Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Ki fizeti a révészt?

2014/1-2. lapszám | Fábián Attila |  5548 |

Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

„Csúcstechnológiás fűtési rendszert terveztettem a házamba, melyet egy épületgépész ismerősöm ajánlott. Nem kevés pénzembe került, de alig fél évvel a beüzemelés után kilyukadt a közel kétmillió forintos rendszer kazánteste” – kezdte neve elhallgatását kérő forrásunk kálváriájának történetét.

Amikor a víz és a kazán találkozik

Miután az újonnan épült budapesti házba kerülő prémium kategóriás kazánt és fűtési rendszert megtervezték, és annak beüzemelését szakszerviz és szakszerelő elvégezte, a rendszer alig fél év működést követően felmondta a szolgálatot, mert kilyukadt a kazántest. A lyukadás után felmerült, hogy nem megfelelő víz kerülhetett a rendszerbe. „Ez valóban így történt” – vázolta a tulajdonos, majd hozzátette, hogy már első alkalommal kemény víz került a készülékbe, és beüzemelés előtt elfelejtették átmosatni a rendszert. Történt ez annak ellenére, hogy a közel ötven oldalas használati útmutatóban benne volt, hogy előbbi lényeges, utóbbi meg a használathoz elengedhetetlen. Ezt sem a beüzemelő cég munkatársa, sem a szerelő nem végezte el, még csak nem is említették a tulajdonosnak. Külön bosszúságot okozott, hogy a tulajdonosnak volt egy vízlágyító készüléke, tehát nem okozott volna problémát a lágy víz alkalmazása.

A kazán kemény vízzel üzemelt, mielőtt egyik pillanatról a másikra elromlott, viszont a közel 200 ezer forintos kárt meg kellett térítenie valakinek a beüzemelő, szerelő, tulajdonos triászból. Az elmondások alapján nehéz volt dűlőre jutni, mert először mindnyájan egymásra mutogattak. Természetesen a garancia ilyen jellegű hibára nem terjedt ki, mivel a leírás tartalmazta, hogy milyen vízzel kellett volna használni a kazánt, így a gyártó mosta kezeit. A kárt hosszabb huzavona után mégis a tulajdonos fizette ki, akinek talán csak annyi felelőssége volt a dologban, hogy nem értett hozzá, és a tanácsadóra, tervezőre, kivitelezőre és beszerelő szakemberre hagyatkozott.

Hiányos tájékoztatás?

A szerencsétlenül járt tulajdonos a megfelelő tájékoztatás hiányát fájlalta a legjobban. „A hiba beállta után és a készülék cseréjét követően a beüzemelő/gyártó részétől nem volt olyan opció, hogy ingyen és bérmentve kicserélnék az adott alkatrészt. Ez fel sem merült” – mondta történetünk elmesélője. Egy olyan felállást ajánlott fel neki a kazángyártó és forgalmazó, melyben 20 százalékos kedvezményt kapott volna az újonnan vásárolt alkatrészre, de ezért cserébe a régi kazántestet elszállították volna. A tulajdonos ebbe nem ment bele, helyette elküldte nekünk, így az jelenleg is itt pihen az íróasztalom mellett a szerkesztőségben.

„Ez egy 2,5 milliós rendszer volt”, mondta keserűen a tulajdonos, aki hozzátette, hogy nem csak a pénzről van szó, hanem arról, hogy ez az egész tortúra egy űrbéli élmény volt számára, ami egy bizalmi válságot eredményezett az ő részéről a kazángyártó felé. Többször felmerült benne, hogy jobban járt volna, ha ebből az összegből vett volna két középkategóriás kazánt, ma esetleg ugyanott tartana. Bár ezt a gondolatot gyorsan elhessegette, de ajánlani már senkinek tudja az adott márkát. Ez pedig, lássuk be, senkinek nem jó.

Meglepőnek mondható, hogy a szuper- és hiperérzékeny, csúcstechnológiájú készülék nem egészen két hét alatt (a beüzemelés még tavasszal történt, és szeptemberben kezdték használni a készüléket) tönkrement a kemény víztől egy olyan őszi fűtési időszakban, amikor igazán hidegek még nem is voltak. Ez felvet néhány kérdést.

Kinek a feladata?

