Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Minőség és a vevő

2014/9. lapszám | Fábián Attila |  3777 |

Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Központifűtés-szerelőként végzett negyedévvel korábban, mint osztálytársai, mivel az első hatban végzett a Szakma Kiváló Tanulója elnevezésű országos versenyen. Technikusi képesítést szerzett, amit egy egri kisvállalatnál alkalmazotti státusz, németországi vendégmunka, majd kényszervállalkozás követett, ami mára egy több mint 20 fős, kivitelezéssel, karbantartással és szervizeléssel foglalkozó céggé terebélyesedett.

A minőség és a vevő a legfontosabb

Nős, két fia van, szabadidejében motorozik és hetente kétszer-háromszor TRX-ezik. A sport segít neki a napi stressz levezetésében. A szerelők közelről rovatban ezúttal Juhász Pétert mutatjuk be.

Tizennégy éves kora óta foglalkozik épületgépészettel, annak ellenére, hogy nincsenek mérnök, gépész vagy szerelő felmenői. Kamaszkorában inkább az autószerelés felé vette volna az irányt, apja tanácsára mégis fűtésszerelőnek tanult a Bornemissza Gergely Szakközép- és Szakiskolában, Egerben. Viszszagondolva inkább hálás az apai irányításért, ahogy tanárainak, szakoktatóinak – Lájer József, Goth József, Berta László – is.

A szakmunkás tanulóévek szorgosan teltek, ennek köszönhetően a ma már sikeres kivitelező harmadikos korában bekerült a Szakma Kiváló Tanulója verseny Nyíregyházán rendezett országos 21-es döntőjébe, ahol az első 6-ban végzett. Óriási eredménynek számított ez akkoriban, ami nagy presztízzsel párosult, eleveníti fel az emlékeket Juhász úr, aki hozzátette: „Hallatlanul büszke voltam, mert ezen a versenyen jól szerepelni kiváló belépő volt a szakmába.” A szakmai elismerés mellett jöttek az egyéb kiváltságok is: a középiskolában az utolsó évet nem kellett teljesen végigjárnia, csak a közismereti tárgyakat kellett befejeznie.

A dugulás-elhárítástól a nagy rendszerekig: Juhász Péter

Az indulás évei

A szakmunkásvizsga után Budapestre került a Vági István Szakközépiskolába, ahol 4 évig tanult a technikusi oklevélig, majd Egerben kezdett dolgozni az Épületkarbantartó Szövetkezetnél. Hat évig volt itt, ebből az utolsó nyolc hónapot Németországban töltötte. Két meghatározó élménye van ebből az időszakból, az egyik a fegyelem és szakmai fejlődés lehetősége, amit első munkahelyén kapott. „Nagyon szerencsés voltam, mert csak hárman voltunk ott tanulók, tudtak ránk figyelni, és fejlődtünk szakmailag. Igaz, hogy kisebb munkákat csináltunk, de többfélét” – mondta. Másik meghatározó élménye a céggel töltött vendégmunka volt, a kilencvenes évek elején, Németországban. Az a precizitás, az a munkahelyi rend és fegyelem, ami a német építőipart jellemezte akkoriban, minőségileg összehasonlíthatatlanul más volt, mint amit idehaza tapasztalt. „Nem csak összedobálták a gépészetet, hanem odafigyeltek arra, hogy minél jobb legyen, minél precízebb, szemre is tetszetősebb. Nekem nyolc hónap elég volt, hogy magamévá tegyem ezt a látásmódot és munkamorált.” Ezt tette vállalata vezérelvévé, és mind a mai napig jellemzi a maximális precizitás. A szövetkezetnél már a hatodik éve dolgozott – és esze ágában sem volt elmenni onnan, saját vállalkozást meg főleg nem akart –, amikor jött a rendszerváltás, és a szövetkezet összeomlott.

Döntéshelyzetbe kényszerülve

„El kellett gondolkodnom, hogy 24 éves szakemberként mit csináljak, és arra jutottam, hogy nem megyek el máshoz dolgozni, hanem elkezdem felépíteni a saját vállalkozásomat. Így 1991-től egyéni vállalkozó lettem. Nem volt semmilyen kapcsolatom, nulláról indultam.” – mondja a cégalapítás kezdeteiről. Befektetni való tőkéje sem volt sok, összes pénzét szerszámra költötte. Az első évben még a feleségének is egy kulcskészletet vett karácsonyra – mondta nevetve. A vállalkozás egy bicikli oldalára felszerelhető szerszámos ládával indult, ő pedig minden munkát elvállalt. „Ha kellett, dugulást hárítottam, ha azt kellett, régi radiátorszelepeket javítottam vagy tömszelencéztem.” Juhász úr a mai napig azt tartja a legfontosabbnak, hogy első a vevő – ezt ekkoriban tanulta meg.

A kisebb javítások után, mikor úgymond belelendült, felkereste Egerben azokat a már régebben dolgozó vállalkozókat, akiknek sok munkájuk volt. „Felajánlottam nekik, hogy szívesen bedolgoznék.” Aki keres, az talál, őt pedig mint első alvállalkozót alkalmazták. Ahogy több lett a munka, azt vette észre, hogy kell még egy ember, aztán még egy és így tovább. Nagyrészt olyan embereket vett fel, akikkel már a szövetkezetnél is együtt dolgozott.

 

megjegyzések

A vállalkozás nyújtogatta a csápjait Németország felé is, de egy projekten megégették magukat, azóta kicsit óvatosabban közelítenek ehhez a kérdéshez. Ahogy a vállalkozó fogalmazott: a német piac is tele van zsiványokkal. Cégük komoly pénzekkel ragadt bent egy németországi munkában, ahova 5-6 fővel mentek ki, de az utolsó 3-4 hónapot már nem fizették ki, ekkor le is vonultak a munkaterületről. A német cég csődeljárás alá került, de ők már nem láttak a pénzből semmit. Sajnos, jegyzi meg Juhász úr, a külföldnek és különösen Németországnak nagy elszívó ereje van, amivel képtelenség harcolni vagy béreivel versenyezni. A német bérek töredékéért dolgoznak itthon a vállalkozások. Az ominózus németországi kaland után 5-6 szakembere mondott fel neki, és vállalt munkát Németországban. Van, aki már a családját is kiköltöztette. Juhász úr úgy látja, hogy ennek megfelelően a szakemberhiány is egyre nagyobb gond lesz itthon.

 

Amikor egy üzlet beindul

A fentebb említett létszámnövekedéshez az is hozzájárult, hogy az első beinduló gázközmű-társulás Eger környékén jött létre, valamikor 1995 után, így azokban az években 15-20 településen indult el a gázprogram. Juhász úr ebbe kapcsolódott be. A mai napig szokta emlegetni, hogy március 15-én be volt írva a naptárába, hogy december 15-én kihez megy dolgozni. Bár ezek kis munkák voltak, de előre lehetett látni és lehetett tervezni a feladatokkal. A nyereség legnagyobb részét akkor is – ahogy most is – visszaforgatta a cégbe. „Nyilván a fizetésemet meg az osztalékomat megkaptam én is” – mondta, de hozzátette, hogy soha nem hitegette magát azzal, hogy a megtermelt pénz mind az övé, szerinte ez nagyon helytelen gondolkodásmód. Meglátása szerint sok cég ezért adósodik el, mert nem fizet közterheteket (ami elsőre ellentmondásnak tűnik). „El kell fogadni, hogy az nem mind a miénk, mert abból a cégnek versenyképes béreket és közterheket kell fizetni, abból futnia kell fenntartásra, fejlesztésére, eszközök vásárlására és karbantartására. Sokan kiveszik a pénzt, és néhány év után bajba kerülnek, mert nem tudnak adót fizetni, nem tudnak eszközt fejleszteni és pótolni. 1998-ban ”formát váltott”, és megalapította kft.-jét, a JP 98-at, aminek létszáma ma már stabilan 22-23 fő. A cégvezető elmondása szerint nagyon jó a vállalat eszközállománya, ehhez a létszámhoz van 7 darab teherautójuk, szinte minden olyan munka- és szerszámgépből, ami az épületgépészethez kell, több készlettel is rendelkeznek.

Sok olyan kollégája van, aki már 15-20 éve a törzsgárdához tartozik, tehát egy stabil csapat dolgozik együtt. A kft. alapfilozófiája ugyanaz lett, mint amit Juhász Péter képviselt egyéni vállalkozóként: precizitás és minőség. Ahogy a cégvezető fogalmaz: „A jó munka emléke sokkal tovább él, mint az alacsony ár miatt érzett rövidke öröm.” Bár: „Magyarországon még mindig az jellemező az egész építőiparra, hogy minél olcsóbb legyen. A minőségi munka ártöbbletét nem akarják megfizetni.”

Referenciák, jövőbeni kihívások

Az évek során 22-23 fősre bővült vállalat munkái is gyarapodtak, komplexebb és szerteágazóbb lett a profiljuk. Dolgoztak és dolgoznak országszerte, van kivitelezési munkájuk Horvátországban is, ahol például egy 3-400 éves épület gépészeti munkáit végzik. A munkák legnagyobb része valamilyen idegenforgalmi hely – főleg szállodaépítés vagy -felújítás – és ipari méretű beruházás, de emellett van a vállalatnak jelentős szerviztevékenysége, egy részlegük pedig a családi házas szekciót viszi. Nagyobb referenciáik: Felsőtárkány, Bambara Hotel; Egerszalók, Shiraz Hotel; Mátraszentimre, Hotel Narád; körülbelül 30 db CBA üzlet gépészetének kialakítása, ipari beruházások, borászatok.

Ahogy Juhász Péter elmondta, ő azokat a munkákat szeretette, amikben volt kihívás. Bár már régóta nem szerel, csak a cég ügyeit vezeti, menedzseli, az még mindig szempont maradt, hogy csak olyan munkákat vállaljanak el, amiben van potenciál. „Korábban is kerestem a lehetőségeket, a mai napig keresem” – mondta. A vállalatban van két gépészmérnök, de a tervezés minimális, mert arra már nincs idő. Jelenleg a vállalkozásnak ezt a szintjét szeretné megtartani, emellett középtávon szeretné egy helyre koncentrálni jelenlegi szétaprózódott telephelyeit. Lehetőség szerint egy zöldmezős beruházásban gondolkodik, de ennek csak akkor fog neki, ha még jobban stabilizálódik az építőipar helyzete, és rentábilissabbá válnak a vállalkozások. Hosszú távon pedig szeretne több pénzt és időt áldozni a szak- és utánpótlásképzésre. Pár tanulóval most is foglalkoznak, de tervben van a körülmények javítása: tanműhely építése, szakoktatók szerződtetése. Az elméleti képzés után gyakorlati képzést kapnának náluk. „Mérés, ilyen-olyan eszközök. Hogy a szakma presztízsét visszahozzuk…”

Család, hobbi

A két gyerek közül a nagyobbik építőmérnök lesz, a kisebb pedig még csak szakközépiskolába jár. Ő is, mint édesapja, meggyőzte a fiait, és a műszaki pályára terelte őket. Elmondása szerint a nagyobbik inkább szervezőalkat, míg a kisebbiknek nagyon ügyes keze van, tehát ő először szakmát tanul. Heti kétszer-háromszor sportol, TRX-ezik, télen síel, ahogy mondta: szellemi túlfeszítésre a legjobb a sport. Emellett nyáron motorozik, feleségével és túraendurójával bejárta Török-országot, Albániát, Görögországot. Hétvégenként meg leginkább a ház körüli tevékenységeket végzi szívesen. Ezekkel töltődik.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem