Fűtési rendszerek
Nyomáspróbák az épületgépészetben III.
2014/10. lapszám | Cséki István | 7633 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A fűtési rendszerek nyomáspróbáját több részre kell bontanunk, ahol is beszélhetünk vízfűtésről és gőzfűtésről. A vízfűtések esetén megint csak fel kell bontanunk a próbát aszerint, hogy fűtőtestes vagy felületfűtésekről van-e szó.
Nyomáspróbát kétszer is kell tartani, először a vezetékezés elkészülte után (vakolás, betonozás előtt), majd a készre szerelést követően.
Gőzfűtések
E területen megkülönböztetjük a kisnyomású és nagynyomású rendszereket. Gőzfűtések egyre ritkábban fordulnak elő, mert azok szabályozása nem igazán jól oldható meg, s emiatt nagy pazarlással jár az üzemeltetésük. Sok helyen üzemel viszont a még korábban létesített gőzfűtés, s ha ott javítást kell végezni, akkor a befejezéskor ellenőrizni kell a munka jóságát. Kisnyomású gőzfűtések általában 0,5 bar alatt üzemelnek, vagyis ott maximum 2 bar nyomású ellenőrzés elégséges (a hozzá tartozó kondenzvíz-vezetékeken pedig elegendő a tömörségi próba). A nagynyomású gőzfűtési rendszereken tartanunk kell az üzemi nyomás másfélszerese +1 bar értéket:
ppróba=(püzemi x1,5)+1.
Ha a kondenzvíz-vezeték is nagynyomású, akkor természetesen ott is használjuk az előbb leírt nyomásértéket a próbánál.
Vízfűtések
Szerencsére ma már új szerelés esetén szinte csak zárt rendszerű vízfűtések készülnek. Ezeknél a fűtéseknél általában 4,0 bar a maximálisan megengedett nyomás, mert a fűtőtestek, szerelvények ekkora nyomásra készülnek. Viszont a biztonsági szelepek beállítása, valamint a zárt tágulási tartályok megengedett nyomása ennél alacsonyabb érték is lehet. Néha előfordul, hogy a tágulási tartály és a biztonsági szelep nagyobb nyomású. Ilyenkor természetesen a megengedett maximális nyomással történik a nyomáspróba. A nyomáspróba időtartama 24 óra, ez idő alatt a rendszerben lévő nyomás nem csökkenhet 0,2 bar-nál többet. A nyomáspróba során szemrevételezéssel ellenőrizni kell a csatlakozások tömítettségét. Figyelni kell a hőmérsékletváltozásra is, mert felmelegedéskor a víz tágul, s esetlegesen szivárgáskor sem fog nyomáscsökkenést mutatni. Vagy fordított esetben, ha lehűl a víz, azt hisszük, hogy valahol csöpög. Felületfűtésnél (padló-, fal-, menynyezetfűtés) erre nincs szükség.
Felületfűtések
A rendszer feltöltésekor figyelmesen ki kell légteleníteni a rendszert, mert a bennmaradt levegő összenyomva hibás végkövetkeztetést fog eredményezni. A nyomáspróbánál figyelni kell arra is, hogy milyen anyagú a csővezeték. Fém anyagú csöveknél egyből elmehetünk a maximális nyomásig, de műanyagcsöveknél – a csőanyag megnyúlása miatt – legalább két lépésben jussunk el a próbanyomás értékéig. Először a próbanyomás feléig töltsük fel a rendszert, és várjunk egy fél órát, hogy a cső tágulhasson (természetesen ekkor csökkenni fog a nyomás, még hibátlan rendszer esetén is). Ezután töltsük fel a rendszert a teljes próbanyomásig, és ekkor is várjunk a próbával, s ha csökkent valamelyest a nyomás, akkor töltsünk még utána. Innen induljon a nyomáspróba.
Nyitott rendszer
Nyitott tágulási tartályos fűtésnél csak tömörségi próbát tudunk tartani, amikor a rendszert feltöltjük vízzel, és az összes kötésnél, szerelvénynél ellenőrizzük, hogy van-e csöpögés. Nagyon érdekes, hogy a már működő rendszernél egy pici szivárgás nem is látható, mert a szivárgó víz el is párolog a melegtől. Ilyenkor csak arról lehet észrevenni a szivárgás helyét, hogy ott rozsdásodás látható, vagy pedig vízkő.
Amennyiben a nyomáspróba sikeres volt, úgy a rendszerből ne engedjük le a vizet a szerelvényezésig, mert ha netán betonozásnál vagy vakolásnál megsérül a vezeték, akkor rögtön észre lehet venni, s könnyebben megtalálható a hiba helye. Sajnos előfordul olyan is, hogy szerelés közben fagyveszély áll fenn, s ilyenkor nem maradhat víz a vezetékekben. Ekkor le kell ereszteni a vizet, sőt kompreszszorral ki is kell fújni a vizet a csövekből, hogy nehogy elfagyjon valahol. Ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy ha megsérül a vezeték, akkor például egy kész betonozás után nehéz megtalálni a hibát. Szerencsére vannak ma már olyan technikák, melyek segítségével 10-15 cm-es sugarú körön belül megtalálható a hiba helye.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor elérkezik a szerelvényezés, akkor a már készre szerelt hálózaton is tartsunk nyomáspróbát. Ilyenkor már könnyebb a helyzetünk, mert kevesebb a hibalehetőség, s az a kevés is jól látható. A próba idejére válasszuk le az összes olyan szerelvényt (pl. biztonsági szelep, tágulási tartály), amelyben kárt tehet a próbanyomás. Radiátoros fűtés esetén lehetőség szerint közvetlenül a hideg vizes nyomáspróba után fűtsük fel a rendszert a maximálisan engedélyezett hőmérsékletre, és ismét ellenőrizzük a rendszer tömítettségét, majd a rendszer lehűlése után végezzünk egy utolsó nyomásellenőrzést. Ne feledkezzünk el az ellenőrzés után a rendszerben lévő meleg fűtővíz kieresztéséről, mert a radiátorokban lévő olajos emulziót ezzel kiengedjük, míg ha ezt elmulasztjuk, akkor károsodhat a fűtési rendszerünk, mert a kazánban az olaj kokszolódhat, és darabos szennyeződés lesz belőle, ami tönkreteheti a kazánt vagy a szabályozó elemeket.
