Az automatizált kertöntözés titkai II.
2014/9. lapszám | Hordós László Gergely | 5870 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Cikksorozatunk előző részében az öntözés főszabályait ismertettük, és az egyenletes vízkijuttatásról is esett néhány szó. Bizonyára sokan ismerik a földből kiemelkedő öntözőrendszerek működését, de nem árt részletesen is bemutatni a főbb alkatrészeket, azok szerepét és működését. Minden elemet természetesen nem szükséges alaposabban megtárgyalni, de egy – két szót érdemes lesz szólni a felsorolásban található egységekről.
Ha egy anatómiai hasonlattal kellene megvilágítanom egy családi ház öntözőrendszerét, akkor természetesen a vezérlőautomata lenne az agy, az esőérzékelő a tapintás, a kábelezés az idegek, a mágnesszelep a szív, a csövek az érhálózat, amely az izmok, akarom mondani a szórófejek felé szállítja – a vér helyett jelen esetben – a vizet. Ez egy egyirányú rendszer, a víz mindig a víz forrásától a vízkijuttató elemekig áramlik, és a vezérlőautomata jelei is csak a szelepek irányába tartanak.
A házi kerti öntözőhálózatok kialakításuknál fogva rejtett beépítésűek, vagyis csak nagyon kevés alkatrész látható a kerthasználók számára. Ennek előnye, hogy az alkatrészek gyakorlatilag nem korlátozzák a kerthasználatot, így teljes értékű lesz a házunk környéke, miközben az öntözéssel nem kell bajlódnunk, és a növények sokkal szebbek és egészségesebbek. Persze mindennek ára van, ami egy átlagos kert esetében 250-450 ezer Ft között kalkulálható. Bár egy jól beállított rendszerrel akár jelentős vízmegtakarítás érhető el, ennek ellenére nehéz elképzelni, hogy csak ettől megtérülhet a beruházásunk. Döntésünkben szerepet kell játszania, hogy milyen környezetre vágyunk. Az angolparkok üde zöld növényzete öntözés nélkül egyszerűen nem reprodukálható hazánkban, és ha valaki százezreket vagy akár milliókat költött a gyepre, a dísznövényekre, esetleg a veteményre, akkor muszáj valahogy megóvni azokat.
| Vezérlés és elemei | Öntözőelemek | Szelepek és elzáró szerelvények | Vízszétosztó hálózat |
|---|---|---|---|
|
|
|
|
Az öntözőrendszer lehetséges alkatrészei – a vezérlés és elemei
Az öntözés vezérlésére általánosan elterjedtek a 24 V-os váltakozó feszültségről működő vezérlők. Annak megfelelően, hogy épületen belül vagy kívül helyezzük el őket, kültéri vagy beltéri kiviteleket választunk. Fontos tudni, hogy a beltéri készülékek életvédelmi szempontból sem alkalmazhatók épületen kívül, és annak számít a kukatároló-féltető és a fedett terasz is. A kültéri öntözésvezérlő viszont minden további nélkül épületen kívülre helyezhető, mert a készülékház kialakítása meggátolja a csapadék bejutását. A kültéri vezérlők fontos tulajdonsága, hogy a tápegységük mindig a dobozon belül található, az ajtaja kulcsra zárható. Bár a kültéri készülék kialakítása meggátolja a csapódó víz bejutását, de jó tudni, hogy a dobozuk nem párazáró kivitelű, így vízóraaknákba, kútgépészeti aknába vagy medencegépházba beszerelni őket tilos!
