Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Egy ritka siker

2013/12. lapszám | Fábián Attila |  2739 |

Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Pereknél nem kirívó, hogy elhúzódik az eljárás, nem szokatlan, hogy csak hosszú évek után hoz ítéletet a bíróság. A másodfokú döntésre ezen kívül minimum egy évet várni kell, és akkor még mindig nem tartunk a kifizetéseknél. A cégek 80-90 százaléka belebukik egy ilyen csörtébe. Sok fővállalkozó „életmódszerűen” él abból, hogy nem fizeti ki alvállalkozóit – ezek ellen lehet és kell is lépni. Az építőiparban fellehető anomáliák, simliskedések sok kérdést felvetnek a magyar jogrendszer csigalassúságától kezdve a vállalkozási kultúra elmaradottságán át a teljes körű dokumentációk és hosszú távú gondolkodás hiányáig. Nem mindenre van ráhatásunk, van, hogy a körülmények áldozatai vagyunk, de néhány dologra fel lehet készülni. Fontos óv- és megelőző intézkedéseket hozni, ha azt látjuk, hogy csúsznak a részletkifizetések, ha akadályozzák a munkánkat, vagy a beruházó szerződést szeg. Egy évekig elhúzódott per tükrében szeretnénk bemutatni, hogy mik azok, amikre egy kivitelezőnek figyelnie kell, és jó, ha szem előtt tart.

Feltételek, elvárások, irányok

A gépészeti alvállalkozó és a generálkivitelező 2007 májusában kötötte meg egymással vállalkozási szerződését egy budapesti társasház gépészeti szerelési munkáinak teljes körű kivitelezésére. A felek 165 millió forint átalányárban állapodtak meg, mely magában foglalta a teljes körű gépészeti szerelési munkát, a külső közművekhez történő csatlakozást, valamint a munka elvégzéséhez szükséges engedélyek beszerzését. A gépészeti alvállalkozónak havonta kellett benyújtania a megrendelő által jóváhagyott számlaminta szerinti részszámláit. A végszámla benyújtásának feltétele volt a munka 100 százalékos elvégzése, jelentős hiba és hiány nélküli átadással. A részszámlákhoz csatolni kellett a teljesítést igazoló jegyzőkönyveket, a szükséges felméréseket, igazolásokat, minőségtanúsítványokat, vizsgálati eredményeket.

Jobb, ha bele se kezd

Egy-egy ki nem fizetett vállalkozói szerződés esetén kevesen gondolják végig, hogy hosszútávra kell berendezkedni, mondta egy megkérdezett kivitelező cégvezető forrásunk. Olyan ez, mint a hosszútávfutás: lesz-e erőnk, energiánk, kitartásunk, hogy kibírjuk. Vannak-e megfelelő tartalékaink és jogi hátterünk. Ha nincsenek, jobb, ha bele se vág az ember. Fel kell mérni a projekt nagyságát, de például a teljes körű dokumentálás hiánya farkashibának bizonyulhat. 

Hosszú lépés

A generálkivitelező 2007 májusában adta át a munkaterületet, a valós gépészeti, kivitelezési munkákat augusztusban kezdték el. Kezdésként a generálkivitelező a munka haladásához szükséges ütemtervet nem bocsátotta az alvállalkozó rendelkezésére, mely alapján az alvállalkozó köteles lett volna elkészíteni a szerződésmellékletet. Négy hónappal a munkák megkezdése után az alvállalkozó levelében kérte a generálkivitelezőtől a kőművesmunkák, azaz a vakolások ütemezésének megküldését, hogy ehhez tudja igazítani a saját ütemtervét. Jelezte, hogy a légtechnikai strangok átszervezése akadályozza őket a légtechnikai szerelésben. A folyamatos akadályoztatás miatt az alvállalkozó 2008 januárjában felmondta a teljesítési határidőt, melynek következtében a felek közötti januári tárgyaláson már a hátralévő feladatokról egyeztettek, és rögzítették az ehhez szükséges létszámot.

Akadályozó körülmények

Az építkezésnek ebben az időszakában az alvállalkozó szerelési munkáit több körülmény akadályozta: a folyamatos tervmódosítások, az engedélyezett gázterv hiánya, a gépészeti anyagszállítások akadályoztatása, a munkaterületi átadások hiánya, a födémáttörések és ajtók hiánya, valamint különböző lopások. Emiatt a felek 2008 áprilisában, jegyzőkönyvben határozták meg a további rész- és véghatáridőket, melyek időpontjául 2008. május végét határozták meg. Ezt később pótmunkák miatt módosították. 2008 júniusában a felek közös egyeztetésen vettek részt, ahol rögzítették többek között, hogy június 30-ig elkészülnek azok a gépészeti munkálatok, amikhez nem kell végleges áram. De ha ezeket félre is tesszük, a legnagyobb akadályozó körülmény a fizetések folyamatos csúszása volt, már a munka elejétől kezdve.

Az események felpörögnek

Július elején a generálkivitelező kérte az átadáshoz és a használatbavételi eljáráshoz szükséges jegyzőkönyveket, tanúsítványokat, és jelezte az alvállalkozónak, hogy a teljesítések elmaradása súlyos szerződésszegésnek minősül. Válaszlevelében az alvállalkozó műszaki vezetője jelezte, hogy a szerződésben leírtak szerint az eddigi teljesítésekhez tartozó felméréseket, minőségi tanúsítványokat, műszaki leírásokat átadták, ezért kérte az esedékes teljesítési igazolás kiadását. Kérte egyúttal a tervezett átadás-átvételi eljárás időpontjának megjelölését, és azt is tudatta a generálkivitelezővel, hogy lejárt fizetési határidejű, kifizetetlen számlájuk van.

A munkálatokat végző alvállalkozó ezután július 14-i dátummal elkészítette az átadás-átvételi jegyzéket az ahhoz tartozó dokumentumok listájával. Ezeket két nappal később az alvállalkozó cég egyik munkatársa megpróbálta átadni a generálkivitelező főépítésvezetőjének, aki ezt megtagadta. Ezt követően az alvállalkozó cég ügyvezetője levélben tájékoztatta a generálkivitelezőt, hogy kérésének megfelelően kiadják a műbizonylatokat, azonban a beszabályozási jegyzőkönyveket, állapotrögzítő terveket átadni csak a műszaki átadáson, a végleges áram bekötése után lehet. A végleges áram hiánya továbbra is akadályozta az alvállalkozót a beszabályozásban, illetőleg a műszaki átadásban és a munkák befejezésében.

Július közepén a generálkivitelező levélben felszólította az alvállalkozót az épületben meglévő üzletek gépészeti kialakítása megkezdésére, ellenkező esetben kilátásba helyezte, hogy kárenyhítésként más alvállalkozóval folytatják a kivitelezési munkákat. Válaszában az alvállalkozó rögzítette, hogy a gépészeti szerelési munkák folytatására mindaddig nem kötelezhetők, amíg fennálló számlatartozásait a generálkivitelező nem rendezi, és ennek megfelelően a munkák folytatását szüneteltetik. Emellett ismételten felhívta a generálkivitelező figyelmét arra, hogy a végleges áram hiánya akadályozza a műszaki átadást és a munkák befejezését. Az átadás-átvétel időpontját többszöri kérésük ellenére a generálkivitelező nem tűzte ki, és az alvállalkozó továbbra sem kapta meg a júniusi teljesítésre vonatkozó teljesítési igazolását. Az épületgépészet alvállalkozó cég ügyvezetője emellett természetesen nem járult hozzá, hogy a beruházó a munkálatokat más alvállalkozói cég bevonásához fejezze be. Viszont a hiányzó pénzek megérkezése és a kivitelezést akadályozó körülmények megszüntetése után vállalták volna a munkák befejezését.

