Az öntözés tervezése

Az automatizált kertöntözés titkai IV.

2014/11. lapszám | Hordós László Gergely |  5801 |

Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az előző cikkekben, úgy érzem, kellőképpen megalapoztunk az öntözés tervezésének, így eljött az ideje, hogy először csak mintaterületen, majd egy kert rajzán mutassam be, hogyan is néz ki az öntözőrendszer-tervezés a valóságban.

Elsőként nézzük meg, hogy egy négyzet alakú területnél hogyan helyezzük el a szórófejeket. Természetesen ez csak egy példa, de belőle könnyedén-nehezebben levezethető egy tetszőleges szögletes terület megöntözése.

1. Az első fejeket a sarkokba helyezzük el. Miután meghatároztuk a szórástávolságot, fontos, hogy a sarkokba kerüljön mindig szórófej. Ha nem így teszünk, akkor a kevés gyakorlattal bíró öntözőtervező mindig, a gyakorlott csak gyakran kényszerül a rendszert az alapoktól kezdve újratervezni (1. ábra).
2. Maradunk a terület szélén. Ameddig a sarki szórófejek éppen elérnek (a szórástávolságon), tesszük a következő fejet (2. ábra).
3. Ha nagyobb a terület, középre is kell szórófej. Ezeknek helyét úgy határozhatjuk meg legkönnyebben, ha a terület szélén egymással szemben lévő szórófejeket egy képzeletbeli vonallal összekötjük, és a vonalak metszéspontjába kerülhetnek a szórófejek (3. és 4. ábra).
4. Ívekkel határolt területeknél először a széleken szórástávolságra helyezzük el a fejeket, amíg körbe nem értünk. Ehhez természetesen a megfelelő szórástávolság megválasztása szükséges (5. ábra).
5. Ha kell, ívelt szélű területeknél is rakhatunk szórófejet a területen belül, és a helyük meghatározásánál a 3. pont szerint járunk el (6. ábra).
6. Amennyiben valamelyik sarokba nem lehet szórófejet tenni, mert egy bokor kitakar, akkor a sarki fejet két kisebb sugarú fejjel a 7. ábra szerint helyettesíthetjük.

1–8. ábra

Nézzük a kert egy kinagyított részletét (8. ábra), amin különböző területeket különítettünk el (K, L, M, N területek), amelyekről azt feltételezzük, hogy egyforma szórófejekkel öntözhetjük meg őket, azonos a növényállomány, a terepadottságok és a nap járása. Ezeket a területeket az előzők szerint megpróbáljuk a megfelelő szórástávolságú szórófejekkel lefedni.

Döntsük el, hol fogunk rotoros-rotátoros szórófejet, és hol fogunk sprayrendszerű fejet használni, de a fejeket egyszerre csak az egyik kijelölt területen helyezzük el (A, B, C stb.). A nagyobb fejek távolsága 6-15 méter, a kisebb fejek távolsága 0,6-5 méter legyen. Ez az osztástávolság lehetővé teszi, hogy a fejek által beöntözött területek átfedjék egymást, és ezzel egyenletes vízeloszlást biztosítsunk. Soha ne tegyünk egy területre többféle működési elvű öntözőfejet. A fejek távolsága lehetőleg ne legyen nagyobb, mint a műszaki adatok táblázata szerinti öntözési sugár. A fejek egymástól mért távolságát az öntözött terület mérete szabja meg, a fejet továbbá úgy kell elhelyezni, hogy az lehetőleg mind a szomszédos fejet, mind pedig a szembenlévőt is öntözze. Amennyiben a terület méretei indokolják, akkor szükség lehet a szórófejek távolságának bizonyos határok közötti növelésére vagy csökkentésére is. Ennek mértéke a tapasztalatok szerint a szórástávolság 20%-át nem haladhatja meg, de fontos betartani, hogy a széthúzás esetén egyszerre mindkét irányban nem lehetséges a szórástávolságot meghaladó szórófej-távolság alkalmazása, mert biztosítani kell, hogy minden szórófejet legalább egy szomszédos szórófej megöntözzön.

Nézzük a 9. ábrát. A berajzolt szórófejek más és más szórástávolsággal lettek kiválasztva, alkalmazkodva a terület adottságaihoz. A jól elkülöníthető területek mindegyike külön öntözést kapott, és ezeket önállóan vezérelhetjük majd, hogy mindenhová megfelelő mennyiségű öntözővíz jusson el. A berajzolt narancssárga vonalak a fák és cserjék csepegtető öntözését jelzik. Ezek a területek további öntözést a mi éghajlatunkon nem kívánnak.

