Az öntözőrendszerünk vízforrása

Az automatizált kertöntözés titkai III.

2014/10. lapszám | Hordós László Gergely |  9002 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Jó hatásfokú automatikus öntözőrendszer tervezésénél először is a figyelembe vehető teljesítményt kell meghatározni, azaz azt, hogy mekkora vízmennyiség áll rendelkezésünkre a kert öntözéséhez.

A víz forrása legtöbbször az ivóvízhálózat vagy egy kút. Természetesen más, az öntözés gyakorlatában előforduló egyéb víz is használható, például öntözhetnénk tóból (ha lenne), esővízgyűjtő ciszternából (ha elég nagyot tudnánk kiépíteni) vagy akár folyóból is, de ezekkel szinte soha nem találkozik egy öntözős szakember. Abban a kertben, ahol már van használható kút (ebből rögtön adódik, hogy létezik használhatatlan is), célszerű az öntözést annak a vizének fölhasználásával terveznünk, mert ugyan miért is pazarolnánk a drágán előállított és sok pénzért mért ivóvizet a kert öntözésére, ha megteszi egy olcsóbb, kevésbé tiszta talajvíz is. Más kérdés, hogy egy jó kút létesítése sokszor olyan lassan megtérülő beruházás, hogy elvetik a kerttulajdonosok a fúrás ötletét. Bár erre még ökölszámot sem lehet mondani, de az bátran kijelenthető, hogy minél nagyobb a kert, annál jobban megéri a kútvíz felhasználását megfontolni.

Vízóraaknában szakszerűen kialakított öntözése csatlakozás. 1. ház felé, 2. öntözőhálózat felé

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, a vízforrásunk milyen nyomáson milyen vízhozamra képes. Sajnos a laikus kerthasználók a legtöbb hibát pont itt vétik, mert a csőhálózat hozamát és nyomását nem képesek meghatározni, és a szivattyúk esetében is a teljesítmény adattábla legjobban hangzó, ámde össze nem illő értékeit szokták készpénznek venni. De miről is van szó? A legfontosabb, hogy a víz áramlása közben mindig súrlódik, energiát veszít, pont úgy, mintha a csőben folyadék helyett egymáshoz szorosan illeszkedő acélgolyók gurulnának. Ebből pedig az következik, hogy bármilyen hosszon folyik is a víz a csőben, a kimenetén kisebb lesz a nyomása, mint a bemeneten volt, mivel súrlódás okozta nyomásveszteség keletkezik. Amit tehetünk, csupán az, hogy ezt a veszteséget megpróbáljuk a számunkra még elfogadható mértéken tartani.

Ha a vízforrásunk a közüzemi hálózat, akkor az öntözőrendszer legelső lehetséges vízvételi pontja a vízóra utáni csőszakasz. Célszerű ezen a ponton csatlakozni a hálózathoz, hogy a családi házunk egyéb vízfogyasztói minél kisebb befolyással legyenek a rendszerünk működésére. A csatlakozási pontunk és az utcai nagy keresztmetszetű vezeték közötti csőszakaszt a rajtuk található szerelvényekkel együtt adottságként kell venni, és a feladatunk az, hogy meghatározzuk a kapacitását ennek a szerelvény-együttesnek.

Melyek a megteendő lépéseink? Először alapvető méréseket kell elvégeznünk, majd táblázatok segítségével meghatározzuk a tervezéshez szükséges vízmennyiséget és viznyomást. Amennyiben a rendszer a település vízhálózatához csatlakozik, az alábbi műveleteket hajtsuk végre:

1. A víz statikus nyomása (bar)

A víznyomás méréséhez szereljen föl egy manométert lehetőleg a vízórához legközelebb eső kerti csapra. Ellenőrizze, hogy a házban minden vízcsapot elzártak-e. Nyissa ki a kerti csapot, és jegyezze föl a manométer által mutatott nyomás értékét, ez a statikus nyomás bar-ban. Ha a mérési pontunk és az öntözőrendszerünk tényleges csatlakozási pontja között szintkülönbség van, úgy amennyiben magasabban van a mérési pont, adjon hozzá, ha alacsonyabban van a mérési pont, úgy vegyen el a leolvasott értékből a szintkülönbség minden méterére 0,1 bar értéket.

2. Az átfolyó víz mennyisége (liter/perc)

A rendszer rendelkezésére álló vízmennyiség kiszámításához két adat felvétele szükséges: a vízóra és a bejövő vízvezeték mérete. A vízórán általában feltüntetik a méretét, a leggyakrabban ¾ vagy 1”-ost használnak. Az utcai bekötő cső mérete tolómérővel vagy mérőszalaggal meghatározható.

A 2. és 3. ábrán az a közös, hogy a házikert szivattyú vezérlését automata nyomáskapcsoló végzi, a különbség csak a szivattyú beépítési módjában van (felszíni szivattyú vagy búvárszivattyú) Tapasztalat, hogy sokan csak ráakasztják a szivattyú kimenetére vagy a csőre a vezérlő elektronikát, elindítják, és addig járatják, amíg (feltehetően túl hamar) tönkre nem megy a vezérlés vagy akár a szivattyú, éppen ezért álljon itt egy felsorolás a jó házikerti szivattyúakna kialakításának kritériumairól. 1. kútból vagy ciszternából, 2. az öntöző felé

3. A rendszer tervezésénél figyelembe vehető vízmennyiség

Az 1. táblázatból keresse ki a vízóra és a vízvezeték méretének (sor), valamint a mért statikai nyomásnak (oszlop) megfelelően a tervezéskor figyelembe vehető vízmennyiséget (l/perc). Ezt követően – a megfelelő oszlopon lefelé haladva – határozza meg a statikai nyomás függvényében a rendszer dinamikai nyomását (legalsó sor). Ezekre az adatokra a fejek kiválasztásakor és a rendszer megtervezésekor lesz szüksége.

A dinamikai nyomás: a víz megközelítő nyomása az öntözőfejnél, ez a tervezésnél csak irányszámnak tekinthető. A rendszer teljesítményét a csővezetékben még megengedhető vízsebesség alapján számítottuk ki, a megengedett maximális vízmennyiség meghaladása a sebesség növelését eredményezi, ezzel jelentősen nő a súrlódási veszteség, és a dinamikai nyomást csökken. Az eredmény: nem működik kielégítően az öntözőrendszer.

Az 1. ábrán egy vízóraaknában szakszerűen kialakított öntözési csatlakozás látható. Amennyiben az öntözőrendszerünket kútról vagy vízgyűjtő ciszternából szeretnénk megtáplálni, úgy a szakszerű kútfej és csatlakozás kialakítása sokkal összetettebb feladattá válik, bár (a tapasztalatok szerint) az öntözős szakemberek döntő többsége mindig ugyanazokat a megoldásokat választja. Bár számtalan módon és ezerféle alkatrész felhasználásával építhető ki egy szivattyús rendszer, most a leggyakrabban alkalmazott automata nyomáskapcsolóval (Press Controllal) vezérelt szivattyúkat dolgoztuk ki. Ennek számtalan előnye és néhány hátránya van, amelyek a 2. táblázatban láthatók. A 2. és 3. ábrán az a közös, hogy a házikerti szivattyú vezérlését ilyen Press Controll végzi, a különbség csak a szivattyú beépítési módjában van (felszíni szivattyú vagy búvárszivattyú).

Amennyiben az öntözőrendszerünket kútról vagy vízgyűjtő ciszternából szeretnénk megtáplálni, úgy a szakszerű kútfej és csatlakozás kialakítása sokkal összetettebb feladattá válik, bár (a tapasztalatok szerint) az öntözős szakemberek döntő többsége mindig ugyanazokat a megoldásokat választja. Bár számtalan módon és ezerféle alkatrész felhasználásával építhető ki egy szivattyús rendszer, most a leggyakrabban alkalmazott automata nyomáskapcsolóval (Press Controllal) vezérelt szivattyúkat dolgoztuk ki.

Tapasztalat, hogy sokan csak ráakasztják a szivattyú kimenetére vagy a csőre a vezérlő elektronikát, elindítják, és addig járatják, amíg (feltehetően túl hamar) tönkre nem megy a vezérlés vagy akár a szivattyú, éppen ezért álljon itt egy felsorolás a jó házikerti szivattyúakna kialakításának kritériumairól.

A szivattyú kiválasztásánál szerezzük meg a működési adatokat tartalmazó nyomás–vízmennyiség jelleggörbét vagy táblázatot, és abból olvassuk ki a műszaki adatokat. Ne feledjük, hogy a kút mélységének minden egyes métere 0,1 barral csökkenti a talaj szintjén a szivattyú nyomását. Fontos! Az adott kút és öntözőrendszer ismeretében lehet csak a megfelelő szivattyú-konfigurációt kiválasztani. Sokan ott tévednek, hogy a bevásárló központok akciós újságjában elolvassák a nagyon kedvező árú szivattyú adatait, amiben a maximális nyomást és szállított vízmennyiséget adják meg. Sajnos ezek a szélső értékek egyszerre sohasem teljesülnek, mert a maximális nyomás értékénél a szivattyú nem szállít vízmenynyiséget, míg a legnagyobb átfolyó vízmennyiségnél a szivattyú nem állít nyomást elő.

Minden szivattyú alkalmazhatóságának vannak a korlátai. Mivel több tíz-, illetve százezer forintról van szó, érdemes hozzáértő (nem feltétlenül a barkácsáruházi eladó) segítségét kérni.

A következő cikkben végre elkezdünk öntözőrendszert tervezni.

1. A szivattyúakna legyen szellőzővel ellátva, hogy csökkentsük a párásodást.
2. Úgy alakítsuk ki az aknát, hogy a felszíni víz ne folyhasson be.
3. Csak 10 baros, lehetőleg 32 mm-es csövet használjunk az aknában.
4. Építsünk be egy legalább 5 l-es hidrofor tartályt, ez csöpögésnél, tömítetlenségnél, kis vízelvételnél megakadályozza, hogy a szivatytyú túl sűrűn kapcsoljon ki-be. A tartály nyomását az üzem közbeni dinamikai nyomás 80%-ára kell beállítani, és évente néhányszor ellenőrizni kell (ezt általában nem tudják a felhasználók és a kollégák sem, és hamar tönkremegy a tartály).
5. Szereljünk egy elzáró főcsapot a Press Controll után. A téliesítéskor ezt zárjuk el, de segít a javításban és a hibakeresésben is.
6. Építsünk be egy leeresztő–kifúvató csapot a főelzáró után a víztelenítéshez.
7. Ha nem homokos a víz, akkor egy hagyományos szűrőt is szereljünk be. Ha homok is van a kútvízben, akkor egy hidrociklonnal azt előbb távolítsuk el. Fontos, hogy a homokleválasztó mindig csak a szivattyú után építhető be, tehát a szivattyút nem védi meg semmi.
8. Tegyük bonthatóvá a szivattyú csőkötéseit, hogy az esetleges javítási munkákhoz kiszerelhető legyen.
9. A villamos bekötés is legyen bontható és vízmentes.
10. Gondoskodjunk a motor megfelelő villamos védelméről motorvédő hőkioldóval és kismegszakítóval.
11. Mindig megfelelő keresztmetszetű és kivitelű kábelt használjunk.
12. A föld alatt vezetett 230 V-os kábeleket húzzuk védőcsőbe, vagy használjunk páncélozott változatokat.
13. Felszíni szivattyú esetén a szívócső folyamatosan emelkedjen a szivattyú felé úgy, hogy mindig a szívócsonk legyen a legmagasabb ponton, ellenkező esetben légbuborék marad a csőben, ami csökkenti a hasznos keresztmetszetet, így növelve a súrlódási veszteséget.
14. Felszíni szivattyúnál soha ne használjunk összenyomható csövet a szívóoldalon, mert kavitációhoz, teljesítménycsökkenéshez és a szivattyú tönkremenetelhez vezet.
15. Törekedjünk a minél rövidebb szívócső beépítésére a felszíni szivattyú és a lábszelep között. Lehetőleg minél kevesebb idomot szereljünk be ebbe a csőszakaszba, hogy a csőszűkületeket elkerüljük.
16. Búvárszivattyú beszerelésekor csak H07RN-F minősítésű, 1 kV-os, kettősszigetelésű gumikábelt, és a kábel toldására műgyantás kábeltoldót szabad használni a kúton belül.
17. A tápkábelt mindig fogassuk hozzá legfeljebb 2 m-enként a csőhöz.
18. A szivattyú körül a víz áramlásának és ezáltal a motor hűtésének fenntartására használjunk a csőbúvár-szivattyúra húzott szívóköpeny-csövet, amennyiben a kút vagy a tartály átmérője meghaladja a búvárszivattyú átmérőjének háromszorosát. Alsó beszívású, ún. ásottkút-szivattyúk esetén a motor hűtését a felszívott víz végzi, így szívóköpeny-cső nem szükséges.
19. A búvárszivattyú felfüggesztéséhez használjunk megerősített műanyag kötelet, legalább 5 mm átmérővel. A fémhuzalok még műanyagburkolatban is elrozsdásodnak idővel.
20. Lehetőség szerint használjunk kútfejet, ami egy csatlakozásokkal és kábelátvezetésekkel kialakított, a fúrt kút béléscsövére támaszkodó kerek fedél a függesztő kötél rögzítésére alkalmas fülekkel.

A szivattyú kiválasztásánál szerezzük meg a működési adatokat tartalmazó nyomás–vízmennyiség jelleggörbét vagy táblázatot, és abból olvassuk ki a műszaki adatokat. Ne feledjük, hogy a kút mélységének minden egyes métere 0,1 barral csökkenti a talaj szintjén a szivattyú nyomását. Fontos! Az adott kút és öntözőrendszer ismeretében lehet csak a megfelelő szivattyú-konfigurációt kiválasztani. Sokan ott tévednek, hogy a bevásárló központok akciós újságjában elolvassák a nagyon kedvező árú szivattyú adatait, amiben a maximális nyomást és szállított vízmennyiséget adják meg. Sajnos ezek a szélső értékek egyszerre sohasem teljesülnek, mert a maximális nyomás értékénél a szivattyú nem szállít vízmenynyiséget, míg a legnagyobb átfolyó vízmennyiségnél a szivattyú nem állít nyomást elő. Minden szivattyú alkalmazhatóságának vannak a korlátai. Mivel több tíz-, illetve százezer forintról van szó, érdemes hozzáértő (nem feltétlenül a barkácsáruházi eladó) segítségét kérni. A következő cikkben végre elkezdünk öntözőrendszert tervezni.

(Folytatjuk)

---