Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Az automatizált kertöntözés titkai I.

2014/7-8. lapszám | Hordós László Gergely |  4251 |

Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az automatizált kertöntözés titkai I.

Az automatizált kerti öntözőrendszerek az elmúlt huszonöt esztendő alatt a teljes ismeretlenségből jól ismert és sokak által vágyott kényelmi berendezésekké váltak, együtt felemelkedve a motoros garázs- és kertkapukkal. Azok, akik valóban szép kertre vágynak, nem tehetnek mást Magyarországon, mint építtetnek, építenek maguknak egy ilyen rendszert.

Talán kevesen tudják, bár nyilván mindenki érzékeli, tapasztalja, hogy hazánkban a vegetációs időszakban a kerti dísz- és haszonnövényeink számára nem elegendő a természetes csapadék. A vízmérleg hiánya március és november között 200-400 mm/m²/év, azaz minden négyzetméterre 200-400 liter többlet vizet kell kiöntöznünk ahhoz, hogy szép, egyenletes, egészséges és erős legyen a gyepünk. Ha belegondolunk, ez éves összesítésben még a legkisebb kert esetében is jelentős mennyiség, ezért nem mindegy, hogy ezt a vízmennyiséget egyenletesen és víztakarékosan vagy egyenlőtlenül, pazarlóan juttatjuk ki.

Hála az öntözőrendszerek hazai képviseleteinél és a Magyar Öntözési Egyesületben folyó szakmai munkának, az itthon megépített öntözőhálózatok átlagos színvonala a kilencvenes évek elejét jellemző csetlés-botlás után örvendetes módon emelkedett, de sajnos még huszonöt évvel az első rendszerek beindítása után is a sok, gyenge színvonalon és nem megfelelő alkatrészekből megépült öntözés inkább a boszszúság forrása, mintsem hogy a kellemes kikapcsolódást szolgálná. De nem csak az általános öntözéstechnikai tudás emelkedett, hanem a rendelkezésre álló alkatrészek választéka, minősége is, valamint számos olyan új, a közelmúltban nem létező termék kapható ma, amelyek segítségével jobb, könnyebben installálható és egyszerűbben karbantartható öntözés építhető.

Terjedőben

Világszerte használnak automata öntözőrendszereket, ahol fontos az, hogy az emberek jól érezzék magukat. Közel 20 000 azoknak a golfpályáknak a száma, ahol automata öntözőrendszerrel biztosítják a szép környezetet és a sportolásra alkalmas felületet. Számtalan futballpályán van ilyen szerkezet, a Népstadionban (Puskás Ferenc Stadion) több mint 20 éve üzemel. Salakos és füves teniszpályákon is használható. A világ nagyvárosaiban a közparkok, és temetők öntözése automata öntözőrendszerrel történik, Budapesten például a Clark Ádám tér, Döbrentei tér, Kongresszusi Központ, Petőfi tér mellett jó néhány helyen van beépítve. Legnagyobb számban azonban a magánkertekben találunk öntözőrendszereket, elsősorban a nagyobb méretű, nagy értékű növényzettel betelepített kertek tulajdonosait óvja meg a növényzet pusztulásától és az öntözés gondjától.

Most induló cikksorozatunkkal szeretnénk az öntözés iránt érdeklődők figyelmét felhívni mindazokra az alapvető szabályokra, illetve leggyakrabban elkövetett hibákra, amelyek meghatározzák egy öntözés jóságát vagy hibás működését, közvetlenül hatást gyakorolva a tulajdonosok komfortérzetére.

