A ház mindent visz!
Egy különös per
2014/6. lapszám | Fábián Attila | 5580 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Először egy szivattyú romlott el, majd kilyukadt egy kazán, aztán még kettő egy társasházban. Az érintettek nem tudtak megegyezni egymással, ezért perre vitték az ügyet, ahol a bíróság és az illetékes szakértő szerint a hibákat a vízlágyító, iszapleválasztó és hőcserélő hiánya okozta, tehát a kivitelezőt tették felelőssé a történtekért.
A társasház a per alatt új kazánházat csinál, tatott egy új kivitelezővel, a számlát pedig benyújtotta a bíróságnak, hogy azt térítse meg a régi kivitelező. Mivel a társasház nyert a perben első fokon, így a történet most ott tart, hogy a kivitelezőnek fizetnie kellene. Kusza sztorit mesélünk.
„Minden megrendelő csak arra költ, ami, re n1uszáj” – kezdte nem túl pozitív felütéssel riportalanyom a történetét. Tette ezt arra fel, hogy az általa kivite lezett 60 fős társasház gépészeti felújítási munkái során nem készültek kiviteli tervek. Később, a bíróságon, ennek hiányát már a szemére vetették. De erről majd később
Távhőről le, gázra, kollektorra fel
A megnyert és elvállalt 60 fős társasház gépészeti felújításának kivitelezési munkálatai 2007-ben kezdődtek. A lakók úgy dönt öttek, hogy leválnak a távhőről és áttérnek a gázra, amit napkollektoros rendszerrel egészítenek ki. A kivitelező cég lemenedzselte a leválást, a négy lépcsőházból álló, négyszintes, 60 lakásos társasházban telepítette a 32 kollektorból álló telepet a tetőn, majd megépítette a kazánházat. Beüzemelte a kazánokat, lecserélte a rendszer alapvezetékét, illetve a strangszabályozókat, továbbá radiátorszerelvényeket és hőmennyiség, mérőket szereltek fel.
A munkálatok – melyeket 2007 júliusában végeztek – menetrend szerint zajlottak a kivitelező szerint. A távhőről való leválást követő napon átálltak a napkollektoros üzemmódra, majd elkészült a kazánház is, ahova három darab, a piacra abban az évben bevezetett, 115 kW-os alumíniumöntvény-kazánt építettek be. A kiviteli munkák elvégzése után többször is átmosatták, majd a kivitelező saját, kicsi mobil vízlágyítóját használva feltöltötték és beüzemelték a rendszert, 2007 októberében.
Hurrá, fűtünk!
A 2007 októberében elindult fűtés gyakorlatilag 3 évig hiba- és problémamentesen működött. A háznak ezzel párhuzamosan volt egy világbanki hitele, amit azzal a felté, tellel kaptak, hogy a bank monitoringozza a megtérülést. Egy év után már látszott a megtakarítás, a számok ígéretesen alakultak: a társasház a hiteltörlesztéssel és közös költséggel együtt is kevesebbet fizetett, mint korábban. lnterjúalanyom szerint látszólag nagy volt a boldogság.
A kiviteli munkák során nem építettek be vízlágyítót és iszapleválasztó, amit a szerződésük műszaki melléklete nem is tartalmazott. A két, összesen néhány százezer forintos tétel hiánya később nagy bajok forrása lett, annak ellenére, hogy nem voltak benne a vállalásban. A projekt után a kivitelező ajánlkozott a karbantartásra, megfizethető összegért, de ettől a garanciára hivatkozva, illetve az „úgyis jössz, ha baj van" felkiáltás mellett elzárkózott a ház, vagyis a rendszert ők üzemeltették. Annyit viszont megtettek, mondta informátorom, hogy javaslatukra kötöttek karbantartási szerződést a gyártó és forgalmazó céggel a kazánok karbantartására. Ez a gyakorlatban csak a tűztéroldali részre kötött karbantartást jelentett, vízoldalit nem. A gyártó emberei megtekintették a fűtési rendszert, amit üzemelésre alkalmasnak nyilvánítottak, és ezt le is jegyzőkönyvezték.