Mágnesszelep
A mágnesszelep feladata, hogy amikor a vezérlőautomata feszültséget kapcsol a mágnes tekercsvezetékeire, a víz keresztülfolyhasson rajta, és mikor a vezérlő lekapcsolja a 24 V-ot a víz útját elzárja
Ha nem áll rendelkezésre állandóan 230 V az öntözendő terület közelében, akkor 9 V-os elemmel működő vezérlőket is alkalmazhatunk. Ezekből a készülékekből már kaphatók olyan, teljesen vízmentes házba szerelt modellek, amelyek akár 3 m vízborítást is kibírnak. A vezérlőautomatákkal beállítjuk, hogy az öntözés mely napokon és hány órakor induljon el, és mennyi ideig működjön. Az automatikákhoz időjárásérzékelők is csatlakoztathatók, ezek legegyszerűbb, de egyben leginkább elterjedt változata az esőérzékelő, amely egy kiadósabb csapadék után 1-2 napig meggátolja az öntözést. Ha van okosan elköltött pénz a díszkertöntözésben, akkor az esőérzékelőre kiadott minden forint az, mert jelentős vízmegtakarítást érhetünk el vele. Ma már elérhető áron kapható olyan kis meteorológiai állomás is, amelynek segítségével készülékünk képes követni az időjárás változását, így tényleg emberi beavatkozás nélkül, mindig a megfelelő vízmennyiség juthat ki a területre. Bár léteznek átfolyás-, fagy- és szélérzékelők is, valamint rendszer-távirányítók, de ezek családi házas használata nem jellemző Magyarországon.
A jó mágnesszelep olyan, hogy a zárások és nyitások üzembiztosan, hosszú éveken keresztül, komolyabb javítás nélkül követhetik egymást, és a lezárás nem hirtelen, hanem fokozatosan következik be. Ha egy mágnesszelep lezárása bizonytalan, akkor előfordulhat, hogy az öntözés bekapcsolva marad, és mindent eláztat az ingatlanon belül.
Öntöző (vízkijuttató) elemek
Az öntözés rejtett kialakítását a földből kiemelkedő szórófejek megjelenése, tömeges elterjedésüket pedig a precíziós műanyagipar rohamos fejlődése tette lehetővé. A földből kiemelkedés mértéke többféle lehet, fix (nem kiemelkedő), illetve 5, 7,5, 10, 15 és 30 cm. A nem kiemelkedő változatok a növények felett állandóan kiemelt szórófejek, az 5-7,5 cm-es magasságot vékony földborítású tetőkerteknél használjuk, a 10 cm kiemelkedés az általános magasságméret. 15 cm csak magasan vágott gyepek esetén javasolt, a 30 cm-es változatok pedig virágágyak és cserjefoltok szórófejes megöntözésére valók. Az öntözős piacon eladott fejek 99%-a 10 cm kiemelkedésű, így jó eséllyel ilyennel találkozhatunk a kertekben.
Egy szórófej felépítése – függetlenül a működési módjától – egy fúvókából, a kiemelkedő részből, a tömítésből és a szórófejházból áll. A szórófej öntözési minőségét a fúvóka kialakítása határozza meg, a tartósságát a mechanikai alkatrészek, a hajtómű és a tömítés befolyásolja.
Rotoros szórófejek
A fogaskerék hajtóműves, úgynevezett rotoros szórófejek jelentik a csúcsot a gyepöntözésben. Ezek a fejek egy forgó tetővel rendelkeznek, amelyeket két végállás között egy összetett fogaskerék-áttétel és irányváltó mechanika mozgat. A forgórészben találhatók a fúvókák, amelyek profi kialakítás és telepítés esetén magas öntözési egyenletességet biztosítanak. Mivel a forgó fejek egyszerre egy sugárban öntöznek, így víztakarékosan, nagy távolságban, de csak hosszú idő alatt képesek a kellő vízborítást létrehozni. A szórástávolságuk 4-16 m-ig terjed a családi házak esetében, és 2,5-4 bar víznyomást igényelnek. Tervezésüknél figyelembe kell venni a szórási szögüket, és annak megfelelően kell korrekciókat tenni, hogy több, egyszerre működő, eltérő forgásszögű szórófej használatakor is egyenletes maradjon az öntözés a területen. Áruk magas, de nagy felületeket képesek beöntözni, ezért kevés kell belőlük.
Spray szórófejek
A másik hagyományos típus a spray szórófejek csoportja. Ezek a legegyszerűbb kialakítású és működésű fejek. Gyakorlatilag egy rafináltan kialakított résen keresztül lép ki a víz abban a körcikkben, amire beállították. Nincs mozgó alkatrész, ezért nagyon alacsony a meghibásodási rátájuk. Felületet öntöznek, nem csak egy vízsugárban, ezért fajlagosan sok vizet fogyasztanak, viszont nem kell korrigálni a szórófejeket, ha eltérők a szórási szögek. Az egyszerűbb kialakítású fúvóka miatt öntözési egyenletességük alacsonyabb, és a szórástávolságuk csak 0,6-5,2 m. Érzékenyek a szélre és a víznyomására is, aminek szigorúan 1,5 és 3 bar között kell maradnia.
Az öntözés vezérlésére általánosan elterjedtek a 24 V-os váltakozó feszültségről működő vezérlők. Annak megfelelően, hogy épületen belül vagy kívül helyezzük el őket, kültéri vagy beltéri kiviteleket választunk.
Rotátor technikájú szórófejek
A rotátor technikájú szórófejek a fogaskerék hajtóműves és a spray szórófejek előnyös tulajdonságait ötvözik. Magas öntözési egyenletesség mellett egyszerű felépítés jellemzi őket, miközben a teljes beállított szektort beöntözik forgó vízsugaraikkal. A rotátor 2-11 m közötti sugarával a legtöbb szórófejet képes helyettesíteni, alacsony vízfogyasztása és az egyszerű felépítéséből következő magas megbízhatósága nagyon népszerűvé tette az elmúlt 10 évben. Habár a rotátor fúvókát a spray szórófejekkel egyazon szórófejházba építjük be, és hasonlóan azokhoz legyezőszerűen öntöznek, mégis forgó fejek, mert nem egy, hanem sok vízsugár mozog folyamatosan körbe. A rotátor fúvókák nyomásigénye 2-3,5 bar között változik.
A földből kiemelkedés mértéke többféle lehet, fix (nem kiemelkedő), illetve 5, 7,5, 10, 15 és 30 cm. Az öntözős piacon eladott fejek 99%-a 10 cm kiemelkedésű, így jó eséllyel ilyennel találkozhatunk a kertekben.
Csepegtető csövek
Gyakran találkozhatunk a kertekben csepegtető csövekkel, amelyek a fák, cserjék, sövények, virágágyások és veteményesek öntözésére a legjobb választások. A csepegtető cső egy olyan polietilén cső, amelyből egy szűk labirintus-járatrendszeren keresztül folyik ki a víz, miközben a nyomása nagyon lecsökken, addig, amíg a labirintus végén található nyíláson át csak cseppek lépnek ki. Nagyon víztakarékos öntözés építhető a csepegtető csövekből, de nagy felületen már drága a kivitelezés. A csepegtető cső ideális víznyomás-mértéke 1-2 bar. Bár használunk mikroöntöző rendszereket a házikertekben is, de csak különleges esetekben, mint virágládák és nagyméretű cserepek öntözésénél, veteményesben vagy gyümölcsfák alatt. Szerepük korlátozott.
Szelepek és elzáró szerelvények
A mágnesszelep feladata, hogy amikor a vezérlőautomata feszültséget kapcsol a mágnes tekercsvezetékeire, a víz keresztülfolyhasson rajta, és amikor a vezérlő lekapcsolja a 24 V-ot, a víz útját elzárja. A jó mágnesszelep olyan, hogy a zárások és nyitások üzembiztosan, hosszú éveken keresztül, komolyabb javítás nélkül követhetik egymást, és a lezárás nem hirtelen, hanem fokozatosan következik be. Ha egy mágnesszelep lezárása bizonytalan, akkor előfordulhat, hogy az öntözés bekapcsolva marad, és mindent eláztat az ingatlanon belül. Az öntözőrendszer vezérlését végző mágnesszelepek a házi kertekben 1" csatlakozó méretűek, ezeken a mágnesszelepeken akár 100-150 liter vizet is keresztülvezethetünk, így nemcsak a családi házak öntözésében, hanem közterületeken és ipari alkalmazásokban is használhatjuk őket.
