Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Budapest gyógyfürdői a Rudas

2013/6. lapszám | Fábián Attila |  3083 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Budapest gyógyfürdőit bemutató sorozatunk most következő részében a főváros egyik patinás fürdőjét,a Rudast vesszük górcső alá.

A Rudas fürdő korai története

A Rudas fürdő 1566-1572 közötti felépítése Szokoli Musztafa budai pasa nevéhez köthető, amely olyan jól sikerült, hogy a fürdőt a mai napig folyamatosan használják, és az idők során csak kisebb javításokat eszközöltek. A Rudas ilidzsa típusú fürdő volt, amely a források vizének hasznosítására épült. Az ilidzsa (termálfürdő) jellegű török fürdők központi részét a medence foglalta el, amelyben termálvíz csobogott, szemben a hamam (gőzfürdő) típusú fürdőkkel, melyek központjában egy izzasztókő volt található. Az ilidzsa fürdő eredeti állapotában rendelkezett egy nagyméretű előcsarnokkal, itt öltözhettek át a vendégek, és ezen a helyen lehetett teázni, kávézni, pipázni. Ezután következett az átmeneti helyiség, ahol a fal melletti padkákra ülhettek az ide betérők, és csorgó kutakból vizet locsolhattak magukra. A forró helyiség falai mentén szintén voltak csorgó kutak, és itt helyezkedett el középen a medence, valamint innen nyíltak a magánfürdők, ahol muszlim szokás szerint szőrtelenítést végeztek.

A Rudas fürdő épületének magja a török fürdő nyolcszögletű medencéje és nyolc oszlopos medencetere volt, amelynek oszlopos kialakítása ritkaság. Kisebb változtatásokkal a mai napig ez a fürdő alapja. Az oszlopokra támaszkodik a felülvilágítókkal áttört, félgömb alakú kupola. A kupolatér négyzet alaprajzú, sarkain negyedgömb kupolákkal, alattuk sztalaktit boltozattal, amely a török építészetre jellemző lépcsőzetes kialakítással készült.

A Rudas törökkori neve „Zöld oszlopos fürdő”, melyet a régészek szerint a ma már nem álló zöld oszlopról kaphatott. (Az oszlop helyét nem találták meg, de a falakba építve még ma is láthatók zöld kövek.) Jelenlegi nevének kialakulásáról több vélemény is felvetődött. A lehetséges változatok egyike, hogy a kompkikötő rúdjáról kapta a nevét, más vélemények szerint azonban a környéken élő rácok által használt Rudna ilidzse (ásványos fürdő) névből alakult ki a Rudas elnevezés.

Felújítások ​az ezredfordulón

A 2004-ben megkezdett átépítési munkálatok nagymértékben érintették a fürdőt és annak gépészetét. A törvényi szabályozásoknak megfelelően a rekonstrukció előtt a műemléki jellegre való tekintettel régészeti és falkutatási vizsgálatokra került sor. A falak kutatásánál előkerültek a beépített török kerámia vízvezetékek, amelyek a medencébe, illetve a csorgókutakba vezették a vizet, ahonnan az kis kőmedencékbe (kurnákba) folyt tovább. A kerámia vízvezeték nyomvonala végigkövethető a fürdő falazatában.

A lebontott csempeburkolat és vakolat alatt több helyen is megmaradt a török vakolat, amely rózsaszínű.

A törökországi fürdők egy részét Iznikből származó csempékkel burkolták, ám a törékeny anyagokat csak nagy veszteségekkel lehetett a hódoltsági területekre szállítani, valószínűleg ezért alkalmazták a török építők a vörös márványt imitáló vakolást. A mai vizes masszírozó falazatában megtalált két falfülke is a vörös vakolat maradványait őrzi.

A padlószint alatti feltárások révén a már említett Eraviszkusz településhez tartozó leleteket is találtak a kupolatérben, melyek többségét kerámiák adták, de állatcsontok is előkerültek. Több helyen középkori épületmaradványokra (kőfalak) bukkantak, de megtalálták a medence csorgójához vezető török kerámia vízvezetéket és a medencéből vizet elvezető kőcsatornát is. Ásatást folytattak az udvari részen is, itt egy barokk malom falaira bukkantak, ami már egy 1712-es rajzon is szerepelt. A csorgókút alatt megtekinthető a kis kőmedence, amelyhez a törökök nem használtak kifolyónyílást, a víz a peremen túlcsordult, lefolyt a padlóra, ahonnan kis vályúkkal vezették el a csatornákhoz.

A török hagyomány folytatódik a kötényes fürdőzéssel, és a felújítások óta már a hölgyek is igénybe vehetik a gőzosztály szolgáltatásait keddenként (női nap), illetve a hétvégeken (társas fürdőzés fürdőruhában). A ma már gőzfürdőnek tartott Rudas fürdő törökkori részét felépítése óta gyakorlatilag folyamatosan használják, bővítik, átalakítják, de jellegzetessége és értéke változatlan.

A fürdő vízellátása

Az alagutat 1969 és 1978 között fúrták, de a Rudas vízellátását csak a nyolcvanas évek elején építették ki. Ruff úr hozzátette, hogy a fürdő felszíni környezete is tele van forrássokkal; régebben a fürdő vízellátását ezek a felszíni kutak biztosították. Jelentős nyerőhely volt az Erzsébet-híd budai hídfőjénél található, háromszög alakú szigeten levő nagy Hungária-forrás.

Miután a GT II-es kutat megnéztük, továbbmentünk az alagútban, hogy megtekintsük a GT VI-os kutat, ami kicsit messzebb van ettől, viszont kinézetre hasonló. A kútba bele van lógatva két nagy teljesítményű merülő búvárszivattyú. Vezérlésüket a fürdő tetőszerkezete alatt található padláson lévő tartály szintszabályozója paraméterezi. Ha kér vizet, akkor bekapcsol, amikor megtelik, automatikusan lekapcsol, és egyfajta puffertartályként funkcionál. Mivel lent az alagútban elég meleg a levegő, körbevezetőm elmondta, hogy a 2012-es felújítás óta az uszodatér fűtését az alagútból légkezelő gépekkel feljuttatott levegővel biztosítják. A páratartalom is elég nagy lent, sokáig nem szívesen tölti itt az idejét az ember.

A fürdő sok vizet fogyaszt, folytatta Ruff úr, azt próbálják most elérni, hogy csökkenjen a medencék hűtésére használt városi víz fogyasztása. Régen a medence töltésére városi vízzel kevert termálvizet használtak, de a mostani előírásoknak megfelelően ma már csak hőcserélővel lehűtött termálvizet engednek bele a medencékbe. A hőcserélőkön felmelegített városi vizet pedig használati meleg vízként továbbmelegítve a zuhanyzók ellátására használják. Még ennek ellenére is hatalmas vízmennyiség megy ki a csatornára. A medencék vize a Dunába közvetlen kifolyású, a többi szennyvíz a nemrég megépített budai főgyűjtő csatornába kerül.

Légtechnika, kazánok

A nemrégiben véget ért felújítás során a fürdő új szellőző és légtechnikai rendszert kapott, mely jelenleg próbaüzemben működik. Mivel a fürdő műemlékjellegű épület, az új légtechnika igen nehéz helyzet elé állította a tervezőt és a kivitelezőt. A rendszer úgy lett kialakítva, hogy az alsó pinceszinten lévő légbefúvók, a galériában lévő ventilátorok és a tetőn lévő elszívó gépek együttműködnek, egy közös rendszert alkotnak, egy automata vezérli őket, és a megadott hőfokot és páratartalmat figyelve szabályozza a berendezéseket.

A Gellértet és a Rácfürdőt összekötő alagútból érkezik a már említett meleg levegő. Ehhez a levegőhöz a hegy oldalában levő ventilátor automatika segítségével kever hozzá friss levegőt a megfelelő hőfok miatt. Nyári üzemben valószínűleg csak innen érkezik a friss levegő. A medencetérbe a medence körüli járófelület padozatába vágott szellőzőkön érkezik meg a befújt levegő. Ehhez a levegőmennyiséghez még a galéria ablakai fölött kialakított légbefúvókon is érkezik levegő. Erre a befúvásra azért volt szükség, mert a medence által leadott pára a galéria mennyezetén és oldalfalán csapódott le. A medence feletti tetőszerkezet alatt kapott helyet az elszívó berendezés. Sajnos az épület műemlékjellege miatt a hővisszanyerés a kilépő levegőből nem volt megoldható.

A szellőző rendszer a plusz hőigényét a medencékbe menő 42 °C-os termálvízre épített hőcserélőből elégíti ki. Ennek a hőcserélőnek akkora lett a kapacitása, hogy a fürdő előcsarnoki padlófűtését és légtechnikáját is ellátja, és ha még ez is kevés lenne, akkor lép be a FŐTÁV hőcserélője. A téli próbaüzem alatt ez a hőcserélő csak a medenceürítés idejére (amíg nem töltik a medencét) lépett be. A hőcserélő további előnye, hogy a fűtési időszakban a termálvíz medencehőfokra történő hűtésére használt városi vízfogyasztást is csökkentette.

A légtechnikai rendszer kiépítését azért szorgalmazták az uszodában, hogy megakadályozza a penészesedést, párásodást, és friss levegővel lássa el a fürdőt. Ezzel természetesen régebben is próbálkoztak, de akkor még nem volt ilyen fejlett a technológia, mondta az épületgépész szakember. A behozott friss levegőnél azt próbálták leginkább figyelembe venni, hogy a medencetérbe jutó levegő páratartalma ne legyen több 60%-nál, és megmaradjon a kívánt hőfok az épületben. Továbbá ezen kritériumok mellett az összes gép funkcionáljon, és tartsa az adott hőfokot.

A rendszer a maga automata vezérlésével, időprogramjával, abszolút energiatakarékos megoldás.

Az épület gőzellátása

A fürdő régebben a Rácfürdő kazánjaiból kapta a gőzt. A Rácfürdő bezárásakor a kazánok átkerültek a Rudas régi „kazánházába” (régen, míg az alagút nem létezett, a Rudasnak saját kokszos kazánja volt). A kazánok által termelt gőz a hőlégkamrák ellátására szolgál, de képes a termálosztály fűtését is kiszolgálni, továbbá a medencék hőfokbeállítására használt termálvizes hőcserélőjén felmelegedett városi vizet melegítik használati meleg víz céljára. A Rudas fürdőben jelenleg – sajnálatos módon – három fűtési rendszer üzemel. A termálrészlegen lehet fűteni távhővel és saját előállítású gőzzel, az uszoda- és csarnokrészen pedig visszanyert hővel és távhővel, a régi kórházi szárnyat és az irodarészt pedig csak távhővel. A Rudasnál remélik, hogy a közeljövőben megvalósuló új beruházások során ezekre a problémákra is megoldást találnak.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem