A szén-monoxid egészségügyi hatásai
2013/12. lapszám | Márkus Dávid | 14 893 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szén-monoxid (CO) szerves anyagok tökéletlen égésekor keletkező, színtelen, szagtalan, erősen mérgező hatású gáz, levegőre tekintett relatív sűrűsége 0,97, ezért azzal könnyen elkeveredik. A mérgezések nagy része tűzesethez kapcsolódik, 70 százaléka kipufogógáz következtében, 30 százaléka pedig egyéb véletlen módon következik be. A véletlen esetek 70 százalékáért valamilyen összefüggésben a beltéri fűtőegységek felelősek.
A mérgezés biokémiai háttere
A szén-monoxid mérgező hatásáért több, egy időben lejátszódó folyamat felelős. A legismertebb jelenség a karboxihemoglobin (COHb vagy COHgb) képződése. Az emberi szervezet minden élő sejtjének szüksége van oxigénre. Az oxigén a tüdőnk léghólyagocskáin keresztül jut be a vérünkbe, ahol passzív módon a vörösvértesteink alapállományába kerül. Itt egy összetett fehérjének, a hemoglobinnak a nemfehérje-részén (hem) található vasionhoz kötődik. A hajszálereinkben lévő vérbe pedig a sejtjeink oldott szén-dioxidot adnak le, mely bekerül a vörösvérsejtjeinkbe, ennek hatására az ott lévő oxigén eltávozik, bekerül a célsejtbe. Ez a sejt az így kapott oxigén segítségével tudja elvégezni az életben maradásához és működéséhez szükséges kémiai folyamatokat (ezek eredményeképpen keletkezik a szén-dioxid).
A mérgező szén-monoxid az oxigénnél kb. 250-szer erősebben kötődik a hemoglobinhoz. Ez azt eredményezi, hogy a szén-monoxid a léghólyagocskákon keresztül a vérbe jutva az oxigént lecseréli (így keletkezik a karboxihemoglobin, ami tehát a szén-monoxid és a hemoglobin összekapcsolódásával létrejött vegyület), viszont az oxigén nem tudja a hemoglobinról a szén-monoxidot kilökni, így veszélyesen kis mennyiségű oxigén marad a vérünkben, melynek hatására a sejtjeink egyre kevésbé tudják ellátni feladatukat. Ráadásul az így kialakult erős kötések miatt a maradék oxigén is nehezebben adódik le a sejteknek (ezt a jelenséget hívjuk homológ kooperativitásnak).
Azonban nem csak a véroxigénszint csökkenése játszik szerepet a súlyos kórképek kialakulásában – végeztek egy kutatást, melyben kutyák egy csoportjával szén-monoxidot lélegeztettek, másik csoportjának pedig COHb-tartalmú vért adtak be, törekedve arra, hogy a két csoport vérében a karboxihemoglobin szintje megegyezzen. Az eredmények azt mutatták, hogy önállóan a karboxihemoglobin jelenléte nem felelős a halálesetekért, tehát más káros folyamatok is lejátszódnak szén-monoxid belélegzése esetén.
Három tényezőről beszélhetünk. Egyrészt van néhány más fontos vegyület is a szervezetünkben, amely tartalmaz hemet. A hemhez pedig kapcsolódik a szén-monoxid, így funkcióját veszti a vegyület. Ilyen fehérje található a sejtjeink energiaellátásért felelős sejt szervecskéjében, a mitokondriumban (citokrómok), amik működése nélkül súlyos savasodás lép fel, a sejt elhal; illetve az izmaink oxigénellátásáért felelős vegyület (myoglobin) is tartalmaz hemet. Másrészt a szén-monoxid aktiválja a guanil-cikláz nevű enzimet, és növeli a nitrogén-monoxid termelését is, mindkét folyamat az erek tágulásához vezet, így megnő az értérfogat, ezért csökken a vérnyomás. Harmadrészt pedig a keletkező szabadgyököknek (melyek nagyon reakcióképes vegyületek) is erős roncsoló hatása van.
