Nyomáspróbák II. Vízrendszerek
2014/9. lapszám | Cséki István | 16 529 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Cikksorozatunkban az épületgépészeti nyomáspróbákat tárgyaljuk a gáztól a kéményig, a hűtéstől a vízig. A készre szerelt hálózatokon még a vezetékek eltakarása előtt ellenőrizni kell a kötéseket és a vezetékeket. Az esetleges hibák nagy károkat képesek előidézni az épület állagában. A kötések a szerelés helytelen végzése okán lehetnek rosszak, a vezetékek a hibás gyártás miatt lehetnek tömörtelenek (természetesen ez utóbbi nagyon ritkán fordul elő, de az ördög nem alszik).
A minőség és a vevő a legfontosabb
A nyomáspróba úgy kezdődik, hogy szemrevételezéssel meggyőződünk arról, hogy mindegyik kötés elkészült-e. Előfordulhat, hogy például menetes kötésnél először csak kézzel tekerjük össze a csatlakozásokat, aztán valami miatt elfelejtjük meghúzni, vagy présidomos kötésnél véletlenül kimarad egy idom. A rögzítéseket is ellenőrizni kell, nehogy a nyomás hatására elmozdulhasson a vezeték. A szerelvények ilyenkor még nincsenek felszerelve, emiatt azokon a helyeken ideiglenes záródugót (1. kép) kell becsavarni. Ha lehetőség van rá, akkor a legjobb a hideg vízhez kék, a meleghez piros záródugót használni, de természetesen ez nem feltétlen előírás.
 |
 |
Megtehetjük, hogy a hideg- és a melegvíz-hálózatot külön-külön vizsgáljuk, de nem túl nagy hálózatoknál egyszerűbb egy csatlakozásnál ideiglenesen összekötni a két vezetéket, s így egyszerre ellenőrizhetjük azokat. A nyomáspróbát fagypont feletti hőmérsékleten kell végezni, nehogy a próba idején elfagyjon a vezeték. Amennyiben mégis fagypont alatti hőmérsékleten kell végezni a vizsgálatot, úgy azt levegővel végezzük (2. kép), de a levegős próbánál nem biztos, hogy megtaláljuk az esetleges hiba helyét (szerencsére ritkán fordul elő). Az előkészített hálózatot egyszerűen feltölthetjük egy tömlő segítségével a beérkező hálózati vízzel, de ezzel túlnyomást nem tudunk létrehozni. Nyomáspróba-pumpa segítségével el tudjuk érni a szükséges próbanyomást.
A vízszolgáltatók által előírt nyomással kell a vizsgálatot végezni, de ez általában az üzemi nyomás másfélszerese plusz 1 bar. Igaz, még a tervezés során kell arra gondolni, hogy a csővezetékben megengedett maximális nyomás nagyobb legyen a próbanyomás értékénél. Műanyagcsöveknél gondolni kell arra, hogy a nyomás hatására nyúlni fog a vezeték, emiatt nem szabad egyből ráadni a hálózatra a teljes próbanyomást. Célszerű kb. 5 bar nyomással kezdeni, majd félórán keresztül hagyni, hogy a vezeték táguljon. Ezután újabb 5 bar-ral emelni kell a nyomást, s megint várni, s így megy ez a végleges próbanyomás eléréséig. Figyelni kell a különböző csőgyártók előírásaira is, mert ők is meg szokták határozni a nyomáspróba menetét. Figyeljünk arra, hogy a vezetékben ne maradjon levegő, azaz teljesen ki legyen légtelenítve.
A végleges próbanyomás értékének elérése után (a várakozási időt kivárva) végig kell menni a teljes vízhálózaton, s minden egyes kötést ellenőrizni kell, hogy van-e csöpögés. Előfordulhat, hogy vízcseppeket találunk a vezetéken, a kötéseken, pedig a szerelés tökéletes. Ez akkor fordulhat elő, ha a levegő hőmérséklete magasabb a csőben lévő víz hőmérsékleténél, valamint a levegő páratartalma magas, s emiatt a hideg vezetéken kicsapódik a levegőből nedvesség (úgy mondjuk, hogy izzad a vezeték). A nyomáspróbát addig kell tartani, amíg az összes kötést megvizsgáljuk, de ha ez hosszabb időt vesz igénybe, akkor figyelnünk kell a hőmérséklet változására, mert előfordulhat, hogy a hőmérséklet csökkenésekor a csőben zsugorodik a víz, s emiatt csökken a nyomás a vezetékben, pedig nincs sehol hiba. Fordított helyzet is előállhat, hogy melegszik a cső, emiatt tágul a víz, s így növekszik a nyomás. Ha kismértékű szivárgás van, akkor pedig nem vesszük észre, mert a nyomásnövekedést elviszi a szivárgás, s ettől abban a tévhitben leszünk, hogy minden rendben van.
A sikeres próbáról jegyzőkönyvet kell készíteni, melyben le kell írni a próba helyét, időpontját, valamint időtartamát, nyomását, a próbát végzők személyét, a próbánál használt műszereket. Sikeres próba után célszerű a nyomást a normál üzemi nyomásra visszaengedni, és a vezetékek teljes eltakarásáig rajta hagyni, mert egy esetleges sérülést hamar észre lehet venni. Természetesen fagyveszély esetén minden vizet le kell ereszteni, sőt nagynyomású levegővel ki kell fújni a vezetéket, hogy sehol ne maradhasson víz benne. A nyomásmérőt a rendszer legmélyebb pontján helyezzük el, mert üzem közben is itt lesz a legnagyobb nyomás. A próba idejére válasszuk le az összes olyan szerelvényt, berendezési tárgyat (ha van már felszerelve), amelyben kárt tehet a próbanyomás. Ivóvízhálózatoknál 15 bar-nál nagyobb nyomás nem lehetséges. Technológiai hálózatoknál a technológia ennél nagyobb nyomásokat is igényelhet. Természetesen ott is be kell tartani a próbanyomás értékét, azaz ppróba=püzemi*1,5+1 bar
Száraz tűzivíz-hálózatoknál a nyomáspróbát vízzel kell elvégezni, hiába van a vezetékekben levegő normál esetben. Amikor elérkezünk a szerelvényezéshez, vagyis az épületben már elkészült a festés, a burkolás, s felszereltük a csapokat, csaptelepeket stb., akkor ismét kell egy nyomáspróbát végezni. Ha ez is sikeres, akkor át kell öblíteni a hálózatot, hogy az esetleges szennyeződések ne maradhassanak benne. Ezután egy fertőtlenítést kell végezni, ami után ismét egy öblítés következik, majd a kész hálózatból vízmintát kell venni (kettő darab egyliteres üvegbe, nem műanyagflakonba), s el kell küldeni bevizsgálásra.