Bár az öntözésről azt gondoljuk, hogy nem lehet elrontani, ez a vélekedés nyilvánvalóan téves. A sok víz legalább annyira káros a növényzet számára, mint a túl kevés. Az alul-, illetve a túlöntözésnek is megvannak a tipikus ismertető jegyei, amelyeket még a kevésbé avatott szemnek is észre kell vennie. Az alulöntözött fű gyengén fejlett, ritka, színe barna, és természetesen a talaj felszíne is száraz, esetenként repedezett. Túlöntözés esetén a fű színe halványzöld, az ritkás, hosszú szárú, nem sűrűsödik be. További öntözés esetén a halványzöld szín sárgába-sárgásbarnába fordul, a föld felszíne folyamatosan nedves-sáros, a szaga rothadt. Mindkét helytelen öntözési mód először a növényzet időszakos, majd végleges degradációjához, elhalásához vezet, a kettő között csak annyi a különbség, hogy a túlöntözés még sok pénzbe is kerül.

A gyepek öntözésének kiszámításához egy jól használható és egyszerű képlet áll a rendelkezésünkre, amelynek segítségével egy négyzetméter fű napi vízigényét számíthatjuk ki:

Szeretném, ha az érdeklődő olvasó egy dolgot megjegyezne, és ezzel rendet vágnék a mértékegységek között. Egy liter víz egy négyzetméterre egyenletesen kijuttatva 1 mm vízborítást eredményez, így az előbbi képletbe a liter per négyzetméter mértékegység helyett milliméter per négyzetmétert is írhattam volna. Ez a későbbiekben azért lesz fontos, mert amikor majd az öntözés intenzitásáról írok, akkor azt az öntözési sebességet, amely megadja, hogy adott idő alatt mekkora vízborítás érhető el, milliméter per órában adjuk meg, így a mm jobb támpontot nyújt, mint a liter, bár egymásnak megfeleltethetők.

Alapszabályok

Fontos néhány alapszabályt az elején lefektetni, mert akár ezek egyikének figyelmen kívül hagyása esetén is biztosan rossz öntözés készülhet.

Az első alapszabály

Mindig azonos intenzitású (értsd: azonos működési elvű) szórófejeket üzemeltessünk egyszerre. Amennyiben nem így járunk el, úgy a magasabb intenzitású szórófejek által megöntözött területet túlöntözzük, vagy az alacsonyabb intenzitású szórófejekkel alulöntözünk. Ilyen esetben a kerthasználó automatikusan a legszárazabb területhez igazítja az öntözés időtartamát (vagyis tovább öntöz a kelleténél), ezáltal a terület többi része fuldoklik a vízben. Túlöntözés = vízpazarlás, azt hiszem, ez nem szorul különösebb magyarázatra. Ha egy hajánál előrángatott példával kellene a dolgot érzékeltetnem, akkor azt mondanám, hogy képzeljünk el egy olyan autót, amelyiknek csak az egyik kereke a sajátja, egyet egy szekérből, másikat egy gőzmozdonyból és az utolsót egy gördeszkából vettük. Kerék mind a négy, de valahogy mégse lesz jó az autó.

A második alapszabály

A szórófejeket úgy kell beépíteni, hogy mindegyik fejet megöntözze legalább egy, de inkább több szomszédja. Ezt öntözős nyelven szórófejtől-szórófejig öntözésnek nevezzük. Ennek az oka egyszerű. A fejek kialakításukból adódóan nem képesek egyenletesen beöntözni a területet, így szükség van a szomszédok kompenzálására. Ez különösen igaz a fejek közvetlen közelében, ahol kompenzálás híján száraz foltok keletkeznek. Azért is szükséges a több szórófej, mert legritkább esetben kör- vagy körcikk alakú az öntözendő terület, így kénytelenek vagyunk többet használni, amelyek öntözési tartománya szükségszerűen átfedi egymást. Szél esetén is segít a több oldalról való öntözés, és a tereptárgyak kitakaró hatását is csak körbeöntözve tudjuk mérsékelni. De mindezen indokok mellett fogadják el (mert ennek bemutatására nincs elég terjedelem), hogy egy öntözés csak abban az esetben képes az egyenletesség, a szél hatása, a tereptárgyak és a különböző alakú területek beöntözése követelményeinek megfelelni, ha a szomszédos szórófejek megöntözik egymást.

Az 1. képen egy téglalap alakú terület öntözővíz-eloszlása látható rossz szórófej-kiosztással, úgy, ahogy egy laikus elképzeli (3 db szórófejjel), a 2. és 3. képeken pedig megfelelően elkészítve (6 db szórófejjel). A képeken jól látható az egyenletességbeli különbség. Számszerűsítve: a gyengébbik esetben a szükséges vízmennyiség az 1,8-szorosa a másikénak, ami egész évre számolva, egy 500 m² beöntözött területű kertben, ahol a víz köbmétere 219 Ft (Budapest) a következőképpen alakul:

A költség 32 850 Ft/év egyenletes öntözés esetén, ezzel szemben 1,8×32 850 Ft = 59 130 Ft tényleges kifizetés történik a gyenge öntözés miatt, ami 26 280 kidobott forint minden évben. Azt hiszem, érzékelhető, hogy pár év alatt többszörösét kifizetjük a gyengén megépített öntözőn megtakarított összegnek.

A harmadik alapszabály

Kellő víznyomás és vízmennyiség szükséges egy szórófej üzemeltetéséhez. Egy a vízforráshoz rosszul illesztett rendszer bizony nem hozza a kívánt teljesítményt. Ez megnyilvánulhat abban, hogy alacsony nyomáson rövidebb távolságra öntöznek a szórófejek, és drasztikusan leromolhat az egyenletességük is, illetve magasabb nyomáson a túlzott porlasztás miatt vízköd alakul ki, amelyet a legkisebb szellő is elfújhat.

A negyedik alapszabály

A szórófejek szórástávolsága legfeljebb 25%-kal csökkenthető. Ennél nagyobb beavatkozás nagyon lerontja az öntözés minőségét.

Milyen módszerekkel juttathatjuk ki a vizet a kertünkben?

A házi kertek öntözéséhez alapvetően négyféle fejet használunk: a forgó (rotoros), a rotátor, a spray (esőztető) rendszerű öntözőfejeket, valamint mikroöntöző és csepegtető csöveket.

A nagyobb területeken használt rotoros fejek 9×9 méteresnél nagyobb területeket öntöznek meg. A kisebb területek rotátoros fejeit jellemzően 2,5×2,5 méteresnél nagyobb és 11×11 méteresnél kisebb területeken alkalmazzuk (4. kép). 5×5 méteres vagy annál kisebb területeken gyakran spray szórófejeket használunk. Fűsávokon rotátor vagy spray szórófejeket (esetleg földbe ásható csepegtető csöveket) alkalmazhatunk. Sövényeknél, növényszigeteknél, veteményeknél csepegtető elemeket vagy mikroöntöző fejeket alkalmazhatunk. (A megadott területméretek csak irányelvek, nem szigorú szabályok. A spray fejekkel öntözött terület nagyságának kizárólag a gazdaságosság szab határt.)

Az öntözőfej-csoportokban vannak a víznyomás hatására a talajból kiemelkedő vagy állandóan a talaj felett lévő fejek. Ez utóbbiakat csak ritkán, leginkább cserjék öntözésénél használjuk.

Ha egy adott területen nagyobb szórófej használható,akkor általában kevesebb alkatrész, cső, szerelvény, mágnesszelep és kisebb vezérlő szükséges, ezért a tervezésnél mindig törekedjünk a nagyobb fejek használatára. Vegyük sorra: már tudjuk, hogyan számoljuk ki a vízszükségletet, tudjuk, mit nem szabad az öntözésben, mi az egyenletesség lényege, és milyen szórófejek kaphatók. A következő fejezetben sorra vesszük az öntözőhálózat elemeit, hogy elképzelésünk legyen a rendszer működéséről. 

(Folytatjuk.)