Kis dózisban
A szén-monoxidnak akkor is vannak káros hatásai, ha hosszú ideig vagyunk kitéve alacsony koncentrációnak. Mivel például a dohányzók 400-500 ppm szén-monoxid-koncentrációjú levegőt lélegeznek be rendszeresen, ezért vérükben a karboxihemoglobin aránya 15 százalék is lehet, szemben a nemdohányzók maximum 1-3 százalékos szintjével. A munkahelyi magas (50 ppm-nél nagyobb) koncentráció is okozhat hosszútávon károsodásokat. A tünetek: fejfájás, szédülés, esetenként alvászavarok, memóriazavarok és személyiségváltozás, de okozhat anorexiát, felgyorsíthatja az érelmeszesedést, illetve másodlagosan szívnagyobbodást és vörösvérsejt-túltermelést is eredményezhet.
A szén-monoxid-mérgezés tünetei
Megkülönböztetünk akut és hosszú idő alatt létrejött szén-monoxid-mérgezést, a belélegzett mérgező gáz koncentrációjától és az anyaggal való érintkezés idejétől függően. 200 ppm (0,02%) koncentráció néhány órán belül okoz (enyhe) tüneteket, halált 800 ppm (0,08%) 2-3 órán belül, 3200 ppm (0,32%) 20 percen belül, míg 12 800 ppm (1,28%) már 3 percen belül okoz. A tünetek nagyon változatosak lehetnek, és nem jellegzetesek – ezért sokszor nem is gondolnak szén-monoxid-mérgezésre, más betegségnek (pl. influenzának) nézik.
Akut mérgezésben négy szakaszt különböztetünk meg: kábulás, görcs, bénulás, majd pedig gyógyulás/maradandó károsodás/halál. A kábulási szakaszban a tünetek valóban nagyon hasonlítanak az egyszerű vírusfertőzésre: jellegzetes tünet a halántéktájéki lüktető fájdalom (mérgezettek 90 százaléka); a hányinger és hányás, illetve szédülés 50-50 százalékos előfordulással a leggyakoribbak. Zavartság, izgatottság, ingerlékenység is fellép. Ezután az előbbiekben tárgyaltak miatt az izmok oxigénellátása már nem kielégítő, így izomgyengeség, fáradtságérzet alakul ki, a beteg összeesik.
Karboxihemoglobin hatására a vér élénkebb piros színű, mint egészségesen, ez cseresznyepiros színű arcot, ajkat eredményezhet, de a gyakorlat azt mutatja, hogy (főleg idegen betegen) ezeket az apró eltéréseket nagyon nehéz észrevenni. Előfordul még hallászavar, fülzúgás és látászavar is. A második, görcsös szakasz már veszélyes: ekkor a beteg eszméletét veszti, először a felkar hajlítóizma (bicepsz) húzódik görcsbe, mely jellegzetes kéztartást eredményez, majd pedig szájzár és hányás következik – ez a kettő pedig kezelés nélkül halált okoz, mivel a beteg belélegzi a saját hányadékát. Ekkor már nemcsak a vázizmainkra van hatással a szén-monoxid: szívünk sem kap elég oxigént, így szívritmuszavarok alakulnak ki, koszorúér-betegségben szenvedőknél nagy előfordulási valószínűséggel alakul ki koszorúérgörcs (angina), illetve szívinfarktus. Aránylag gyakran fordul elő úgynevezett klónusos-tónusos görcsroham is, melyben a rángásszerű izomösszehúzásokból álló szakaszokat (klónus) a folyamatos izomgörcs (tónus) követi. A beteg vizeletét, székletét nem tartja.
Ezeket pedig a harmadik, bénulásos szakasz követi, melyben a beteg reflexei megszűnnek, légzése leáll, gyors segítség nélkül a halál beáll. Amennyiben a segítség időben érkezik, rövid ideig tartó eszméletvesztés esetén lehetséges a teljes gyógyulás, hosszabb kómában töltött idő esetén azonban maradandó károsodások lépnek fel, melyek az alvászavartól kezdve a parkinsonizmuson és memóriavesztésen keresztül a rendezetlen izommozgásokig sokfélék lehetnek.
Súlyosbító tényezők
Van néhány tényező, melyek hatására a mérgezés tünetei hamarabb jelentkeznek. A kórkép kisebb koncentrációnál válik súlyossá: a dohányosok vérének az előbbiek alapján eleve magasabb a COHb-koncentrációja, így fogékonyabbak a mérgezésre. A magzati hem könnyebben köti meg a CO-ot, így terhes nőt ért mérgezés esetén a magzat súlyosabb állapotba kerül, mint az anya; gyermekeknél a fokozott anyagcsere miatt, a légzőszervi betegségekben szenvedőknél a légzési elégtelenség, a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknél pedig a keringési elégtelenség miatt fordul gyorsabban súlyossá a kórkép.
Elsősegély, szakszerű kezelés
CO-mérgezésre kell gondolni, ha a fent részletezett tüneteket tapasztaljuk, főleg ha egy helyiségben többeknek is hasonló panasza van. Ezenkívül mindig jusson eszünkbe a lehetőség, ha zárt térben (főleg garázs, fürdőszoba) földön fekvő embert találunk. Ha a tüneteket magunkon észleljük, nagyon fontos, hogy még addig elhagyjuk a helyiséget, amíg arra képesek vagyunk. Ha bajbajutottat látunk, hívjunk mentőt (104), és közöljük, hogy CO-mérgezésre gyanakszunk.
Tudjuk, hogy a saját testi épségünk a legfontosabb, hiszen halott hős nem ment életet. Csak akkor kíséreljük meg a beteg kimentését, amennyiben arra képesek vagyunk önmagunk veszélyeztetése nélkül. Tehát a gáztérbe belépve visszatartott levegővel nyissunk ablakot, érjünk el kereszthuzatot, és mentsük ki a beteget. Ha eszméletlen, akkor hátulról a hónalja alá nyúljunk be, egyik alkarját a mellkasánál hajlítsuk be, ezt fogjuk meg csuklónál és könyék mellett (ez a Rautek-féle műfogás), és így könnyen kihúzhatjuk.
A szabad levegőn már úgy kell ellátnunk, mint bármilyen eszméletlen beteget. Ha a vállrázás és rákiáltás után nem reagál, kemény talajon hátára fektetve az esetleges hányadékot szájából eltávolítjuk, fejét hátrahajtjuk (ezzel a nyelve eltávolodik a hátsó garatfalától, a légút szabaddá válik), mellkasát nézve feje fölé hajolunk, és 3 érzékszervünkkel figyeljük, van-e légzése (nézzük, hogy mozog-e a mellkasa; érezzük az arcunkon a levegő áramlását; illetve halljuk, hogy szuszog-e).
Ha 10 másodpercig nincs légzése, vagy csak akadozó, horkolásszerű légzésmaradványt tapasztalunk, akkor meg kell kezdeni az újraélesztést. Ez minden esetben kulcsfontosságú, hiszen ezzel rosszat nem, csak jót lehet tenni, és ha nem kezdjük meg, akkor a beteg a mentők kiérkezéséig meghal. Összekulcsolt kézzel, a kezünk kéztői felével 30 mély, gyors lenyomást végzünk a beteg mellkasának közepén, a szegycsontjára, és a fej hátrahajtása mellett száját befogva kettőt az orrába fújunk, a 30 nyomást és 2 befújást felváltva alkalmazzuk a mentők kiérkezéséig. Ha a légzésvizsgálat során 2-3 teljes értékű légvételt tapasztaltunk, akkor a beteget oldalára fordítjuk (ha ismerjük a stabil oldalfekvést, akkor úgy), és rendszeresen ellenőrizzük a légzését.
A mentők 100 százalékos oxigént fognak a betegnek adni, mely nagy parciális nyomása miatt le tudja szorítani a szén-monoxidot a hemoglobinról. Súlyos esetekben külföldön bevett gyakorlat a nagynyomású oxigénkamra alkalmazása, de sajnos hazánkban ez a kezelési mód nem finanszírozott. Fontos tehát, hogy lehetőleg előzzük meg a mérgezést, de fordítsunk elegendő figyelmet a felismerésre (tünetek, riasztó) és a betegellátásra is.
