Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A sok összetevős siker

2013/12. lapszám | Fábián Attila |  2606 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Sok szó esik intelligenciáról és annak válfajairól, bár kevésszer értjük, hogy ezek mit is jelentenek pontosan, mit mérnek, mire jók, és mire tudjuk hasznosítani. Arról sincs sok információnk, hogy többféle intelligencia van, és hogy az életben való érvényesülésünket inkább befolyásolja érzelmi intelligenciánk, mint a klasszikus IQ-nk.

IQ és mentális intelligencia

Az IQ-t (intelligence quotient, magyarul intelligenciahányados) az ésszerű, racionális intelligenciánkat logikai kérdések vagy stratégiai problémák megoldásánál használjuk, és jelentősége az elmúlt évszázadban óriásit nőtt. Mérése IQ tesztekkel történik, aminek alapján különböző kategóriákba sorolhatók az emberek. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a pszichológusok tévedtek akkor, amikor azt gondolták, pusztán az IQ adatainak kiszámításával meg lehet mondani, egy embernek milyen képességei vannak.

Az intelligenciahányados egy viszonyító szám, amelynek segítségével kimutatható, hogy a vizsgált személy pillanatnyi értelmi képessége és az azonos életkorú, átlagos értelmi képességekkel rendelkező személy szellemi teljesítménye között milyen mértékű pozitív vagy negatív eltérés tapasztalható. Tehát vizsgálatával a gondolkodás, memória, emlékezet (kognitív képességek) mérhetők, egy másik emberhez, vagy embercsoporthoz viszonyítva. Az IQ egyfajta adottság, amellyel bizonyos problémákat, feladatokat képesek vagyunk megoldani.

Az a teszt, nem az a teszt

Az interneten könnyen elérhető IQ- és EQ-tesztek esetében helyesen használják a teszt szót a mérés helyett, mert valóban hiányzik a mérés fogalmánál megkövetelt stabilitás és vitathatatlan kalibrálhatóság. A nyilvánosság elé kerülő tesztek értéke ugyanis hamar devalválódik a betanulhatóság miatt, így a nagy anyagi ráfordítással kalibrált, komoly mérésre alkalmas IQ-teszteket a jogtulajdonosok nem teszik a nyilvánosság számára szabadon elérhetővé.

A többszörös intelligencia elmélete

1975-ben jelent meg Howard Gardnernek, a Harvard pszichológiaprofesszorának úttörő munkája (The Shattered Mind), melyben a szerző elindította a több részből álló intelligencia modelljének kialakulását és fejlődését. Gardner kifogásolta, hogy az intelligenciatesztek különböző képességeket mérve az intelligencia egészéről nyilatkoznak. Szerinte a tesztek egy aktuális állapotot tükröznek, de nem modellálják az ember természetes viselkedését. Hangsúlyozta, hogy a képességek egyenrangúak, és különböző kontextusoknak, különböző típusú intelligenciák felelnek meg, azaz nem beszélhetünk általános G-faktorról, hanem helyette „intelligenciák”-ról. Szerinte nem egyfajta monolitikus intelligencia hoz sikert az életben, hanem inkább intelligenciák széles skálája.

Hétféle értelmet/intelligenciát különített el:

  • nyelvi (szóbeli), amely magában foglalja a beszédhangok, nyelvtan, szemantika és pragmatika területén való jártasságot,
  • zenei (zenei hangok hordozta jelentés megértése, kommunikálása és létrehozása),
  • logikai, matematikai (absztrakt gondolkodás képessége),
  • térbeli (térbeli vizuális információ észlelése, eredeti ingerek felhasználása nélkül),
  • testi, kinetikus (mozgásos) – képesség, hogy testünket adott kulturális közegben kérdések megoldására használjuk,
  • személyes vagy más néven intraperszonális (önismeret, érzéseink, motivációink megértése),
  • társas vagy más néven interperszonális (embertársaink megértésének képessége, mások szándékainak, érzéseinek felismerése).

Utóbbi kettőt szokás az érzelmi intelligencia (EQ) részeinek tekinteni.

EQ és érzelmi intelligencia

A kilencvenes évek közepén kezdtek napvilágot látni azok a publikációk, amelyekben ideggyógyászok, pszichológusok bemutatták az érzelmi viszonyulásainkon végzett kutatásaik eredményeit. A kutatók rájöttek, hogy az életben maradásunknak, komfortérzetünknek, sikerünknek legalább annyira fontos feltétele az EQ (emocionális intelligencia), mint az IQ. Az EQ segít abban, hogy tudatában legyünk saját érzelmeinknek és másokéinak is. Az EQ bocsátja rendelkezésünkre az empátiát, az együttérzést és a motivációt, valamint azt a képességet, hogy a fájdalomra, illetve az örömre megfelelően tudjunk reagálni.

Az érzelmi intelligencia tehát olyan képességek összefoglaló megnevezése, mint az önismeret, önmagunk ösztönzése, az indulataink féken tartása, hangulatváltozásaink kiegyensúlyozása, az empátia és a szociális kapcsolatteremtő képesség. Az önismeretünk, az önkontrollunk és az ambíciónk szintje az érzelmi intelligenciánk fejlettségére utal, mint ahogyan az is, ahogyan „bánni tudunk” az emberekkel, ha nem csak saját, de mások lelkiállapotában is eligazodunk, ha megtaláljuk velük a közös hangnemet, leolvassuk róluk az érzelmeiket, és ennek megfelelően kezeljük őket.

Az EQ fontosabb

Kísérletekkel azt is igazolni tudták, hogy az IQ eredményes működésének alapvető feltétele az EQ. Ha sérültek azok az agyi területek, amelyek segítségével érzünk, akkor gondolkodni is kevésbé hatékonyan tudunk. Ez a felismerés új alapokra helyezte az intelligencia vezető szerepét, mert bebizonyosodott, hogy a siker, a karrier, az egészséges kapcsolatok kialakítása mind a magán-, mind az üzleti életben csak akkor eredményes, ha magas az érzelmi intelligenciánk. Gyakran azok a személyek, akik átlagos IQ-val, de magas EQ-val rendelkeznek, sikeresebbek az életben, mint azok, akiknek magas az IQ-ja, de alacsony az EQ-ja. A legutóbbi kutatások azt igazolták, hogy az IQ a legjobb esetben is csak 20%-ban játszik szerepet a sikeres életvitelben, a fennmaradó 80%-ban más erőkre, az úgynevezett „puha tényezőkre”, vagyis az érzelmekre vezethető vissza. Az emocionális intelligencia azt jelenti, hogy az érzelmeink vezérelnek minket. Az EQ az érzelmeink megfelelő irányultságát és kezelését jelenti, nem azt, hogy csak az érzelmeinkre hagyatkozva cselekszünk.

Tévhitek helyett

Sem az IQ-t, sem az EQ-t nem befolyásolja a bőrszín, és nem igaz, hogy a férfiaknak az IQ-ja, a nőknek pedig az EQ-ja magasabb. Az általánosan elfogadott nézet szerint az intelligenciát a genetika és a környezeti hatások határozzák meg kb. 70-30%-os eloszlási arányban, és a kognitív képességek egyénenként változók, tehát mind az IQ, mind az EQ egyénfüggő.

Az is egy tévhit, hogy a magas intelligencia magas műveltséget takar. Fogalmilag a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, persze az igaz, hogy a magas IQ-val rendelkező emberek általában műveltebbek, mert könnyebben tanulnak, és talán jobban is érdekli őket az, hogy különféle, gyakorlatilag talán nem hasznos dolgokat elsajátítsanak. Bár sokan úgy gondolják, hogy sem az IQ, sem az EQ nem fejleszthető velünk született képesség, de a jelenlegi tudásunk és kutatási eredmények azt mutatják, hogy IQ kismértékben, az EQ viszont nagymértékben fejleszthető.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem