Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Vízellátás

Rezsicsökkentés épületgépészeti eszközökkel

2013/6. lapszám | Chiovini György |  11 665 |

Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Rezsicsökkentés épületgépészeti eszközökkel

Az Akadémiai Kiadó Magyar Értelmező Kéziszótára a következő meghatározást tartalmazza a rezsi szóra: „Üzlet, üzem, vállalat működésével kapcsolatos költségek összessége.” Persze a háztartásoknak is van működési költsége, a háztartásokat is felvehetjük a felsorolásba, azaz a költségviselőtől függetlenül a működési költségeket érthetjük a rezsi szó alatt, épületgépész szempontból azokat a költségeket, melyek egy épület komfortos használatát szolgáló közegek és energiaforrások (friss levegő, tüzelőanyagok, víz, villamos áram) fogadásával, átalakításával, felhasználásával, a keletkező termékek eltávolításával kapcsolatban merülnek fel.

A költség némi pontosítást igényel. (Tekintsünk el a költség, ráfordítás, kiadás megkülönböztetésétől.) Nem szükséges a közgazdaságtan költségszámítási fegyvertárát felvonultatni, de nyilvánvaló, hogy nem csak folyó költségek vannak. Szűkebbre vehetjük a költségcsökkentés témakörét, ha ebbe csak a folyó költséget értjük bele. Arra összpontosítunk, hogy mekkora összeg szerepel az áram-, földgáz-, távhő-, víz- stb. számlában. Ezen belül is az elfogyasztott mennyiség után fizetendő összeg, pontosabban az elfogyasztott mennyiség csökkentése a cél. Ésszerű csökkentése, hiszen csak ennek van értelme – nem akarjuk, hogy a tartozás miatt leszerelt gázmérő legyen a nullára csökkentett költség kiváltója. De az olyan megoldások sem szerencsések, amikor a költségcsökkentéshez soha meg nem térülő ráfordításra lenne szükség.

Lehetünk olyan kedvező helyzetben, hogy lakásunk a legtakarékosabb megoldások tárháza. Ebben az esetben nem nagyon időszerű a rezsicsökkentést szorgalmazni. Ellenkezőleg, minél rosszabb a meglévő állapot, annál jobban megéri azon javítani. Az elavult, elhasználódott eszközök javítása, felújítása, cseréje gyorsan és látványosan megtérül.

Mielőtt bármire költenénk, gondoljuk meg, a fogyasztás életvitelünktől, fogyasztói szokásainktól, komfortigényünktől is függ. A víz- és energiapazarlás pénzkidobás. De sok, közhelyszerű szabály igazít el bennünket, hogyan lehet takarékoskodni. Háztartás és háztartás között nagy különbségek lehetnek.

Ismert az energiaszegénység fogalma. Talán az a legszemléletesebb meghatározása, hogy a lakásban élők jövedelmi helyzete nem teszi lehetővé a lakás elfogadható fűtését. Gond lehet a víz- vagy áramszámla kifizetésével is. Ez utóbbi inkább azért fordul elő, mert jobb híján villamos energiával kénytelenek temperálni a lakást. Bár nem csak a jövedelem mértéke áll az ilyen jelenség mögött, de alapvetően a baj oka a víz- és energiaárak és a jövedelmek kedvezőtlen aránya. Ezen az épületgépészet nem tud segíteni. Viszont azzal, hogy a rezsicsökkentés ma az érdeklődés középpontjába került, új munkalehetőségek nyílnak meg az épületgépészettel foglalkozók előtt. Tudjuk, hogy ahhoz, hogy a jövőben kevesebbet kelljen költeni, a jelenben kell erre pénzt szánni. Ez nyilván szűkíti a fizetőképes keresletet, ezért fontos, hogy tisztában legyünk a megrendelő számára vonzó lehetőségekkel. Vannak ilyenek, nem is kell az igazságtól nagyon messze lévő, jól hangzó, csak éppen nem teljesíthető reklámokhoz, ígéretekhez folyamodni. Vannak lehetőségek, bár szerényebb számokkal. Azt szokták mondani, hogy a takarékosság egyik akadálya, hogy nem elég drága az energia. Ezen érdemes túllépni. Addig, amíg vannak – és vannak – kedvező megtérülési mutatójú takarékossági technikák, azok alkalmazására kell összpontosítani.

Adott esetben megoldást jelent az energiatakarékossági szerződés. Lényege, hogy a megrendelő nem fizet magáért a beruházásért. A vállalkozó finanszírozza azt, és egy jelentős fogyasztás- (költség-) csökkentést ér el ezzel a megrendelőnél. A megtakarítás lesz a beruházás fedezete. Tisztességes szerződésnél a hasznon megosztoznak. A futamidő alatt a vállalkozó nyereséget ér el, utána a megrendelő lényeges költségcsökkentést élvezhet. Ebben vannak kockázatok mindkét fél számára. Inkább azon megrendelők számára lehet ez jó választás, ahol az energiaköltségek aránya viszonylag csekély, és szívesen lemondanak az üzemeltetés gondjairól is.

Vízre mindenkinek szüksége van

Az európai ember számára a legtermészetesebb, hogy a lakásban ott a kifogástalan minőségű ivóvíz. Megnyitja a csapot, és ihat, főzhet, tisztálkodhat, a legkülönbözőbb célra használhatja a vezetékes vizet. Hatalmas infrastruktúra áll emögött. Történelmi léptékben gyorsan, de azért nem néhány évtized alatt épült ki. Még nincs is kész, gondoljunk a biológiai szennyvízkezelés kérdésére. Talán a víz az, ahol a rezsicsökkentés korlátozottsága eléggé szembetűnő, például az üdülőhelyek vízdíjai mutatják ezt. Hiába használja valaki ott néhány hétig a vezetékes vizet, az ellátórendszernek erre a kapacitásra kell képesnek lenni januártól decemberig. Más szóval nagy az állandó költség, az alapdíj. Ennek ellenére éppen a vízzel kell különösen takarékoskodni. Talán ezt ma még Magyarországon nem érezzük, de a Föld számos részén az egészséges víz hiányától szenvednek az emberek.

Csapadéktérkép (forrás: OMSZ)

A tudósok szerint, bár elképzelhető víztől független életjelenség is, a földi élet azonban a vízen alapul. A biológiai jelenségekben nélkülözhetetlen a víz. A víz az egyik legegyszerűbb molekula, két hidrogén- és egy oxigénatom: a hidrogén égésterméke. Tulajdonságai egészen különlegesek. Nagyon jó oldószer. A természetben „tiszta” víz nem fordul elő, mert a környezetével való kölcsönhatásban légnemű, cseppfolyós és szilárd anyagokat is oldatban tart. Az esővíz – a legtisztább természetes víz – is tartalmaz többek között elnyelt gázokat vagy port.

Épületgépészeti szempontból lényeges, hogy a víz az oldott anyagok következtében lehet korrozív, lehet vízkőképző. A víz sűrűsége +4 °C-on a legnagyobb. Ha ennél melegebb vagy hidegebb, a sűrűsége kisebb. Ezért veszélyes, ha a nem víztelenített csőben, tartályban megfagy a víz – térfogata növekszik, szétrepeszti az acélt is. Másrészt ez a tulajdonság az oka annak, hogy a tavak nem fagynak be fenékig, és a vízi élőlények átvészelik a hideg időszakot.

A víz az energetikusok kedvenc folyadéka. Nagy a fajhője, ezért viszonylag kis tömeg szükséges az energia felvételéhez, leadásához, tárolásához. A víz nagy párolgáshőjét hasznosítjuk a gőztechnikában. Ez adja a jelentőségét a kondenzációs kazánok használatának. Mivel itt az égéstermék vízgőztartalmának lecsapódása a lényeg, olyan tüzelőanyagoknál jelent ez nagy megtakarítást, melyek sok hidrogént tartalmaznak. E tekintetben a metán a legjobb: négy hidrogénatom esik egy szénatomra.

A víz ősi energiaforrás. A történelemből tudjuk, hogy hosszú időn át az emberek egy része rabszolgaként élte le életét. A rabszolgák és állatok végezték a nehéz fizikai munkát. Az akkori társadalmi felfogás nem törekedett gépesítésre. A középkor hozta meg a változást, ekkor terjedtek el széles körben a vízzel hajtott szerszámok, gépek. A magasabb felszínről a tengerszint felé haladó víz helyzeti és mozgási energiáját fogták munkára. A vízikerék mozgatja a fűrészt, forgatja a malomkövet és a fúrót, szivattyút és fújtatót működtet. A XIX. században a villamosenergia-termelés gyors felfutása is az akkor épült sok vízerőműnek köszönhető. Büszkeséggel emlékezhetünk rá, hogy ebben az akkori magyar elektrotechnikai ipar az élen járt.

A víz esztétikai élményforrás is. Jó érzés hallgatni egy patak csörgedezését. Lenyűgöző egy hatalmas vízesés. Szívesen pihenünk vízparton, legyen az egy tó vagy az óceán.

Beszélünk biológiai vízszükségletről. Ez nem sok, napi néhány liter, amit itallal és étellel veszünk magunkhoz. Ezzel szemben áll a napi tényleges vízhasználat. A háztartásokban felhasznált víz a nagy statisztikai átlag szerint a következőképpen oszlik meg: tisztálkodás 38%, WC-öblítés 33%, mosás 13%, mosogatás 7%, egyéb 9%, és ezen belül a biológiai vízszükséglet 2%. Éppen a listavezető tisztálkodás az, melynél igen nagy különbségek lehetnek egyes lakáskörülmények és személyek között. Ki hányszor és mennyi vízzel mos kezet? Zuhanyozik vagy fürdik, és ehhez mennyi vizet használ fel? A rezsicsökkentés ilyen értelemben nem műszaki kérdés. Az épületgépészet abban tud segíteni, hogy egy adott vízhasználatot tud hatékonyabbá tenni. Ugyanazt a célt kevesebb vízzel, illetve a felhasználásra még megfelelő, de olcsóbb vízzel érjük el.

A háztartásokban felhasznált víz, tisztálkodás 38%, WC-öblítés 33%, mosás 13%, mosogatás 7%, egyéb 9%

Házi esővíz-hasznosítás – méretezés, szerkezeti részletek, biztonság

Az esővíz gyűjtésében és felhasználásában semmi új nincs, ősidők óta használatos technika. Ami újdonság, azok a műszaki lehetőségek, amelyek ma rendelkezésre állnak. Természetesen rezsicsökkentés végett nem lehet cél felesleges és drága eszközök alkalmazása. Mindenki megtalálja a számára valóban szükséges technikát. Kerti növények öntözésére továbbra is megfelel egy eresz alá állított hordó.

Az esővíz-hasznosítás alapja az évi csapadékmennyiség. Sajnos ez elég jelentős ingadozást mutat, a csapadékos és aszályos évek között akár kétszeres eltérés is előfordult. Földrajzi különbségek is vannak. A hegyekben számíthatunk több csapadékra, és ezen belül is a nyugati határvidéken (csapadéktérkép). Házi vízművünk méretezésénél két kiinduló adat a vízfogyasztás és a tető mérete.

Használhatjuk az esővizet WC-öblítésre. Szakirodalmi adatok szerint ez naponta, személyenként 25-40 liter. El kell dönteni, hogy hány napos tartalékot akarunk. Legyen ez 10, illetve 20 nap. Ennek megfelelően a tároló mérete 250 és 800 liter közé esik, ugyancsak személyenként. Használható az az ökölszabály is, hogy személyenként 1000 litert készletezzünk.

Kertet is öntözhetünk ciszternavízzel. Itt nehéz általánosítható szabályt mondani, mert az öntözővíz-szükséglet függ a kerti növényzet összetételétől. Idevágó ökölszabály: 15 literes tároló egy m² kertfelületre.

A ciszterna mérete nem független az esőgyűjtő tetőfelülettől. Számoljunk 600 mm éves csapadékértékkel. A tetőre hulló csapadék nem fogható fel teljes egészében, a különbség függ a tető anyagától és lejtésétől. (Közbevetőleg, ne gyűjtsünk esővizet azbesztcement és korrózióra hajlamos fémfedésű tetőről.) Számoljunk 25% veszteséggel, így az összegyűjthető víz 450 liter négyzetméterenként. Ezt nyilván nem tároljuk egy éven át. Azt tanácsolják, hogy a ciszterna mérete legyen 30-60 liter/tető m², tehát hozzávetőlegesen az éves csapadék tizedét fogadja be a tároló. Az előző gondolatmenethez visszatérve, kiderül, hogy a tető egységnyi felülete hány napos vízhasználatot tesz lehetővé. Számoljunk 30 liter/fő/nappal. Azt kapjuk, hogy kb. két hétre elegendő víz gyűlik össze. Ha a tető 100 m², és 4 tagú a család, a víz szinte a teljes évre elég.

Ellenőrzés:
4 fő × 30 liter × 365 nap = 43 800 liter
450 liter × 100 m² = 45 000 liter

Az esővíz-hasznosítás kezdete egy alkalmas tartály kiválasztása. Számos szempontnak feleljen meg, többek között a könnyű szállíthatóságnak és telepíthetőségnek. Sajátos alkatrésze a szívócső. A befolyó esővíz szűrése részleges. A ciszternában a nehezebb szennyezők kiülepednek. Az a jó, ha a vizet a legtisztább zónából, a felszínhez közel szívjuk ki. Erre szolgál a vízben lebegő (felszínkövető) szívófej.

Szükség van túlfolyóra is, melyet szifonszerűen alakítunk ki, és a várható legnagyobb térfogatáramra méretezünk. Ajánlatos egy ráccsal zárni a rágcsálók ellen.

Ha a ciszterna megtelik, a fel nem fogható esővizet szétválasztott rendszerű közmű esetén a szennyvízcsatornába vezetni szabálytalan és tilos. Az illegális esővíz-bebocsátást a szolgáltatók büntetik. Adott esetben az ingatlanon gondoskodni kell a víz elszikkasztásáról, ez egyébként kedvező a csatornából való nemkívánatos visszahatások elkerülésére is.

Csapadékcsatornára kötött ciszterna esetében gondolni kell a visszaáramlás veszélyére. Kis szintkülönbség esetén elvileg előfordulhat, hogy a telítődött csatorna nem nyeli el az esővizet, a víz onnan az ingatlanra folyik. A probléma megoldásába célszerű szakembert bevonni.

A ciszternát úgy kell elhelyezni, hogy a benne tárolt víz hűvös maradjon, fény ne érje, különben az algásodás sok bosszúságot okozna. Az épületen kívüli, felszín alatti elhelyezés kedvezőbb a pincében történő telepítésnél. A gödör aljára homok- vagy kavicsréteget terítünk. Az esővízgyűjtésre tervezett és gyártott, műanyag- és betontartályoknak vannak anyagukból eredő, sajátos előnyei és hátrányai is. Öszvérmegoldás a kettős műanyagfalú, de helyszínen kibetonozható ciszterna.

A könnyű tartályokat védeni kell talajvíz okozta felúszás ellen. A ciszterna és a ház közötti kapcsolat szokásos módja egy megfelelő átmérőjű cső, melybe a vizet szállító csővezetéket és a villamos kábelt helyezzük el. A külső védőcsövet ne vezessük be a házba, végződjön a fal külső oldalán. A haszoncsövet és a kábelt szakszerűen tömített falátvezetéssel vezessük be.

Maga a csapadék alkalmas lenne közvetlenül is a felhasználásra. Szennyeződését a gyűjtőfelület, a tető okozza. Ha egy adott helyszínen a tető rendszeresen és jelentősen elszennyeződik, ez akadálya is lehet az esővíz-hasznosításnak. A legtöbb esetben azonban megoldás egy a ciszterna elé (ereszcsatorna ejtőcső, külön akna) vagy magába a ciszternába beépített szűrő. A szűrőfelület lehet perforált lemez, szitalemez, drótszövet, szűrővászon; a résméret 0,5-1,0 mm. Ha mosógépet is rákötünk az esővizes hálózatra, az elé tehetünk egy finomabb szűrőt is.

Nem csak a szűrő helyének megválasztásában van döntési szabadságunk. Számos szűrőfajtát forgalmaznak, melyek működési elvükben és szerkezeti kialakításukban különböznek. Egyes szűrők a szűrletet folyamatosan elcsorgatják. Ezek csak ott alkalmazhatók, ahol szétválasztott csatornahálózat van, és a szűrő a csapadékcsatornához csatlakoztatható.

Az esővíz-hasznosítással együtt járó ismétlődő teendő a szűrőtisztítás. A gyártók a reklámokban kiemelik termékeik előnyös tulajdonságait, a könnyű tisztíthatóságot, a tisztítások közötti ciklusidő hosszúságát. Forgalmaznak kézi munkát kiküszöbölő szűrőket is. Ide tartoznak azok a termékek, melyeket egy-egy nagyobb eső átöblít, megszabadít a kiszűrt szennyeződéstől. Léteznek beépített tisztítófúvókás szűrők is, melyek vízsugárral kimoshatók.

A rossz szűrő gondot okoz. Eldugul, a csapadék nem jut el a ciszternáig. Nem szárad ki, baktériumok, algák szaporodnak el benne.

A szűrő méretezését nem szükséges túlbonyolítani. A gyártók megadják, hogy melyik szűrő milyen tetőfelület-méretig alkalmazható. Egy egyszerű fogással megelőzhető, hogy a tetőn összegyűlt szennyeződés a szűrőt terhelje. Amikor az eső elered, a vizet egy ideig nem a ciszternába vezetjük. A tető megtisztul, és a lefolyó víz már sokkal tisztább. A tapasztalatok szerint megfelelő szűréssel a ciszterna nagyon sokáig jól használható, a lerakódott csekély mennyiségű anyag eltávolítására nincs szükség. A német előírás 10 éves ciklust nevez meg. A víznél nehezebb részecskék kiülepednek. Vannak – kisebb mennyiségben – a víznél könnyebb részecskék is, ezek felúsznak a víz felszínére, és amikor a ciszterna egy-egy csapadékosabb időszakban túlcsordul, a túlfolyón eltávoznak. Bármi előfordulhat, ezért gondoljunk arra is, hogy a ciszternába való esővíz-levezetést átmenetileg szüneteltetni kell. Érdemes erre egy alternatív lehetőség előkészítésével felkészülni.

Míg a közműves vízellátásnál a hálózat nyomása juttatja el a vizet a csapolókhoz, saját rendszerünkben ehhez szivattyúra van szükség. Ennek villamosenergia- fogyasztása némi költséget jelent. Két megoldás szokásos: víz alatti nyomóüzemű szivattyú, vagy száraz elhelyezésű szívóüzemű szivattyú. A méretezésnél figyelembe vesszük a csőhosszakat, csőátmérőket, a szintkülönbségeket, a csapolók esetleges egyidejűségét. Célszerű „márkás” terméket választani, hogy a hosszú, zavartalan üzemidő biztosítva legyen. Házon belül elhelyezett szivattyú ne okozzon zavaró zajt.

Tehermentesít minket a felügyelet terhétől az automatizálás. Erre a célra alakították ki a gyártók a központi gépészeti egységet. Része maga a szivattyú, de egyéb hasznos funkciói is vannak. Nyomás alatt tartja a hálózatot, indítja a szivattyút, ha valamelyik csapolót megnyitják.

Az esővíz-hasznosítási célra ajánlott szivattyúk, illetve érzékelők feleslegessé teszik hidrofor tartály alkalmazását. Időnként előfordul, hogy a ciszterna majdnem teljesen kiürül. Ekkor a folyamatos ellátás érdekében ivóvízzel hidaljuk át a csapadékhiányt. Az utántöltést célszerű automatizálni. A vezérlés több funkciót is képes ellátni; méri és kijelzi a ciszterna-vízszintet, ennek megfelelően észleli, hogy a szint egy általunk beállított, igen kis szintre süllyedt. Nyitja az ivóvíz-mágnesszelepet. Csak egy csekély mennyiséget tölt a ciszternába, annak reményében, hogy hamarosan esni fog az eső. A térfogat meghatározható, beállítható; lehet például a szokásos napi fogyasztás. Az utántöltés befejeződéséig az üzemi szivattyú bénítva van. Ha a ciszternában elégséges mennyiségű esővíz is van, időközönként egészen rövid időre nyitja a mágnesszelepet a csőben lévő víz cserélésére, a pangás megelőzésére. A biztonság fokozására az érzékelő saját működőképesség-ellenőrzéssel rendelkezik. Az utántöltés ideje is korlátozva van, hogy az átfolyásmérő esetleges hibája miatt ne fogyjon feleslegesen ivóvíz. Tesztgombbal a készülék működése ellenőrizhető. Ezt a célt szolgálja egy másik szerkezeti változat is. Ennek része egy kisebb „pót” tartály. Ez az ivóvízhálózatból vett vizet készletez az esővíz- hiány esetére.

1:ciszterna, 2: szűrő, 3: vízbevezetés, 4: túlfolyó, 5: szivattyú

Ha a ciszternából már nem nyerhető ki esővíz, az automatika átkapcsol a „pót” tartályra. Ennek utánpótlását egy vízszintvezérelt töltőszelep biztosítja. A pangás megelőzésére itt is gondoltak, egy meghatározott időtartam után a tartálytérfogatnak megfelelő víz innen kerül felhasználásra. Ha meg akarjuk takarítani a költséges automatikát, egyszerűbb egyedi megoldásokat is készíthetünk. Ez olcsóbb, ám több odafigyelést kíván. Az esővíz kémiailag eltér az ivóvíztől, lehet savas jellegű is, ami a szerkezeti anyagok (acél, műanyag, réz) kiválasztását is befolyásolja.

Nagyon fontos az ivóvízhálózat védelme az esetleges szennyeződés ellen (MSZ EN 1717). A két rendszert összekötni érthető módon tilos. A biztonságos kapcsolat módja a szabad kifolyás alkalmazása. A hiánypótlásra igénybe vett ivóvizet az adott helyen (ciszterna, póttartály) a túlfolyó által határolt legnagyobb vízszint felett kell szabad kifolyással bevezetni. A kétkörös rendszer következménye, hogy lesznek ivóvizes és esővizes csapolók. Az utóbbiakhoz ki kell tenni a „Nem ivóvíz!” táblát.

Helyettesítsük a vezetékes ivóvizet!

Volt idő, amikor a víz házhoz jött, ha nem is csővezetékben. Szamárkordé, rajta hordók és a személyzet. Kikiáltó, egyben pénzkezelő nőszemély, illetve egy férfiember, aki a dézsában kimért vizet a háziaknak átadta. Ha emeletre kellett vinni, többe került. Így ment ez Pest-Budán, míg a vezetékes vízellátás meg nem valósult. Megvalósult, nem csak ott, de az egész országban. A víz- és csatornaművek állóeszköz-értéke ma 1000 milliárd forint. A víz- és csatornahálózat együttes hossza 109 ezer km. A víz- és csatornadíjak nem egységesek, szolgáltatónként eltérők, de hoz a statisztika átlagértékeket. Eszerint 2000-ben 1 m³ után a lakosság 218 forintot, 2010-ben pedig 629 forintot fizetett. A növekedés 289%, úgy, hogy közben a fogyasztói árindex 160% volt. Érthető, ha közműtől független vagy részben független vízellátásban gondolkodunk.

Ehhez kapcsolódik még egy megfontolás. A mai gyakorlat, minden célra ivóvízminőségű víz használata önmagában indokolatlan. Igaz, hogy így a legegyszerűbb, de egyben a legdrágább is. Megoldás lehet a kétkörös házi vízrendszer, melyhez az esővíz és a kútvíz jön számításba. Egy másik módszer a víz ismételt felhasználása, visszaforgatása. Abból kiindulva, hogy WC-öblítésre fogy a teljes felhasználás kb. harmada, máris van egy olyan használat, ami kiváltható mérsékelt jellemzőjű vízzel. De igaz ez a takarítás egy részére, a növények öntözésére is. A víztisztítási technológiák lehetővé teszik az igényesebb felhasználást is. A döntést célszerű költség-haszonelemzésre alapozni.

Természetesen van a kérdésnek egy szubjektív oldala is. Nem mindenki főzne például mégoly tökéletesen tisztított esővízzel sem. A legtöbb felhasználási módnál az esővíz egy elfogadható alternatíva, de nem jobb a csapvíznél – kivétel a mosás. Régi tapasztalat, hogy a lágy esővízben jobb mosni, mint a rendszerint kemény vezetékes ivóvízben. Sajnos még a gondosan gyűjtött esővízről sem állíthatjuk, hogy mindig és minden szempontból megfelel arra, hogy ruházatunk mosására használjuk. Egyéni döntés kérdése. Ajánlott a felhasznált víz minőségének időszakos laboratóriumi ellenőriztetése. Gyártanak különleges, két csatlakozós mosógépet, amivel megoldható, hogy a kritikus műveletek ivóvízzel történjenek.

(Folytatjuk)

VízellátásVízkezelés