Az elzáró-, szakaszoló- és mágnesszelepeket zöld, műanyagtetejű aknákban helyezzük el, így azok könnyen hozzáférhetően, mégis esztétikusan, a szem elől rejtve vannak beépítve. Ezek az aknák gyalogosan járhatók, a belsejükbe épített alkatrészeket megóvják. Természetesen az öntözős gyakorlat különféle trükköket is kialakított a minél esztétikusabb beépítés érdekében, de ezek nem részei a jelen cikknek, ahogy a többi szelepfajta ismertetése sem.
Vízszétosztó hálózat
A csőhálózat kialakítására az általános gyakorlat a kemény polietilén (KPE), illetve a lineáris polietilén (LPE) alapanyagú csövek használata. A polietilén csöveket kedvező tulajdonságai, a nyomásállóság, a hajlíthatóság és a jó fagyállóság ideális építőipari alapanyaggá teszik, így mi – öntözősök – is ezt használjuk kilométerszámra. A gyorskötő idomok változatossága és könnyű szerelhetősége bárkit pár óra leforgása alatt öntözős „szakemberré” tesz. Mivel a csőhálózat a föld alá kerül, így a rejtett kivitel adott, csupán arról kell gondoskodni, hogy a fagyok beállta előtt a 25-50 cm mélységben beásott szerelvényekből valahogy eltávolítsuk a vizet. Erre a legjobb módszer a kompresszoros kifúvatás, és bár először mindenki hitetlenkedik a módszer hatásosságát illetően, a tények meggyőzik róla.
Fontos betartandó szabály, hogy mindig az öntözőrendszerben uralkodó legmagasabb víznyomás mértékét meghaladó nyomásállóságú csöveket és idomokat építsünk be. A jó öntözős gyakorlat szerint ökölszabályként elfogadható, hogy a vízforrást a mágnesszelepekkel összekötő csőszakasz, más néven a gerincvezeték 10 bar nyomásállóságú csőből épüljön meg, míg a szelepeket a szórófejekkel összekötő szárnyvezeték-csőhálózat minőségére elégséges a 6 baros cső. Ezt azért tehetjük meg nyugodt szívvel, mert míg a gerincvezetékben zárt szelepek esetén magas nyomás is kialakulhat, úgy a szárnyvezetékek a rájuk szerelt szórófejek miatt sohasem lesznek zártak, így túl magas nyomás sem alakulhat ki bennük. A polietilén csövek kötőidomai legtöbbször 10 vagy 16 bar nyomásfokozatúak, így azok megfelelnek a víznyomás okozta stressznek, de természetesen akadnak jobb és rosszabb gyártmányok is ezen a piacon.
Házi kerti, de még ipari méretekben is a csövek méretezése legtöbbször az átáramló víz sebessége alapján történik. Gondosabb méretezés a sebesség helyett a nyomásesést kalkulálja ki, de ennek kiszámítására gyorsan csak célprogramok képesek, és nem is biztos, hogy eltérő eredményt kapunk így. Amennyiben betartjuk azt a szabályt, hogy 1,5 m/s-nál magasabb áramlási sebességet nem engedünk meg, úgy szinte biztosak lehetünk abban, hogy a csőhálózatunk a feladatra megfelelő lesz. Természetesen nem mindenkinek van otthon csősúrlódási veszteség-táblázata, de nekik is segítséget nyújt a cikkünkben szereplő 1. táblázat, amely megadja, hogy az adott csőméret esetén mekkora a (max. 1,5 m/s sebességnél) még megengedhető átáramló vízmennyiség.
A következő cikkben a víz forrásáról és annak szakszerű kialakításáról lesz szó.
(Folytatjuk)