A gyepfelületek minden esetben szórófejekkel öntözöttek. A legszélesebb, ház mögötti rész (L terület) a PGP Ultra forgó szórófejekkel (R>11 m) öntözhető meg gazdaságosan. A D, E, J és N területeket a több forgó sugárral öntöző, 4-11 m távolságban használható MP Rotatorokkal célszerű lefedni. Az A, B, H és K területek a kisméretű területekhez kifejlesztett spray szórófejekkel lettek megtervezve.

Látható, hogy bár összefüggőnek látszanak, mégis külön rendszerként kezeljük azokat a területeket, amelyeket kerítés vagy növénycsoport választ el. Javasolom, hogy az ingatlanon kívül eső, utcafronti vagy csak kerítésen túli területeket minden esetben külön vezérelhetővé tegyük, mert lehetnek olyan esetek, amikor ezeket a kert többi részétől teljesen függetlenül kell tudni vezérelni vagy akár kikapcsolni.

Az öntözőfejek csoportosításának lépései

Valószínűleg nincs elegendő vízmennyiség a területen ahhoz, hogy az összes fej egy időben működjön, hacsak nem nagyon kicsi a kert, de a szórófejek zónákba rendezésének további szempontjai is lehetnek. Ezek a következők:

1. Nem áll rendelkezésre elegendő vízmennyiség ahhoz, hogy egyszerre öntözzön minden szórófej.
2. Különböző működési elvű és öntözési intenzitású szórófejek és csepegtetők vannak a kertben, amelyek öntözési időtartama emiatt változó.
3. Különböző vízigényű, eltérő növényállományt kell öntözni.
4. Más a területek tájolása, ezért eltérően éri a napsugárzása a kert különböző részeit.
5. A kert lejtés- és talajviszonyai más öntözési intenzitást vagy ütemezést kívánnak meg.

9. ábra. A berajzolt szórófejek más és más szórástávolsággal lettek kiválasztva, alkalmazkodva a terület adottságaihoz. A jól elkülöníthető területek mindegyike külön öntözést kapott, és ezeket önállóan vezérelhetjük majd, hogy mindenhová megfelelő mennyiségű öntözővíz jusson el. A berajzolt narancssárga vonalak a fák és cserjék csepegtető öntözését jelzik. Ezek a területek további öntözést a mi éghajlatunkon nem kívánnak.

Hivatkozunk az előző cikkben meghatározott dinamikus nyomásra és üzemi vízmennyiségre. Ezeket kell használni, amikor az öntözőfejek szórástávolságát és a szükséges vízmennyiséget (l/perc) az öntözőfej műszaki adatainak táblázatából meghatározzuk. Fontos figyelni rá, hogy amennyiben nincs kellő dinamikus nyomás a rendszerben, akkor nem választhatunk olyan szórófejet, amelyik ennél nagyobb nyomáson működik.

Először írjuk be az egyes fejek mellé a l/perc értéket a szórófejek adatait tartalmazó táblázatból. Adjuk össze az összes vízmennyiséget, és osszuk el a rendelkezésre álló vízmennyiséggel. Ha a hányados nem egész szám, kerekítsük föl, így megkapjuk, hány zónás öntözőrendszerre lesz szükség, azaz hány mágnesszelepet kell használnia ezen a területen. Most, hogy tudjuk, hány zónára osztható fel a terület, osszuk fel az öntözőfejeket úgy, hogy minden zóna megközelítőleg azonos mennyiségű vizet (l/perc) igényeljen. Ne tegyünk túl sok fejet egy zónába, lehetőség szerint ne lépjük túl (nagyon) a rendelkezésre álló vízmenynyiséget!

Szárnyvezetékek

(A mágnesszelepek utáni csőhálózat, 10. ábra)

Ha már tudjuk, hogy mely szórófejek alkotnak egyes zónákat, akkor a következő lépés, hogy összekössük őket csövekkel. Fontos, hogy az épületgépészet mai trendjeivel szemben az egyes fogyasztók (szórófejek) nem csillagpontosan kerülnek összekötésre, hanem felfűzve őket csőfürtökre. Természetesen úgy célszerű alakítani a nyomvonalat, hogy elágazásokkal megosszuk a vízmennyiséget, így csökkentve az egyes csőszakaszokon átáramló vízmennyiséget, és ezáltal a cső keresztmetszetét. Arra is célszerű törekedni – vállalva azt, hogy így hosszabban vezetjük a csöveinket –, hogy az egy irányba futó csöveket lehetőleg egymás mellé, egy árokba fektessük, mert így jelentős földmunkát takaríthatunk meg.

Igyekezzünk a lehető legrövidebb utat kijelölni, a lehető legkevesebb kanyarral, és csak nagyon indokolt esetben használjunk irányváltásra könyökidomokat. Szerencsére a nálunk elterjedt KPE technológia megengedi, hogy a csövet külső átmérőjének hússzorosának megfelelő sugárban deformáció nélkül meghajlítsuk.

10. ábra. Ha már tudjuk, hogy mely szórófejek alkotnak egyes zónákat, akkor a következő lépés, hogy összekössük őket csövekkel. Fontos, hogy az épületgépészet mai trendjeivel szemben az egyes fogyasztók (szórófejek) nem csillagpontosan kerülnek összekötésre, hanem felfűzve őket csőfürtökre. Természetesen úgy célszerű alakítani a nyomvonalat, hogy elágazásokkal megosszuk a vízmennyiséget, így csökkentve az egyes csőszakaszokon átáramló vízmennyiséget, és ezáltal a cső keresztmetszetét.

A szelepek elhelyezése és a csőátmérők meghatározása

A helyszínrajzon lévő összes zónához tartozik egy-egy mágnesszelep, aminek nyitása vagy zárása szabja meg, hogy a zóna öntöz-e. Az egyes területek zónáihoz tartozó mágnesszelepeket számozzuk be, és csoportosítsuk őket egy-egy szerelvénybe. A könnyebb szerelhetőség érdekében egy-egy mágnesszelep-csoportban 3-4 szelepnél több ne legyen. Döntsük el, hová szeretnénk tenni egy-egy terület szelep-szerelvényét, lehet például egy az előkertben és egy a hátsó kertben. A mágnesszelepeket tetszés szerint helyezhetjük el, de célszerű jól hozzáférhető helyre tenni azokat a karbantartás megkönnyítése végett. A szelep lehetőleg közel legyen a kiszolgált területhez, de ügyeljünk arra is, hogy a fejek sugara ne érjen el bennünket, amikor esetleg kézzel nyitjuk azokat.

Sokan a laikusok közül abba a hibába esnek, hogy minden szelepet egy helyre szeretnének tenni. Ez felesleges pénzkidobás, és nagyon megnehezíti a szerelést is, mert így minden zóna csöve egy árokban fut, és a szeleposztó szerelvény is túl nagy méretű lesz. Állandó hibaforrás! Kössük össze az öntözőfejeket a mágnesszeleppel. Ennek a lehető legegyenesebbnek és legrövidebbnek kell lennie.

A csövek méretezését a mágnesszeleptől legtávolabb eső fejjel kezdjük. Az utolsó fejet az utolsóelőttivel összekötő csőnek az általunk használt legkisebb átmérőjűnek kell lennie, összhangban a szórófej fogyasztásával és a csövön megengedhető legnagyobb átereszthető vízmennyiséggel. A következő csőszakasz méretezéséhez adjuk össze az eddig összekötött fejek vízszükségletét, majd folytassuk ezt mindaddig, amíg el nem jutunk a mágnesszelepig. Ezeket a méretező lépéseket mindaddig folytassuk, amíg az összes zóna csövét le nem méreteztük. (Gyakorlati tapasztalat, hogy házikerti öntözőrendszer esetében a szelepeket a szórófejekkel összekötő csövek általában 25 mm-es méretűek, és legfeljebb a szelep és az első leágazás közötti csőszakasz 32-es.)

Határozzuk meg, melyik ponton fog a rendszer a vízvezetékhez csatlakozni. Ennek a vízóra vagy a szivattyú közelében célszerű lennie. Kössük össze az összes mágnesszelep-csoportot csővel, majd ezt kössük rá a vízcsatlakozási pontra. A fővezeték méretezésénél a legnagyobb vízfogyasztású zóna lesz a mérvadó, annak megfelelően kell a cső átmérőjét és nyomásfokozatát meghatározni. Ökölszabályként elfogadható, hogy javasolt egy dimenzióval nagyobb átmérőjű csövet választani, mint a legnagyobb szárnyvezeték mérete. A legtöbbször 32-es, 10 baros nyomásállóságú cső megfelelő házi kerti esetben. A 10 baros azért célszerű, mert ezek a csövek folyamatosan nyomás alatt vannak, és a szelepek esetleges hirtelen elzárásakor a vízütés következtében olyan mértékű nyomásemelkedés léphet fel, amely meghaladja a csövek névleges nyomástartományát.

Gondoskodjunk a rendszer elzárhatóságáról és szakaszolhatóságáról is, ez a téliesítéskor és a javítások-karbantartások alkalmával is jól jöhet.

A következő cikkben az öntözőrendszer kivitelezéséről lesz szó. (Folytatjuk)

---