Mire figyeljünk hőmennyiségmérők kiválasztásánál?
2014/1-2. lapszám | Schalbert Erik | 3699 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A hőfogyasztás mérése valamennyi közművel összehasonlítva már önmagában is a legösszetettebb méréstechnikai feladat, hiszen külön-külön mérni kell az átáramlott fűtőközeg mennyiségét, az előremenő és visszatérő ágak hőmérsékletkülönbségét, valamint a megfelelő algoritmus segítségével a mért értékekből ki kell számítani az elfogyasztott hőmennyiséget.
Ezekre külön-külön részegységek szolgálnak melyek egyenként eltérő jellegeket hordoznak, összességükben nézve pedig a variációs lehetőségek széles tárházát eredményezik. Mindezek tetejében a korunkra oly′ jellemző felgyorsult technológiai fejlődés folyamatosan újabb és újabb megoldásokkal hozakodik elő, míg a mérőeszközök gyártói tennészetesen mind a saját portékáik kiválóságát, előnyös tulajdonságait hangsúlyozzák. Ember legyen a talpán, aki ebben az információáradatban szét tudja választani az ocsút a búzától, és megalapozott döntést tud hozni az egyes mérőtípusok kiválasztásánál.
Jelen írás szándéka szerint mankót kíván adni a hőme nnyiségméró′ket jellemző főbb paraméterek vonatkozásában, rávilágítva a fontosabb szempontokra. segítséget nyújtva ezáJtal a megfelelő hőmennyiségmérő kiválasztásában.
Mivel a mérés a már fent említett három részalkotóra bontható, praktikusnak látszik ezen egységek külön-külön vizsgálata, mivel – jóllehet megkülönböztethetjük kivitel alapján is az eszközöket, úgymint osztott, részben osztott vagy kompakt – mindegyik kivitel ugyanazon elemekből épül fel. Ezek a térfogatárammérő, a hőérzékelő szenzorok és a kalkulátor.
Térfogatárammérő
Talán a legfontosabb kritérium a mérési elv. Alapvetően két jól elkülöníthető csoportra osztható: mechanikus (dinamikus) és statikus kivitelre, mely utóbbi a hőmennyiségmérők esetében döntően az uhrahangos technológiát jelenti. Rengeteg fórumon hangoztatott unalomig ismételt tény, miszerint hosszú lávon – és itt akár már az egy évnél nagyobb időintervallum is hosszúnak mondható – az ultrahangos technológia előnye vitathatatlan. Mechanikus térfogatárammérővel szerelt eszköz vásárlása során az egyedüli pozitívum a vásárlás pillanatában fizetendő, egyszeri alacsonyabb költség, Ami ezután következik azonban, az gyorsan elherdálja a kezdeti előnyt. Nem véletlen, hogy a hőszolgáJtatók Europa-szerte – és így Magyarországon is – szinte kizárólag ultrahangos eszközöket vásárolnak, és folyamatosan cserélik le régebbi mechanikus eszközeiket. Utóbbiak fő piaca elsősorban az építőipar. ahol a kötelezően kipipálandó tételt a lehető legolcsóbb mérővel kívánja teljesíteni az építtető, illetőleg a lakóközösségek, ahol a laikus felhasználók nincsenek tisztában az egyes megoldások hozadékaival, vagy nem tudnak egy összegben kellő tőkét felmulatni. A mérési elvek sajátosságai közti különbségek aztán más szempontból is visszaköszönnek, lásd alább.
Szintén fontos paraméter a mérési pontosság. A komplett hőfogyasztásmérőre vonatkozó legnagyobb megengedett hiba (MPE) a 2004/22/EC irányelv alapján: E = Ef + Et + Ee, ahol Ef a térfogatárammérő hibája, Et a hőmérsékletérzékelő hibája és Ee a kalkulátor hibája. Ezek közül az áramlásmérő hibáját a minimális és a névleges térfogatáramérték arányával lehet jellemezni, úgymint: qp/qi. A direktíva az arány minimális értékének 10-et ad meg, azonban célszerű nem ezen a végén nézelődni a skálának. A gyakorlatban nagyon sokszor lehet találkozni 25-ös vagy annál csak kicsivel magasabb értékekkel, érdemes azonban odafigyelni rá, mivel nem mindegy, hogy az alacsony térfogatáram-értékek esetében mikortól tudja hozni az eszköz az elvárt pontosságot. Annál is inkább. mivel a fenti arány szoros összefüggésben van az ún. megszólalási értékkel, azaz azzal, hogy milyen alacsony térfogatáram-értéket képes egyáltalán érzékelni a műszer. Ennek a tulajdonságnak pedig elsősorban ott lesz jelentősége, ahol a térfogatáram ingadozó, például szezon elején és végén. Érdemes legalább 100-as értéket megadni, de kaphatók térfogatárammérők a kereskedelmi forgalomban akár 250-es értékkel is.
Fontos szempont lehet a beépíthetőség is. Nem minden esetben van lehetőség a mérési pontok optimalizálásra. Ha adva van egy kialakítás, kiváltképpen régebbi építésű épületek esetében, egyáltalán nem elhanyagolható, hogy az adott eszköz beépíthető-e például függőlegesen és/vagy szögben döntve is, vagy pedig kizárólag vízszintes és kizárólag fuggőleges kialakítású kivitelei léteznek-e. Ezek a megszorítások ismét visszavezetnek az első ponthoz. mivel míg a mechanikus eszközök érzékenyek a beépítés körülményeire, addig az ultrahangos eszközök jóval nagyobb flexibilitást biztosítanak. Ugyanez a helyzet az áramlási zavarokkal is, ahol szintén a mechanikus eszközöknél fordulhat elő, hogy a mérő előtt és után kötelezően biztosítani kell bizonyos azonos átmérőjű egyenes csőszakaszt a homogénebb áramlási profil biztosítására.
Az sem mindegy továbbá, hogy a beépítés helye lehetővé teszi-e a kompakt eszköz esetében, hogy könnyen leolvasható legyen, vagy egyáltalán elférjen az elektronika is. Ilyen esetben hasznos lehet, ha a mérő vagy beépíthető a hossztengely mentén döntve, vagy a kialakítása lehetővé teszi, hogy az elektronikát és az áramlásmérőt egymástól elválasztva telepíthessük (ez lehet osztott kivitel, vagy kompakt mérő jeIvezetékkel ellátva).
A tápellátás lehetőségei is szempontot jelenthetnek. Ezen a téren a mechanikus árarnlásrnérők előnyt élvezhetnek (a mechanikus térfogatárarnmérővel ellátott kompakt hőfogyasztásrnérőkre ez nem vonatkozik!), mivel nem igényelnek külső energiaforrást. Az ultrahangos kivitelek esetében viszont ezt biztosítani kell. Ha nem a számítóegység táplálja meg, akkor vagy külső, hálózati feszültségről, vagy elemmel lehet biztosítani az energiaellátást. Itt jellemző adat a várható elemélettartam, ami általában 6-12 év között szokott mozogni. Az. olyan fizikai kondíciók, mint a megengedett maximális hőmérséklet vagy maximális üzemi nyomás, a normál értékektől eltérő rendszerpararnéterek esetén jelentenek kiválasztási szempontot. Hőmérséklet szempontjából a 90-120/130-150 °C értékek jelentik a mérföldköveket, nyomás esetében pedig a PN16; PN25 és PN40. (Utóbbi értéket jellemzően az általában használt sárgaréz helyett egyéb – például bevonatoIt öntöttvas – anyagból készült házzal lehet elérni.) És ha már a nyomásnál járunk... A nyomásveszteség kardinális kérdése a rendszerek tervezésének. hiszen a szivattyúkapacitások első számú meghatározója. Általánosságban elmondható. hogy az ultrahangos technológia előnye itt is megmutaJkozik a mechanikussal szemben. Érdemes ezt is összehasonlítani, amikor mérőeszközt választunk.
