Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Nyomás-, tömörségi próba

2014/12. lapszám | Leikauf Tibor |  6422 |

Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Nyomás-, tömörségi próba

Sokan úgy vélik, hogy az égéstermék-elvezető berendezések, kémények esetén nincs szükség nyomáspróbára, pedig ez nem így van. A kémény járatában az egészségre ártalmas anyagokat (szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kén-oxidok, korom, por stb.) tartalmazó égéstermék áramlik, ami a lakótérbe szivárogva mérgezést, súlyosabb esetben halált okozhat.

Az égéstermék-elvezető berendezések tömörségét az első üzembe helyezés előtt, valamint utána négyévente kell ellenőrizni. Az égéstermék elvezetése a tetőhéjazat fölé vagy természetes huzat, illetve mesterséges elszívás hatására, vagy túlnyomással történik. A mai modern gáztüzelő berendezések esetén a tüzelőberendezésből kilépő égéstermék hőmérséklete olyan alacsony, hogy a kialakuló huzat, felhajtóerő nem elegendő az égéstermék elvezetésére, így ventilátor beépítésével kell pótolni a szükséges szállítónyomást, egyes, elektromos áramot termelő gáz- vagy dízelmotoroknál pedig a technológiából adódik az égéstermék nagy nyomással való elvezetése. Az égéstermék-elvezetők nyomáspróbája többféle módszerrel történhet, történik.

1. A természetes huzat vagy mesterséges szívás elvén működő és 2001 előtt létesített kémények esetében a hagyományos, úgy nevezett füst-nyomáspróba elvégzésével lehet meggyőződni a járat meg-felelő tömörségéről. Ennek lényege, hogy a nem üzemelő kémény járatának bekötéseit tömören lezárják, ledugózzák, majd az alsó tisztító-, ellenőrző nyíláson keresztül egy füstképző anyagot helyeznek el a járatba, mely erős szagú, jól látható (fehér, fekete, lila) színű füstöt képez, ami a kéményben a felhajtóerő hatására áramlik felfelé (szükség esetén egy kis újságpapírral, aprófával meg kell indítani a huzatot), telítve a járatot. Amikor a felső tisztító-, illetve ellenőrző nyílásnál a vizsgálófüst megjelenik, a járatot itt és az alsó tisztítónyílásnál is ledugózzák. Ezt követően a kéménytestet minden szinten, a teljes nyomvonalán körbejárva szemrevételezéssel és szagérzékeléssel kell meggyőződni arról, hogy a vizsgálófüst nem szivárgott-e ki a járatból, illetve nem szivárgott-e át a mellette lévő másik kémény- vagy szellőzőjáratba.

Amennyiben a vizsgálófüst megjelenik a kéményen kívül is, úgy a járat füsttömörségét nem megfelelőnek kell minősíteni.

Huzatelven működő járat tömörségvizsálat

Túlnyomásos „cső a csőben” rendszer tömörségvizsgálata

A természetes huzat vagy mesterséges szívás elvén működő és 2001 előtt létesített kémények esetében a hagyományos, úgy nevezett füstnyomáspróba elvégzésével lehet meggyőződni a járat megfelelő tömörségéről.

2. A 2001 után létesített vagy túlnyomásos elven működő égéstermék-elvezető berendezések esetében az MSZ EN 1443:2003 szabvány (az alapszabvány 2001-ben jelent meg) előírásainak megfelelően kell vizsgálni az égéstermék-elvezetők járatainak tömörségét, azaz a megengedhető szivárgási értékét, az 1. táblázatban megadott gáztömörségi osztályok szivárgási értékeinek figyelembevételével. A szivárgási értéket szorozni kell az égéstermék-elvezető berendezés járatának belső felületével, és így megkapjuk a legfeljebb még megengedhető szivárgási értéket, amit erre a célra kifejlesztett műszerekkel lehet és kell mérni.

Az égéstermék-elvezető járatát az alsó és a felső tisztító-, ellenőrző nyílásoknál légtömören lezárjuk, majd a mérőműszert beindítva kialakul a járatban a beállított és szükséges vizsgálati nyomás. A vizsgáló műszer a szükséges levegő-utánpótlással tarja a vizsgálati nyomást, amit kijelez. A vizsgálati nyomás fenntartásához szükséges levegőmennyiséget kell összehasonlítani a szivárgási érték és az égéstermék-elvezető berendezés járatának belső felületével számított megengedett szivárgási értékével. Amennyiben a mért érték a magasabb, úgy a járat tömörsége, szivárgási értéke nem megfelelő.

3. A koaxiális, azaz „cső a csőben” levegő–füstgáz (LAS rendszerek) esetén, azaz amikor az égéstermék-vezetéket körbeveszi az égési levegőt szállító vezeték, vizsgálható a tömörség az előzőktől eltérő módon is a négyévenkénti előírt vizsgálatok alkalmával. Ilyen esetekben a tüzelőberendezés maximális teljesítménye mellett való üzemeltetés közben az égésilevegő-bevezetőben közvetlenül a tüzelőberendezésbe való belépés előtt mérjük a levegő oxigéntartalmát, illetve az oxigéntartalom csökkenését a külső, beszívott levegő oxigéntartalmához viszonyítva. Ha tehát a külső térből beszívott levegő oxigéntartalmához képest a tüzelőberendezésbe való belépés előtti mérőpontnál nem csökken 0,4 térfogatszázaléknál többet az égési levegő oxigéntartalma, akkor megfelelőnek kell minősíteni az égéstermék-elvezető berendezés járatának a tömörségét.