A gázkonvektoros fűtés biztonsága
2013/9. lapszám | Fazakas Miklós | 19 234 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A gázkonvektorok biztonsági szempontból annyiban különböznek az ún. vizes készülékektől, hogy nincs bennük víz, így nem kell számolni azokkal a veszélyekkel, amelyek annak túlmelegedésével, felforrásával járhatnak. Ezért természetesen a gázkonvektorokba nem is kell beépíteni azokat a vízoldali biztonsági határolókat, amelyeket a vizes készülékekbe igen. A gázkonvektorok esetében az égéstermék hője a készülék zománcozott acéllemezből vagy öntött vasból készült hőcserélőjének falán keresztül, közvetlenül adódik át a fűtendő helyiségnek.
Az égéstermék, mint veszélyforrás
A baleseti statisztikák szerint minden gázkészülék esetében a fő veszélyforrást az égéstermék jelenti. A balesetek többsége abból adódik, hogy a lakásba bejutó égéstermék szén-monoxidban gazdaggá válik a karbantartás hiánya vagy a légellátás jelentős mértékű akadályozásának következtében. Ebben a tekintetben a gázkonvektorok elvileg nem különböznek a gázkazánoktól. A gravitációs elvű kéménybe kötött nyílt égésterű gázkazán és a gázkonvektor égésterméke egyaránt bejuthat, és az esetek többségében kismértékben rendszeresen be is jut a lakótérbe a készülék égéstermék-áramlásbiztosítóján keresztül, addig, amíg a kéményben az égéstermék hőmérséklete nem éri el a szükséges hőmérsékletet. Nem ritka az sem, hogy (az esetek 50%-ában) a kéménybe kötött készülékek égésterméke kismértékben tartósan a lakótérbe áramlik (a készülék áramlásbiztosítójának felső sarkainál „pipál” az égéstermék), például gyűjtőkémények, nem kellő magasságú kémények vagy a nyílászárók tömítése esetén.
A hagyományos, kéménybe kötött gázkészülékeknél előforduló rendszeres, kismértékű égéstermék-beáramlás a lakótérbe ugyanúgy nem okoz problémát, ahogyan a gáztűzhely használta esetén sem okoz gondot az égéstermék lakótérbe áramlása, egészen addig, amíg az égéstermék-koncentráció 1-1,5% légtéri CO2-tartalom alatt marad, és amíg a készülék karban van tartva.
Biztonsági szempontból ugyanakkor alapvető különbséget jelent a két berendezésfajta között a légtérterhelés szokásos mértéke. Míg a gázkazánok fürdőszobai elhelyezése esetén például a fajlagos légtérterhelés 2,2 kW/m3 körül alakul, addig a gázkonvektorok esetében csak 0,15 kW/m3 körüli a szokásos légtérterhelés. Ez 15-szörös különbség! Továbbá a minimum 130 mm átmérőjű kémények egy gázkonvektor teljesítményének megfelelő égéstermék-mennyiséget sokkal könnyebben elvezetnek. A lakótérbe történő égéstermék-beáramlás sokkal ritkább, mint a gázkazánok esetében. Ennek is köszönhető, hogy a kéménybe kötött gázkonvektoroknak sokkal jobb a baleseti statisztikája, mint az azonos elvű (B11 típusú), lakótérben elhelyezett gázkazánoké.
A gázkonvektorok kedvező baleseti statisztikájának másik oka az, hogy a hazai gyártású gázkonvektorok esetében a magyar tanúsító megkövetelte azt, hogy a kéményben történő visszaáramlás esetén is végezzenek a készülékek biztonsági kikapcsolást, amit a vonatkozó európai szabvány nem követel meg még a gázkazánok esetében sem. Így a külföldi gyártású, CE minősítésű készülékek ezzel a biztonsági funkcióval nem kell rendelkezzenek. A biztonságot befolyásolja az is, hogy a hazai gázkonvektorgyártók termékei konstrukciójukban még mindig magukban hordozzák a régi magyar szabványok szigorú követelményeinek való megfelelést. Ezért ezek a hazai készülékek lényegesen nagyobb tartalékokkal rendelkeznek például az elkoszolódással vagy a túlterheléssel szemben, mint a más típusú készülékek.
 |
 |
 |
|
Minden gázkészülék esetén alapvető fontosságú a gázkészülék évi rendszerességgel történő karbantartása és a vonatkozó szabályok betartása: a karbantartás során a szerelő nemcsak kitisztítja a készüléket, de a helyiségbe belépve, majd a készülék javítása közben ellenőrizi az alapvető biztonsági funkciókat és a telepítési körülmények megfelelőségét, amit a tulajdonosnak meg sem említ. A tulajdonos csak annyit érzékel, hogy a szerelő például „csak kifújta a port a gyújtólángcsőből”. Pedig a szerelő további 15-20 különböző dolgot is ellenőrzött szemrevételezéssel, amíg szerelt, és amíg eljutott a készülékig!
A legnagyobb veszélyforrást a kéménybe kötött készülékek esetén az összenyitottnak minősülő légtérből levegőt elszívó berendezések jelentik: szagelszívó, szárítógép, központi porszívó, a gátkészüléknél nagyobb huzatot okozó szilárdtüzelő berendezés kéménye. A baleseti statisztika is bizonyítja, hogy a zárt égésterű készülékek esetében az égéstermékek bejutásának valószínűsége és gyakorisága a lakótérbe nagyságrenddel kisebb, mint a kéménybe kötött hagyományos tüzelőberendezések esetében. Még az ablak alatti égéstermék-kivezetéssel rendelkező, zárt égésterű gázkonvektorok esetében sem tudtak kimutatni egyetlen egyszer sem számottevő égéstermék-beáramlást a lakótérbe olyan, hosszabb ideig tartó vizsgáltok során, amikor a vizsgálati idő alatt az időjárási változások hatására különböző irányú és erősségű szélhatások, szélcsend érték az épületet.
Robbanásveszély
Az elégetlen gáz kiáramlása miatti robbanásveszély okozta balestek aránya elhanyagolható (de nem hagyható figyelmen kívül, mint veszélyforrás) az égéstermék lakótérbe történő beáramlása által okozott balesetekhez képest. A köztévében elhangzó riportokkal ellentétben, a legtöbb esetben szinte kizárt, hogy egy háztartási gázkészülék gázfelhalmozódás miatt felrobbanjon, ugyanis a gázrobbanás energiája arányos a térfogattal (1 kWh/m3 körüli érték). Ha egy gázkonvektor vagy egy gázkazán kis térfogatú belsejében gázrobbanás történik, akkor a robbanás ereje a legtöbb esetben nem képes a tűztér falában kárt okozni, még akkor sem, ha egy üvegezett tűzterű készülékről van szó. Csak egy nagyobbacska durranás halható. A nyílt égésterű készülékekből ilyenkor 15-20 cm-es láng csaphat ki a levegőbeszívó nyílásokon keresztül. A hagyományos, nyílt égésterű gázkészülékek többsége állandóan égő gyújtólángégővel rendelkezik, így gázkiáramlás esetén a gyújtóláng meggyújtja a kiáramló gázt. Ezért gáz nem tud felhalmozódni a helyiségben – tüzet okozhat, de robbanást nem. Az ismert gázrobbanásos esetek többsége abból adódik, hogy megbontják a készülék előtti gázvezetéket, mert például a készüléket leszerelik. Ha ilyenkor az utcai főelzáró gázcsapot megnyitják, a gázvezeték teljes keresztmetszetének megfelelő mennyiségű gáz áramlik a helyiségbe, és a helyiség légterében lévő gáz robban majd fel. A helyiség térfogata már elég nagy ahhoz, hogy komoly károkat és balesetet okozzon! Így viszont valójában a gáz el sem jutott a gázkészülékig, az esetről azonban úgy számolnak be, hogy „felrobbant a gázkészülék ”, pedig a gázkészülék legtöbbször ott sem volt! Egy gázkazánnal kapcsolatos robbanás esetén a riportereket a kezdeteknél nem engedik be a helyszínre. A tévériportok logikája szerint azonban mutatni kell valamilyen gázkészülékekkel kapcsolatos képet, ezért ilyenkor szinte mindig a külsőfali gázkonvektortok szerelvényét mutatják, nem törődve azzal, hogy nem a gázkazánban, hanem annak helyiségében történt a robbanás, szintúgy, hogy nem a gázkazánból, hanem az előtte lévő gázvezetékből áramlott ki a gáz, és azzal sem, hogy az eset nem gázkonvektorral, hanem gázkazánnal kapcsolatos.
Az előbbi oknál nagyobb veszélyt jelent, hogy a használók a gázkonvektor környezetében éghető anyagokat helyezhetnek el. A magyarországi gázkonvektorok többségében szobatermosztát van beépítve, így a készenléti helyzetben lévő készülék az időjárás hidegebbre fordulása esetén fűteni kezd. A nyári melegben a készülék tetején vagy a sugárzó hő irányában felejtett tárgyak károsodhatnak, tűzveszélyt jelentenek. A vonatkozó európai szabvány ezért az egyedi fűtőkészülékek esetében csak olyan távirányító berendezés alkalmazását engedi meg, amely csak látótávolságból képes a készülék távirányítására. Fontos, hogy tartsuk be a készülék gépkönyvében előírt védőtávolságokat!
