A légellátás és a vizes hőcserélők
2013/11. lapszám | Versits Tamás | 3540 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A légellátás és a vizes hőcserélők illesztése épületgépészeti rendszerekben. A hazai gyakorlatban a szilárd-, de főleg a vegyes tüzelés – sajnos a vásárlóerő folyamatos csökkenése mellett – egyre inkább előtérbe kerül. Megjegyezendő, hogy nem csak az előbb említett ok miatt kell erről beszélnünk, hanem a lakosság energiaszolgáltató-függetlenségi törekvései miatt is. Alapvetően arra az esetre gondolok, hogy akkor is biztosítható legyen az otthon melege, ha történetesen akadozik a gázszolgáltatás.
A hazai tározók és államközi megállapodások miatt kicsi a valószínűsége annak, hogy hosszú ideig nem állna rendelkezésre földgáz, de az igényt, illetve a nélkülözéstől való lakossági félelmet el kell fogadni. Emiatt ma már nem csak luxuskategóriában találkozunk szilárdtüzeléssel, hanem az átlagos felhasználásnál is. A muszájból való tüzelés és annak megoldása nem e cikk tartalma. Az alapvetően földgáztüzelésre kiépített fűtési rendszerekhez illeszteni kívánt szilárdtüzelésű berendezések, a modern épületgépészeti rendszerek sajátosságai miatt, nagyfokú körültekintést igényelnek. Ennek okai a következők:
- Összetett fűtési rendszerekben ma már az alacsony hőmérsékletű rendszerek a dominánsak. És tudjuk, hogy a szilárdtüzelés nem 40 °C-os előremenő hőmérséklettel üzemelnek jól.
- A szilárd tüzelőanyagot nem lehet egyszerűen „kilapátolni” a tűztérből meghibásodás esetén, ellentétben a gázcsappal, amit egy mozdulattal el lehet zárni, ezzel megszüntetve a tüzelőanyag-ellátást.
- Hajlamosak vagyunk a „nagyobb jobb” elvet követni a szilárdtüzelő-berendezés kiválasztásában, és megfeledkezni az ezzel járó pufferelés hozzáigazításáról.
- A rendszerbe illesztés nagy kérdése, az automatikaelemek és a vezérlés kiválasztása és azok összehangolása.
- Valamint a méltatlanul mellőzött légellátási kérdések, hisz a legtöbb szilárdtüzelésű berendezés „B”, azaz helyiséglevegőtől függő üzemmódban dolgozik.
Vegyük egy kicsit részletesebben a pufferelés kérdését
A gyakorlatban „ökölszabályokkal” is meg lehet határozni a szükséges puffertároló méretét, amivel – őszintén megvallva – nem térünk el nagyon a számításokkal igazolható szükséges minimumtól. De miért is van szükség „akkumulátorra” egy rendszerben? A dolog viszonylag egyszerű. A termelés és a felhasználás időben és/vagy hőmérsékletben eltérhet egymástól. A különbségek kiegyenlítése végett szükség van egy helyesen kiválasztott, méretezett puffertárolóra. A tárolt energia „simítja” ki az eltéréseket, és biztosítja, hogy a szilárdtüzelésű berendezés az optimumán – viszonylag magas tűztérhőmérsékleten – tudjon üzemelni.
Mondhatjuk, hogy régen nem kellett semmilyen hókuszpókusz, és minden működött! Igen, de azok a rendszerek már tényleg a múltéi, mert a korábbi 200-300 literes rendszertérfogatok helyett jó, ha 60-100 liter van egy fűtési rendszerben, ami már nem képes „jól felvenni” extra hőmennyiségeket. A körültekintés alapvetően a meglévő gáztüzelésű rendszerhez való illesztést jelenti.
A jól méretezett puffertárolók kiválasztási szempontjai a következők:
- kazán névleges teljesítménye; kW,
- épület hőigénye; kW,
- tüzelőanyag leégési ideje; h,
- napi begyújtások száma; db,
- puffer max. és min. vízhőmérsékletek; °C,
- a víz fizikai állandói (sűrűség, fajhő).
Vegyünk egy példát a lehetséges megoldásokból
Jól látszik az 1. ábrán, hogy a nyitott tágulási tartállyal rendelkező (biztosítás) kazánt egy hőcserélővel választották le a zárt fűtési rendszeren (eltérő nyomásviszonyok) lévő puffertárolóról, illetve magáról a fűtési rendszerről. Látható az is, hogy a kilépő kazánvíz-hőmérséklet min. értéke szabályozva van egy segédenergia nélkül szabályzószerelvénnyel. Ennek a 3-utú szerelvénynek a hidegindításnál is nagy szerepe van (korrózió megakadályozása).
Az 1. ábra a vízteres kandalló gyártói útmutatójában is, analóg módon megtalálható (2. és 3. ábra). Amennyiben tisztában vagyunk a beépítendő szilárdtüzelésű berendezésünk paramétereivel, valamint a rendszer hidraulikai és hőmérsékleti követelményeivel, össze tudjuk állítani a kívánt műszaki megoldást kapcsolási vázlat szinten. Megfigyelhető, hogy bizonyos feltételek esetén (4. ábra) a puffertároló nem szükséges, ám megítélésem szerint – mivel sok esetben nem ismerjük a tüzelési szokásokat – ne tekintsünk el a puffertároló beépítésétől.
Az 5. ábrán a napjainkban talán leggyakrabban előforduló kapcsolást emelném ki. Megfigyelhető, hogy puffertároló és általános HMV-tároló helyett ún. energiatárolót alkalmazunk. Az energiatároló kialakításából adódóan képes raktározni és elosztani az alacsony hőmérsékletű rendszerekből (kondenzációs kazán) érkező, az alternatív energiaforrásból (napenergia) és a szilárdtüzelésű berendezésből származó, emelt előremenő hőfokú energiákat. Csekély helyigénye, esztétikus megjelenése, a fűtés és HMV-készítés lehetősége akár három különböző energiaforrás felhasználásával (együtt vagy akár külön-külön is) a szerelők kedvenc berendezésévé nőtte ki magát.