Tiltott pályán

2008. augusztus elejétől a fejlemények más irányt vettek, a generálkivitelező nem fizette ki a hiányzó pénzeket, helyette kitiltotta az alvállalkozót a munkaterületről. Ezután a generálkivitelező a Ptk. 395. §-a alapján a vállalkozási szerződéstől elállt, arra való hivatkozással, hogy az alvállalkozó késedelemét követően szüneteltette a munkálatokat, és levonult a munkaterületről anélkül, hogy ehhez joga lett volna. Ezzel párhuzamosan bejelentette a bruttó vállalkozási összeg 20 százalékának megfelelő mértékű meghiúsulási kötbér-igényét.

A generálkivitelező az alvállalkozót közös gépészeti bejárásra hívta augusztus közepén, melyen a felek a gépészeti hibalistáról jegyzőkönyvet vettek fel, de ezt a listát az alvállalkozó később nem kapta meg, viszont a generálkivitelező ezt követően az alvállalkozó helyett a kazán beszállítóját bízta meg a kazán beüzemelésével, mely ellen az alvállalkozó tiltakozott.

Az alvállalkozó később a peres eljárás során hivatkozott arra is a keresetkor, hogy a generálkivitelező folyamatosan akadályozta a kivitelezési teljesítést, ezért a munkavállalók több esetben nem tudtak munkát végezni. Az akadályozás miatti kiesett munkaidőt magánszakértői vélemény alapján 1592 órában határozta meg, mely állásidőre az ellentételezést a szerződésben szereplő rezsióradíjjal számolta ki.

Befejezetlen ügyek

A munkaterületről kitiltott alvállalkozó a kivitelezési munkákat nem tudta befejezni, és végleges áram hiányában a szükséges beüzemelést szintén nem végezték el, és a kivitelezői nyilatkozatot sem adták oda a generálkivitelezőnek. Helyette a generálkivitelező a saját leányvállalatával fejezte be a kivitelezést: a ventilátorok beüzemelését, a tűzcsapszekrények plombálását és a kazán beüzemelését. Továbbá a kivitelezői nyilatkozatot is ő adta. A bírósági peres eljáráskor keresete alátámasztásául az alvállalkozó hivatkozott arra, hogy közel 100 százalékban elvégezte a felek között létrejött vállalkozási szerződésben foglaltakat, és annak befejezésére kizárólag a generálkivitelező magatartása miatt nem került sor, mivel a generál az alvállalkozó jogszerűtlenül kitiltotta a munkaterületről, majd ezt követően elállt a szerződéstől.

Elutasított kereset

A tárgyaláson a generálkivitelező alperes azért kérte az alvállalkozó felperes keresetének elutasítását a bíróságtól, mert szerinte az építkezéskor az alvállalkozó által biztosított, a szükséges födém- és faláttöréseket, illetve a gépészeti strangok megfelelő helyre történő építését ellenőrizni hivatott műszaki vezető nem megfelelően látta el a feladatát. A generálkivitelezőnek sok problémája volt még ezen kívül: vitatta, hogy a tényleges munkavégzésre csak 2007. augusztus elejétől volt mód, hiszen ahogy állította, már azt megelőzően is végeztek munkát az alvállalkozó cég munkavállalói a területen. Felemlegette azt is, hogy az alvállalkozó kevés emberrel dolgoztatott, vitatta, hogy a teljesítéshez szükség lett volna a végleges áramra, szerinte a kazánok beüzemelése és az egyéb munkák elvégzése e nélkül is megtörténhetett volna, mivel egy lengőkábelen kaptak ideiglenes áramot. A generál szerint az alvállalkozó nem csatolta a teljesítéshez szükséges felméréseket, igazolásokat, minőségtanúsítványokat, sőt az alvállalkozó van késésben, és meglátása szerint ő, mint generálkivitelező, nem tartozik, hanem közel 20 millió forint túlszámlázásban van.

Mi van a szakértői jelentésben?

A generálkivitelező a perben nem fogadta el a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményét, elfogultnak és szakmaiatlannak tartotta, helyette új szakértő kirendelését kérte, és a véleményező szakértő kizárást kérte. Mindezek ellenére a bíróság szerint a kivitelező keresete túlnyomó részben alapos volt. 

A bíróság a tényállást a felek, az alvállalkozó és generálkivitelező nyilatkozatai alapján állapította meg, de vizsgálnia kellett a generálkivitelező alperes által el nem ismert, az alvállalkozó felperes keresetében megjelölt pótmunkák, a generálkivitelező által vitatott késedelmi kamat, a kereset részét képező további követelések és azok összegszerűségének alaposságát. A bíróság elfogadta a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményét – nem volt megállapítható, hogy bármelyik fél javára vagy rovására elfogult lett volna a szakértői vizsgálat során, tehát annak megállapításait bizonyítékként figyelembe vette, és felhasználta az ítélethez.

Lényeges szempontok

Elsődleges kérdés volt a perben az alvállalkozói teljesítés megléte, mértéke, vizsgálata, illetőleg a generálkivitelező elállásának jogszerűsége. Az igazságügyi szakértői vélemény megállapítása alapján a bíróság elfogadta, hogy az alvállalkozó a munka felfüggesztéséig és a generálkivitelező elállásig a munkát 98 százalékban elvégezte. A szerződésben lévő és határidőkre vonatkozó rendelkezések szerint az alvállalkozónak jogában állt a munkát szüneteltetnie a késedelmes díjtétel rendezéséig. Mivel az alvállalkozó jogosan kiállított számláját az esedékességig nem fizették ki, és nem is adtak magyarázatot arra, hogy az alvállalkozó miért nem jogosult erre, így szüneteltethette és felfüggeszthette a munkát.

A perben nem tudták bizonyítani azt a generálkivitelezői állítást, miszerint az alvállalkozó olyan dokumentumok átadásával késlekedett, melyek a részszámla mellékleteit képezték, ezért a generál alaptalanul követelte mind a 2008. májusi számla, mind pedig a későbbi időpontokban az általa kért dokumentumok átadását. A generálkivitelező elállásának jogszerűsége azért sem állt fenn, mert nem küldött meghatározott írásos felszólítást az alvállalkozónak. Ennek hiányában nem volt jogosultsága az elállásra sem az elállás időpontjában, sem akkor, amikor az alvállalkozó költségére akarta a hiányzó teljesítést egy harmadik féllel elvégeztetni.

Akkor mit állapított meg a bíróság?

A szerződésben foglaltakat az alvállalkozó a generálkivitelező jogszerűtlen magatartása, az elállás és az alvállalkozó munkaterületről történő kitiltása miatt nem tudta teljesíteni. Ehhez hozzájárult még az a körülmény, hogy a generál az alvállalkozó többszöri kérésére sem szolgáltatott végleges áramot. Ezeket figyelembe véve a bíróság megállapította, hogy a generálkivitelezői elállás nem volt alapos és jogszerű, és a meghiúsulási kötbérre vonatkozó igényét elutasította. Figyelembe véve, hogy a generál az alvállalkozó követelésből 43 millió forintot elismert, ezt a bíróság külön nem vizsgálta, viszont megállapította, hogy az alvállalkozó felperes teljes kereseti követelése alapos, és ennek megfizetésére kötelezte a generált.

Az eljárásban felperesként résztvevő alvállalkozó cég tehát 91 százalékban pernyertes lett, így a bíróság kötelezte a generálkivitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek közel 50 millió forintot, késedelmi kamatot és közel 5 millió forintos perköltséget.

Általános konzekvenciák

Ebből az egy hosszú, bonyolult és természetesen minden apró részletre ki nem térő esetismertetőből van néhány fontos momentum, amelyet általános tanulságként leszűrhetünk.

Az alvállalkozó nem nyerhetett volna pert a generállal szemben, ha nem lett volna teljes körű dokumentációja. Az alvállalkozónak bizonylatai voltak arról, hogy mit épített be. Ha ezek nincsenek, ha a vállalkozó/cég nem gyűjti a saját teljesítési bizonylatait, az okirati bizonyítékokat, akkor a bíróságon nem rúg labdába, hiszen az ő véleményével szemben fog állni egy másik, 180 fokkal ellentétes állítás ugyanarról a történésről. Így lehet esély egy kb. 6 évvel későbbi peres ügy kapcsán érvényesíteni az akaratunkat.

Kevés olyan fontos lépés van egy nagyobb kivitelezésnél, mint az, hogy minden papír rendben legyen. Nem elég gyűjteni, ennél fontosabb megőrizni is őket. Emellett a szerződéssel, kivitelezéssel kapcsolatos minden levélre, dokumentumra, momentumra írásban kell válaszolni, azokat írásban kell átadni. A papírozás tehát elsőrendű.

A második fontos meglátás, hogy azokban az esetekben, amikor a szerződő alvállalkozó azt veszi észre, hogy a kifizetések csúsznak, akkor nem szabad jóindulatúan eljárnia, és ha ehhez még az is hozzájárul, hogy a szerződés előnytelen, akkor ez hatványozottan érvényes. Persze fontos lenne, hogy ne kössünk előnytelen szerződéseket, de ha erre nincs lehetőség, meg kell próbálni apró módosításokat beletenni abba. Ahogy a fenti történetből is látszik, bár arra nem volt lehetősége az alvállalkozónak, hogy kiszálljon, mert így elveszett volna a pénze, de azt megtehette, hogy szüneteltesse a munkát.

Nagy előny, ha a cég egy igazságügyi szakértőt is felhasznál, még a tárgyalási szakasz előtt. A történetben szereplő alvállalkozó azért döntött még a munka során az igazságügyi szakértő felkéréséről, mert a fizetésbeli csúszások miatt látni lehetett előre, hogy baj lesz a projekttel. Ezzel egyrészt bizonyította, hogy az adott munkát ő készítette el, hat év távlatából ugyanis nehéz eldönteni, hogy az adott munkát ki végezte, másrészt a bírósági eljárásban felkért szakértő a korábbi szakvéleményt, mint elsődleges forrást tudja alkalmazni, felhasználni.

A fent említett szempontokon felül azt is látni kell, hogy nem egyedülálló eset az, amikor egy adott cég, bár megnyeri az eljárást első fokon, de ezután a pénz mégis eltűnik a másik cég számlájáról. Utána hiába van jogerős ítélet, csak hűlt helye van a jussnak. Ezért tanácsos az elsőfokú ítélet után biztosítási intézkedést kérni.

Utoljára hagytuk, de talán a legfontosabb, hogy megfelelő jogi és anyagi fedezet nélkül senkinek sem szabadna belevágnia ezekbe a nagy kaliberű munkákba. Egy-egy ilyen peres eljárás a kivitelezési díj 20-30 százalékára is rúghat, ami egy nagyobb beruházásnál több millió forint is lehet. Látni kell, hogy egy beruházó/fővállalkozó/generálkivitelező – főleg ha mamutcégről van szó – jobban bírja pénzzel és idővel ezeket a peres ügyeket. Persze az is igaz, hogy ezek a mamutcégek nem feltétlenül járnának el így, ha mások is perre lépnének velük szemben, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy 80-ból 5-6 cég az, aki jogi útra meri terelni az ügyet, és körülbelül kettő olyan van, aki ezt első- és másodfokon is megnyeri. Ha több vállalkozó lenne, aki hatékonyan fel tudna lépni az ilyen generálkivitelezőkkel szemben, az elősegítené a piac tisztulását.