Túl a garancián
A felújítást követő időszak végig szemlézve volt a monitoring révén, és a számok is nagyon jó értékeket mutattak. Három év után aztán megállt egy kaszkádköri szivattyú. A lakók hívták a gyártót, aki észrevételezte, hogy kosz van a lapátokon, ebből következtettek, hogy a kazánban is kosz van. A gyártó javasolt egy vízoldali tisztítást – ekkor még épek voltak a kazántestek –, viszont az üzemeltető, a ház nem csinált semmit. Helyette a kivitelezőhöz fordultak, mondta interjúalanyunk, hogy cseréljék ki ők a szivattyút. Ők el is vitték szakszervizbe, de mivel többe került volna megjavíttatni, ezért vettek egy újat, amit be is építettek.
Ezután, november és február között, a lakók azt vették észre, hogy valahol folyamatosan fogy a víz a rendszerből, emiatt többször szorgalmasan utántöltötték azt, mindenféle szaktudás nélkül. Újra hívták a gyártót, hogy kezdjen valamit a problémával, akinek feltűnt, hogy ahol cserélték a szivattyút, ott kilyukadt a kazántest belseje. A kivitelezéstől számított 3 évben rengeteg lakásfelújítás történt a társasházban – tudta meg riportalanyom, miközben próbált a probléma végére járni –, több radiátort is cseréltek, és ahogy később a perben a szakértő is rámutatott, sok olyan töltés-ürítés történt, amikor elmaradt az ehhez tartozó vízkezelés.
Irány a bíróság
A kivitelező szerint az ügyet máshogy is meg lehetett volna oldani, hiszen leülhettek volna egymással az érintettek megbeszélni a történteket, közösen és békésen megoldva a problémát. Ehelyett a társasház felkért egy szakértőt, aki leírta, hogy a kivitelező azt rontotta el, hogy nem hagyott ott vízlágyítót és nem épített be iszapleválasztót. A per tehát innen indult.
A kivitelező kapott egy felszólító levelet, hogy cserélje ki a kazántesteket. Mivel a magyar igazságszolgáltatás malmai igen lassan őrölnek, így közben, 2011 tavaszára megrepedt a másik két kazán is. A kivitelező azonban visszautasította a vádakat, mondván, hogy a vízkezelés az üzemeltető feladata lett volna. A társasház is tolta magáról a felelősséget, és fogtak gyorsan egy másik kivitelezőt, akivel beépíttettek egy vízlágyítót meg három kis iszapleválasztót. Később, a per során, a hatósági szakértő megállapította, hogy ez egy hibás döntés volt, mert a vízlágyítót egyrészt elméretezték, az iszapleválasztókat pedig szabálytalanul és nem megfelelő módon szerelték fel. A cserét követően az új kazántest fél év után megrepedt.
Régi vagy új?
A szakmába 2011-ben kezdtek el szivárogni olyan hírek, miszerint az alumíniumöntvény kondenzációs kazánokkal problémák lehetnek, főleg, ha régi rendszerekben kerülnek beépítésre. Közben terjedni kezdett a nézet, hogy hőcserélők beépítésével megnyugtatóan biztosítani lehet a kazánok élettartamát. Összehasonlításképpen: egy abban az időben kivitelezett új építésű társasházban, ahol ugyanolyan márkájú kazánokat építettek be mint történetünkben, azóta sem történt semmi baj.
El lehet gondolkodni, hol tart ma ez a szakma
A perben a bíróság az igazságügyi szakértői véleményre támaszkodva a vízlágyító és az iszapleválasztó hiányát jelölte meg a történtek fő okaként, és első fokon a kivitelező ellen döntött. A kivitelező elmondása szerint utána jöttek vissza olyan hírek a szakmából, hogy „a balhét ilyenkor a kivitelező szokta elvinni”. Történetünk főhősének véleménye szerint ezen érdemes elgondolkodni: „hogy akkor hol tart ma ez a szakma, ha el lehet ítélni valakit egy 50 oldalas szakértői vélemény alapján, ami 20 oldalon keresztül csak az előzményeket taglalja, a lényegi rész csak pár oldal, a többi pedig irodalmi jellegű”. A kivitelező úgy tapasztalja, hogy az igazságügyi szakértők kicsit könnyedén törnek lándzsát a kivitelezők feje fölött, ami semmiképpen nem jó, jegyezte meg. Az igazságügyi szakértő megállapította, hogy vízlágyító meg iszapleválasztó nélkül nem szabadott volna a társasháznak üzemeltetnie a rendszert. A kivitelező viszont azzal érvelt a tárgyaláson, hogy amennyiben semmilyen jogszabály nem írja elő egy szabadon választott berendezési tárgy beépítésének kötelezőségét, mivel csak a gyártó az egyetlen, aki erről rendelkezhet – de ő is csak ajánlja –, akkor őket nem kényszeríthetik ennek használatára. A kivitelező állítása szerint a kiviteli terv hiányáért sem lehet őt elmarasztalni, mert nem az ő feladata lett volna annak e lkészíttetése.
Már megint a víz
A kivitelező kért egy állásfoglalást egy vízlágyítással foglalkozó cégtől arra vonatkozóan, hogy milyen vízkezelési irányelvek az irányadók. A szakma számára 2012–2013 környékén vált egyértelművé, hogy a sótalanítás a helyes eljárás, nem a túllágyított víz, mert ez utóbbi gyakorlatilag a legveszélyesebb az alumíniumöntvény kazántestekre. A kivitelező becsatolta a vizlágyítással foglalkozó cég állásfoglalását, a szakértő pedig – visszalépve állásfoglalásától – leírta, hogy a sótalanítás és/vagy vízlágyítás az üzemeltető feladata. Az első lágyított vizes feltöltés után már nem szabad üríteni, tölteni, mivel ezzel is további oxigént juttatnak a rendszerbe, ami katalizátorként működve és túllágyítva megöli azt.
Képbe kerül a hőcserélő, a történet bonyolódik
A szakértő meglátása szerint, ha ilyen felelőtlen üzemeltetés van, akkor az egyetlen megnyugtató védelmet a hőcserélő beépítése jelentene volna. Ezért a bíróság megbízta az illetékes szakértőt, hogy készítsen egy költségvetést egy hőcserélő utólagos beépítésére. Az igazságügyi szakértő emiatt tervezett egy vadonatúj kazánházat, aminek a névleges költsége 5,5 millió forint volt. A kivitelező nem értette, hogy miért kell egy teljesen új és komplett kazánházat tervezni, miért ne lett volna elég betenni egy hőcserélőt a hidraulikus váltó helyére. „Ráadásul ez nem az én feladatom 6 évvel a sztori után” – mondta. A vállalkozó szerint a bíróság elment abba az irányba, hogy szerintük az egyetlen üdvözítő megoldás a hőcserélő beépítése lett volna. A bíróság állásfoglalásában szerepelt, hogy ennek a rendszernek az árszintje miatt 20 évig üzemelnie kell.
Interjúalanyom szerint 2007-ben ezekről a dolgokról sem ismeret, sem tapasztalat nem volt, sőt a gyártó sem tudott erről, mert a nyugati anyacégek zömében új rendszerekbe építették be ezeket a kazánokat. Ott az ilyen jellegű problémák ismeretlenek voltak. Egy hasonlattal élve ezt úgy fogalmazta meg: „Ha például a ′70-es években, amikor nem volt kötelező a biztonsági öv az autókban, valaki egy Volkswagen márkájú autóban karambolozott, majd kiesett az ablakon és meghalt, akkor visszamenőleg nem lehetne megbüntetni az autógyárat, mert a hozzátartozók találtak egy szakértőt 5 év múlva, aki megmondta, hogy ha lett volna biztonsági öv, akkor nem repült volna ki az illető”. Majd hozzátette a műszaki részt kommentálva, hogy a hőcserélő nemcsak hogy pluszköltséget jelentett, hanem előállította volna azt a paradox helyzetet is, hogy a hőcserélőn lévő veszteség miatt valójában lebutították a kondenzációs technológiát.
Kényszerpályán
A kivitelező szerint a ház, annak apropóján, hogy megneszelték, hogy itt a kivitelező fogja elvinni a balhét, elállt a vízlágyítótól és az iszapleválasztótól, viszont igényt tartott a kazántestek cseréjére. Ezt viszont úgy tették, hogy a kivitelezőt kikerülve 4 millió forintért megcsináltatták a kazánházat egy másik kivitelezővel, az összeget pedig becsatolták a perösszeghez, ami így már 2+4 millió forint volt. Ezt riportalanyunknak, illetve cégének kellene kifizetnie, ezt tavaly augusztusban első fokon meg is ítélte a bíróság a társasháznak. lgy érkeztünk el 2014 januárjához.
Káron való gazdagodás
A történtek után a kivitelező úgy látja, hogy ha a kazántestek repedéséből adódóan a kazántestek cseréjét neki kellene megtérítenie, akkor azt le tudná nyelni, igaz, azzal sem értene egyet, mivel vétlennek tartja magát a történtekben. Ahogy elmondta: a vád hibás teljesítésből okozott károkozás volt. Sem szabvány, sem gyártói előírás nem rendelkezik a perben hiányolt berendezések kötelező beépítéséről, főleg nem a hőcserélőéről, állítja a kivitelező. Szerinte javasolni sok mindent lehet, de az nem a törvény szava, ereje. Íratlan szabályokra pedig végképp nem szabadna hivatkozni, mert azt a szakmailag hozzá nem értő bíróság azonnal készpénznek veszi, jegyezte meg.
A vállalkozó úgy látja, hogy jelenleg a szakmán belül ott tart a dolog, hogy a kivitelezők kezdenek félni az ilyen esetekben, és ez hatványozottan igaz bizonyos termékekkel kapcsolatban. A kivitelező szerint a gyártóknak nagyobb felelősséget kellene vállalniuk – ők nemcsak üzletemberek, hanem a műszaki szakemberek is. „Megyünk másodfokra, reméljük, sikerül megfordítani a mostani eredményt, mert ha így marad, akkor ez precedensértékű lehet, és félő, hogy a társasházak kapni fognak azon, hogy egy-egy hibára hivatkozva a későbbi és más jellegű felújításokat is a kivitelezőkkel fizettessék meg.
A szerkesztő megjegyzése
A fenti, inkább szomorú történetünk tartogat a kivitelezők és szakemberek számára némi tanulságot. A rideg valóság az, hogy a kivitelezők csak abban az esetben tudják elkerülni az ilyen jellegű történeteket, ha készíttetnek kiviteli terveket. A tervekhez mindenképp ragaszkodni kell, ezzel lehet elkerülni az ilyen peres történeteket.
A második fontos tanulság, hogy ha a kivitelezővel nem kötnek karbantartási szerződést, neki akkor is adnia kell egy olyan kezelési, használati útmutatót, ami részletesen leírja, hogy miképp és milyen optimális feltételek mellett kell működtetni a rendszert, hogyan kell a vízkezelést végezni. Ez a megoldás azért jó egyrészt, mert segíti a laikus felhasználókat, hiszen ők ehhez nem értenek, másrészt elhárítja a felelősséget a kivitelezőről, mert amennyiben a lakók nem veszik figyelembe az ott leírtakat, vagy hanyagság miatt szimplán csak nem olvassák el, az már valóban nem a kivitelező sara.
A történet harmadik tanulsága, hogy a kivitelezőnek figyelnie kell a jelekre. A történet elején egy tönkrement szivattyú jelezte, hogy itt a későbbiekben komolyabb problémák is felmerülhetnek. A kivitelezőnek a szivattyú meghibásodása egy jó apropó lehetett volna arra nézve, hogy a későbbi problémáknak elejét vegyék közösen.
Címképünk illusztráció