A debreceni kereskedések mások
2015/12. lapszám | Veresegyházi Béla | 1705 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Vagy én vagyok más, mint Lantos Tivadar kollégám, aki egy szelíd, kedves ember, jóval magasabb fokú toleranciával, elfogadással, mint amivel én rendelkezem. Talán nem is ártott a váltás – kollégám személyleírását lehet, hogy már körbeküldték az országban… Egy szónak is száz a vége; míg Tivadar idén inkább csak pozitív benyomásokkal gazdagodott az épületgépészeti kereskedésekben addig én Debrecenben inkább negatívakkal.
Nem új keletű a megállapítás, hogy a megfigyelő személye, maga a megfigyelés is befolyásolja a megfigyelt folyamatot. Lantos Tivadar kollégám egy nagyon kedves, csöndes, érdeklődő, soha sem siető ember, míg jómagam hangosabb, célratörőbb, és biztos, hogy türelmetlenebb karakter vagyok. Egészen biztos, hogy adott személy másképp reagál egyikünkre, mint másikunkra, és legyünk önkritikusak, korántsem biztos, hogy énrám a pozitívabban. Ennyit feltétlenül el kellett mondanom elöljáróban, mentegetve a rossz debreceni eredményeket. És a másik oldalról szemlélve a dolgokat: egy kereskedőnek mindenkivel meg kellene találnia a hangot…
Centrális, de szakmailag nem a világ közepe
Debrecen szívében, egy forgalmas, de hangulatos utca saroktelkén fekszik a Centrál Üzletház. Az üzlethelyiségben úgy négy vásárlót szolgált ki éppen két-három hölgy és egy fiatalember. Köszönést nem kaptam, bár észrevettek, de tudjuk ezt be elfoglaltságuknak. Félperces várakozás, szemlélődés után a fiatalember megkérdezte, miben segíthetne. Előadtam mondandómat, egyébként igaz, szűk egy évvel ezelőtti történetemet, amikor az egyébként 14 évig hűen szolgáló Junkers ZW20-asom egyik alkatrésze tönkrement, és a szerelőm jelezte, hogy mivel ezután várhatóan sokasodni fognak a problémáim, jó lenne váltanom. A nyílt égésterű kombi cirkó a fürdőszobámban üzemelt, ez életvédelmi szempontokat is felvetett az energetikaiakon túl. Kérdésem az volt, mint ahogy a többi helyszínen is, hogy jó-e nekem, ha nyílt égésterűt veszek, avagy kondenzációsat ajánlanának, mik a feltételei, következményei egyiknek vagy másiknak, és mi az anyagi vonzata az ügyletnek.
A fiatalember lelkesen vetette magát a beszélgetésbe, és rögtön felhívta a figyelmemet az ErP generálta változásokra. Itt volt az első bizonytalanság, mert pontos dátumot nem tudott mondani, hogy meddig lehet nyílt égésterűt installálni, pedig a naptár október 16-át mutatott, amikor már rég ismeretesek voltak a rendelkezések. Nagyobb hibának tartom azt, hogy a nyílt égésterű készülékekről nem adott tájékoztatást, többszöri kérdésem ellenére sem. Ez akár dicsérendő is lehetne, hiszen a modern, kondenzációs technológiát favorizálta, de nagyon hiányzott a magyarázat, hogy miért!
A kolléga gyorsan átkalauzolt az üzlet melletti, egyébként igen színvonalas Vaillant bemutatóterembe, és ezután már csak erről a márkáról, annak különböző kondenzációs típusairól esett szó. Itt is érzékeltem szakmai hiányosságokat, például a kondenzáció folyamatának vagy a külsőhőmérséklet-érzékelő működésének leírásakor, márpedig a vezető termékkel illene töviről hegyire tisztában lenni. A tervezést, annak kötelezettségét a fiatalember meg sem említette, kérdésemen is átsiklott, márpedig ugye biztos, hogy szükséges lenne (lett volna) az én esetemben. Összeállított nekem egy ajánlatot, igen jó árakkal, viszont azt valószínűsítette nekem, a járatlan vásárlónak, hogy ennyi lesz az összköltségem – na és talán a kivitelező, de az nem is tétel… Végül ajánlott egy kivitelezőt is.
Azt éreztem a Centrálban, hogy az eladó nem korrekt, teljes körű tájékoztatás alapján érvel a számomra ideális megoldás mellett, hanem a bolt kapcsolatrendszere, árukészlete határozza meg a mondandóját. Nem lettem meggyőzve. Minősítésem: udvariasság 4, szakmaiság 3, gyorsaság 4.
A kemények
Ha a Centrálban nem köszönés fogadott, akkor a Szatmárinál annál is sokkal rosszabb. A hatalmas, rendezett csarnok-üzletbe benyitva a jó húsz méterre lévő pultok mögötti polcsorok közül hangos k..vaanyázás üdvözölt, ami a pultokhoz közelítve jelentősen felerősödött. Mind az egyetlen pénztáros hölgy, mind a többi vevő zavartan próbált úgy tenni, mintha fontos dolga volna, és nem fülelne. Mint a cirka másfél perces monológból kiderült, a rangidős (üzletvezető?) kolléga feddte meg társait valamilyen okból. Hozzáteszem, bár a részletekre nem emlékszem, de az ok szakmai volt, mégis, nem hiszem, hogy ennek a stílusnak az eladótérben lenne a helye. Becsülendő a kolléga vehemenciája, törekvése a jóra, de biztos, hogy rám negatív hatást tett.
A nevelési szünet után előkerült a három úriember, mindenki munkához látott, hozzám is odajött egy fiatalember. Elmondtam kisded sztorimat, mire képletesen a fejéhez kapott, és megmagyarázta, hogy mindenekelőtt tervezőt kell keresnem, mert hiába ajánl ő itt 50-féle készüléket, ha abból csak 3 lenne nekem megfelelő. Eddig tetszett, amit mondott, bár azért néhány szóban felvilágosíthatta volna a szegény érdeklődőt. Az sem igazán nyerte meg a tetszésemet, hogy miután egy tervező felkeresésére biztatott, rájött, hogy ő nem ismer egyet sem, így egy kivitelező elérhetőségét adta meg, mondván, az úgyis hoz tervezőt. Szintén nem volt képben az ErP-vel kapcsolatban, mert több mint 3 héttel a rendeletmódosítás után még mindig a szeptember 26-ai dátumot kommunikálta, mint határnapot, ezért nyílt égésterű kazánról nem is beszéltünk. Annál inkább turbósról, mert a végén azért csak ajánlott típust – itt is érződött, hogy az üzletnek miből lehet fölös árukészlete…
A Szatmáritól sem távoztam elégedetten. Minősítésem: az udvariasság 4-es lenne, de összeadva a fogadtatás minősíthetetlen nullájával, és elosztva kettővel, marad a 2-es. Szakmaiság: 3, gyorsaság 4.
Itt sem rózsás a helyzet
Körutam utolsó állomása a Rózsa Épületgépészeti Kereskedőház volt. Az épület puritán külleme és beltere is maximálisan azt sugallta, hogy itt csak profi kivitelezők intézik ügyeiket, gyorsan, hatékonyan, felesleges faksznik és udvariaskodás nélkül. A hosszú pult mögött egy hölgy ült pufajkában (hideg volt), a számítógépébe temetkezve, úgyhogy nekem kellett felhívnom magamra a figyelmet. Viselkedése hasonlóan rideg volt, mint az épület; azonnal tervezőhöz, kivitelezőhöz utasított, de ajánlani nem tudott (akart) egyet se. Nem nagyon szerette volna, de kicsit erőltettem azért a beszélgetést; az ErP határidőkben bizonytalan volt (szeptember 1-et és május 1-et mondott szeptember 26. és július 1. helyett), és azt állította, hogy akármit is csinálok, mindenképpen terveztetnem kell. Végül azzal biztatott, hogy jöjjek vissza másnap, mert a kolléga, aki ért „ezekhez a dolgokhoz” délelőttönként szokott lenni.
Talán ennyiből is kiderült, hogy a hölgy vagy nagyon le akart rázni, vagy pedig nagyon nem ért az épületgépészethez, mivel a Rózsába csak tökéletesen tájékozott kivitelezők járnak, akiknek soha sincs kérdésük, neki pedig a cikkszámok megkeresésére és a számla kiállítására korlátozódik a feladata. Bevallom, ide még kivitelezőként is csak akkor térnék vissza, ha szuper kedvezményeket kapnék féléves átutalásra. Minősítésem: udvariasság 2, szakmaiság 2, gyorsaság 5 (sőt, csillagos, mert villámgyorsan megszabadultak tőlem).
| udvariasság | szakmaiság | gyorsaság | |
| Centrál üzletház | 4 | 3 | 4 |
| Szatmári | 2 | 3 | 4 |
| Rózsa Épületgépészeti Kereskedőház | 2 | 2 | 5 |
Összpontszámot inkább nem írunk ki most, tekintve az alacsony értékeket, no meg azt, hogy a Rózsa Épületgépészeti Kereskedőház gyorsasági ötöse inkább irónia, mint a valóság tükre.