Mert a tulajdonos tapasztalati szempontjai még is csak az érem egyik oldalát képezik. A kazángyártó és -forgalmazó szerepére és felelősségére a továbbiakban nem térnénk ki, a fentiekben leírtunk lényeges meglátásainkat. Ami még hátra maradt, az magának a beüzemelő szerelő szakembernek a feladata, felelőssége. Hogy akkor most mi is történt pontosan? Ez az, amit a legnehezebb pontosan rekonstruálni. Egy ház építésénél a munkálatok pörgősen, gyakran egymás mellett zajlanak, és szakemberek a tulajdonosokkal karöltve versenyt futnak az idővel. A sok csőanyag párhuzamos beszerelésekor a csövekbe is több szennyeződés kerül, ami az érzékeny kazántestbe jutva további komoly meghibásodásokat okozhat, különösen, ha nagy vízterű rendszereknél – mint jelen esetben –, ahol napkollektort és nagy térfogatú puffertartályt is beszereltek. Ilyenkor további rozsdafoltok, olajszennyeződések gyűlhetnek fel, melyeket észrevétlenül keringtet a rendszer, az átmosatás ezért is szükségszerű. Ennek ellenére, vagy inkább emiatt a kazántest beszerelésénél mégis a legnagyobb felelősség a szerelő vállán volt, aki nemtörődömségből, hanyagságból, figyelmetlenségből vagy esetlegesen tudatlanságból nem végezte el a beindítás előtti mosatást, amellett, hogy nem ügyelt a víz a milyenségére.

„Hülyebiztos” matrica és a szerelők tízparancsolata

A gyártók részéről megfontolandó, hogy az általuk forgalmazott kazánokra tehetnének egy jó nagy piros matricát, ami jelezné, hogy milyen vizet használjanak a fogyasztók. Ez hasonló lenne az autók tanksapkáján látható megoldáshoz, ahol feltüntetik, hogy benzint vagy dieselt kell-e tankolni bele. Ez mindenképp hülyebiztos megoldás lenne, de inkább nézzék kicsit hülyének az embert, mintsem később egy több százezer forintos számlát adjanak a kezébe bónusz ajándékként, mondta egy általunk megkérdezett épületgépész kereskedő, aki úgy látja, hogy a fenti történetnél a sok bába között elveszett a gyerek, és ezt egy ilyen megoldással meg lehetne előzni a későbbiekben.

A matricaragasztás mellé és annak logikája mentén gondolkozva érdemes lenne a későbbiekben kialakítani és megírni egy sorvezetőt, ökölszabályt, ún. szerelők tízparancsolatát, amely felsorolná a legfontosabb alapelveket, újra és újra felhívná a figyelmet az apró, de mégis lényeges szempontokra, ezzel segítve a szerelőket. Szerkesztőségünk elindított egy fórumot, ahol a fentebb írtak fontosságáról próbáljuk meggyőzni a kazángyártókat. Ehhez a kezdeményezéshez várjuk a csatlakozókat. 

Felelős vagy a munkádért

A szerelőknek, vállalkozóknak, akik bevállalnak egy munkát, tisztában kell lenniük azzal, hogy a legnagyobb felelősség náluk van. Persze vannak emberi tényezők, mint az időhiány vagy a fáradtság, túlhajszoltság, ami általános velejárója a legtöbb dolgozó kelet-európai embernek, de tetszik, nem tetszik, a szerelőknek egyszerűen tudomásul kell venniük és meg kell tanulniuk, hogy ma már nem úgy van, mint tíz vagy húsz éve, hogy csak úgy odamennek valahova, és szimplán fel-, illetve beszerelik a készülékeket. Mivel a ma leginkább forgalomban lévő és használatos kazánok technológiailag fejlettek, különböző installációkat igényelnek, emellett hiperérzékenyek, más-más például típusonként a vízminőség-igényük.

Hogy történetünknél maradjunk: másfajta víz kell az alumínium és másfajta a réz hőcserélőkbe. (A kazánok vízhasználatáról szóló szakcikkünket az előző oldalakon olvashatják.) Ezt is jó, ha tudják a szakemberek.

Rovatunkban azért közlünk megtörtént és általában minden szereplő számára kellemetlen történeteket, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a szempontokra, melyekről megfeledkezhetnek a szakemberek, hogy máskor ilyen történetek ne fordulhassanak elő. Mert lehet, hogy legközelebb a szerelő fizeti meg révész árát. A legjobb az lenne, ha senkinek sem kellene.

Erre nagy esély van azon szerelőknél, akiket foglalkoztat a téma, akik fejlesztik a tudásukat, azáltal is, hogy olvasnak, teszem azt egy szaklapot, ami a tudásfejlesztés egyik legkényelmesebb módja. Akik képzettek lesznek, azok feltételezhetően kevesebb ilyen hibát követnek majd el, és ez érződni fog a pénztárcájukon is, hiszen mindenki képzett, jól felkészült, a munkáját igényesen végző szakembert alkalmaz a legszívesebben.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem