Öt újabb, tüzelőberendezésekre vonatkozó ErP rendeletet hirdettek ki

2015/12. lapszám | Fazakas Miklós |  3679 |

Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A LOT1 és LOT2 termékcsoportba tartozó gázkazánokra és gázüzemű víz-melegítő készülékekre vonatkozó EU-előírásokat 2015. szeptember 26-tól már alkalmazni kell. Ebben a termékcsoportban a felállítási helyiség felé leadott hőt a szezonális hatásfok számítása során veszteségnek kell tekinteni.

Mostanában számos publikációban olvashatjuk, hogy az EU-rendeleteknek nem megfelelő energiahatékonyságú fűtőberendezések nem forgalmazhatók és nem helyezhetők üzembe az EU területén 2015. szeptember 26 után. Továbbá azt is olvashatjuk, hogy előírásoknak jószerével csak a kondenzációs kazánok felelnek meg. Az előbbiek alapján sokan úgy vélhetik és vélik, hogy az említett előírások 2015. szeptember 26-tól valamennyi gázkészülékre, például a gázkonvektorokra is vonatkoznak, ami természetesen nem igaz.

A félreértések az első hallásra jelentéktelennek tűnő fogalomhasználatbeli eltérésekből, változtatásokból fakadnak. A gázkazánokra és gáz-vízmelegítő készülékekre vonatkozó EU-előírásokból világosan kiderül, hogy csak olyan berendezésekre vonatkoznak, amelyeknek nem feladata a gázkészülék felállítási helyiségének közvetlen fűtése. Ebből következik, hogy ezek az előírások nem vonatkoznak és nem is vonatkozhatnak lokális gáztüzelő berendezésekre (gázkonvektorokra, olaj- és szilárdtüzelésű kályhákra, sötét- és infrasugárzókra, elektromos kályhákra stb.), amelyek célja a készülék felállítási helyiségének közvetlen, azaz a fűtőkészülék általi fűtése. Ennek megfelelően az EU hivatalos lapjában 2015. július 21-én kihirdetették azt a rendeletcsomagot, amely a lokális gáztüzelő berendezésekre vonatkozó előírások mellett tartalmazza még a szilárdtüzelésű kazánok energiahatékonysági címkézésére és környezettudatos tervezésére vonatkozó követelményeket is:

• A 2015/1185/EU rendelet a szilárdtüzelésű egyedi helyiségfűtő berendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelményeket határozza meg, amelyeket 2022. január 01-től kell a berendezéseknek teljesítenie.
• A 2015/1186/EU rendelet az egyedi, lokális fűtőberendezések energiahatékonysági címkézési követelményeit írja elő. A címkézési előírásokat a legtöbb tüzelőanyagfajta és az elektromos fűtőberendezések esetén is 2018. január 1-től kell teljesítni, kivéve a szilárdtüzelésű fűtőberendezéseket, amelyek esetében 2022. április 1. a határnap.
• A 2015/1187/EU rendelet a szilárdtüzelésű kazánok, valamint szilárdtüzelésű kazánokból, kiegészítő fűtőberendezésekből, hőmérsékletszabályozókból és napenergia-készülékekből álló csomagok energiafogyasztásának címkézéséről szól, és 2017. április 1-től, 2017. július 1-től, illetve 2019. szeptember 26-tól kell alkalmazni.
• A 2015/1188/EU rendelet az egyedi, lokális helyiségfűtő fűtőberendezések környezettudatos tervezésének követelményeiről szól, ennek 2018. január 1-től kell megfelelni.
• A 2015/1189/EU rendelet a szilárdtüzelésű kazánok környezettudatos tervezésének követelményeiről szól, és 2020. január 1-től kell neki megfelelni.

Ezeket a rendeleteket bármely tagállam nyelvén letölthetjük az EU hivatalos oldaláról. A keresőbe a rendeletszám mellé célszerű az „eur-lex” kifejezést is beírni, a nagyszámú, különböző nyelvű nemzeti publikáció kiszűrése érdekében. Fontos, hogy a lokális fűtőberendezések energiahatékonysági címkézésre vonatkozó rendelet valamennyi tüzelőanyaggal üzemelő berendezésre hatályos, míg a környezettudatos tervezés követelményeit szilárdtüzelés esetén a többi tüzelőanyaggal üzemelő berendezésre vonatkozó követelményektől elkülönített rendeletek tartalmazzák.

Mit értünk lokális vagy egyedi fűtésen?

A lokális vagy egyedi termékcsoportba sorolt fűtőkészülékek annak a helyiségnek a közvetlen, fűtőkészülék általi fűtését szolgálják, amelybe a készüléket telepítik. A hovatartozás kérdésének eldöntése (kazán vagy lokális) a lokális fűtőkészülékek többsége esetén egyszerű, hiszen a gázkonvektorok, az infrasugárzók, az elektromos radiátorok és egyéb kályhák esetén nyilvánvaló, hogy a készülék felállítási helyiségének fűtésére készültek, azaz lokális fűtőberendezések. Akkor is egyértelmű a helyzet, ha például egy berendezés Gázkészülék Irányelvnek való megfelelőségét egy harmonizált európai gázkészülékszabvány követelményeinek való megfelelőségével igazolták, ugyanis az EU honlapján megtalálható az egyes EU-rendeletekhez tartozó szabványok listája. Ezek a listák alkalmasak arra, hogy kétség esetén, a szabványok alkalmazási területe alapján egyértelműen meghatározzuk, hogy egy termék mely EU-rendelet vagy -irányelv hatálya alá tartozik. Ennek megfelelően egyértelmű a megfelelőség igazolásának előírt módja is. Ha a megfelelőség igazolásának az EU-ban több lehetséges módja is van, akkor a gyártó szabad választása dönti el azt, hogy a lehetséges módozatok közül melyikkel, például egy adott európai szabványra való hivatkozással kívánja azt bizonytani. A szabványok önkéntes alkalmazásának elve itt ér véget, ugyanis a gyártó ilyen irányú döntése minden további szereplőre nézve kötelező, ideértve a vevőket és a nemzeti hatóságokat is. Egy termék hovatartozásának kérdése egyébként megoldhatatlan viták forrása lehetne.

A felsorolt EU-rendeletekben közölt definíció szerint a lokális fűtőberendezések körébe tartoznak azok a fűtőberendezések is, amelyek tervezési céljuk szerint, legalább részben, pontosabban az összes leadott teljesítményüknek legalább 6%-ában a felállítási helyiséget fűtik. Ilyen berendezések például a vízteres kandallók.

A rendeletek egyik része a termékek energiahatékonysági címkézésére vonatkozó előírásokat tartalmazza, másik részük a környezettudatos tervezésre vonatkozó követelményeket, ideértve a szezonális hatásfokminimumra vonatkozó követelményeket is. A rendeletek nem tartalmaznak olyan követelményeket, amelyekkel kapcsolatban a meglévő előírásokat (harmonizált európai szabványokban leírt követelményeket) kielégítőnek találták. A címkézési követelmények vonatkozhatnak a környezettudatos tervezés követelményeinek nem megfelelő készülékekre is.

A követelmények teljesíthetősége

Idézet az egyik rendeletből: „E rendelet hatálybalépésének időpontjában egyetlen szilárdtüzelésű egyedi helyiségfűtő berendezést sem sikerült azonosítani, amely az 1-5. pontokban található követelmények mindegyikét teljesítené. Ugyanakkor több olyan szilárdtüzelésű egyedi helyiségfűtő berendezés is van, amely egyet vagy többet teljesít közülük.”

A feladat hasonlít ahhoz, mint amikor egy olyan állatot szeretnénk nemesíteni, amelyik olyan erős, mint az elefánt, olyan gyors, mint a gepárd és olyan gyorsan szaporodik, mint a nyulak. Az NOx-csökkentett gázkészülékek fejlesztései tapasztalatai is igazolják a hasonlóságot, például az NOx-kibocsátás csökkentésének ára kismértékű CO-kibocsátás-növekedés volt, azaz az összes paraméter egyidejű javítására vonatkozó követelmények zsákutcába is vezethetnek. Szerintem csak olyan követelményeket lett volna szabad előírni, amelyeket legalább egy ismert készülék képes teljesíteni.

A gázkazánok esetében az új EU-előírások még olyan követelményeket tartalmaznak, amelyeket a rendelet megalkotásakor a sorozatgyártott termékek jelentős része képes volt teljesíteni, így a gyártóknak csak a gyártási kapacitást kellett növelniük. A készülékek kifejlesztése, a típusmegfelelőség tanúsítása, a gyártási technológia, a gyártósorok felszerszámozása a gázkazánok esetében már mind megvolt. Ehhez képest az újabb EU rendeletekben foglalt követelményeket az idézet szerint még egyetlen készülék sem teljesíti, azaz a rendeleteknek megfelelő termék sorozatgyártásáig a gyártóknak sokkal bonyolultabb és időigényesebb feladatokat kell megoldaniuk, mint a korábbi EU-rendeletek hatálya alá tartozó termékek esetében.

Gázkészülékek esetén az újabb előírások elsősorban a nitrogénoxidok kibocsátásának csökkentését, másodsorban a szezonális hatásfok növelését célozzák. A lokális gáz-fűtőkészülékekre vonatkozóan, például a nálunk igen jelentős számban üzemelő gázkonvektorok esetén, a minimális szezonális hatásfok teljesíthető előírása mellett a hatályos EN szabványokban foglaltaknál sokkal szigorúbb és nehezen teljesíthető követelményeket találunk az NOx-kibocsátás maximális értékére, amelyeket sok gyártó nem lesz képes teljesíteni. Gázkonvektorok esetén az NOx maximális megengedett értéke 130 mg/kWh lesz, ahol kis könnyítést jelent csak, hogy az adatokat felső fűtőértékre, azaz égéshőre kell számolni. Nehezítés, hogy az előírás a legnagyobb terhelési állapotra vonatkozik. Összehasonlításul, a hatályos EN szabvány 315 mg/kWh NOx-kibocsátási értéket enged meg, a részterheléseken mért értékek megfelelő, 90%-os arányú, súlyozott figyelembevételével, azaz a tényleges használatra sokkal jellemzőbb csökkentett terhelésen mért NOx-értékeket az európai készülékszabvány észszerűen figyelembe veszi, a rendelettel ellentétben. Sajnálatos ezért, hogy az NOx-határértéket a névleges teljesítményhez tarozó adatokból kell meghatározni az EU-rendeletek szerint, annak ellenére, hogy a névleges teljesítményen mért NOx-érték a legtöbb fűtőkészülék esetén egyáltalán nem jellemző adat az éves kibocsátás tekintetében. A névleges terhelésen mért adatok alapján a készülékek szezonális NOx-kibocsátása még megközelítőleg sem lesz becsülhető, pedig az EU-rendeletek egyik célja éppen a szezonális kibocsátások és hatékonyságok meghatározása volt, amelyek segítségével a készülékek éves károsanyag-kibocsátása az éves gázfogyasztás ismeretében meghatározható lenne. Ezzel lehetővé válna a tüzelőberendezések országos NOx-kibocsátásának meghatározása is.

Sajnálatos az is, hogy az EU-rendeletalkotó, az európai készülékszabványokkal ellentétben, nem vette figyelembe az NOx-kibocsátási határértékekre vonatkozóan, hogy a PB-gázüzemű készülékek NOx-kibocsátása 20-30%-kal nagyobb, mint földgázüzem esetén. Erre a fizikai törvényszerűségre az európai készülékszabványok eddig tekintettel voltak.

Szilárdtüzelés esetén a szálló por-, a szerves anyag-, a nitrogénoxid- és a szén- monoxid-kibocsátást korlátozták jelentősen, miközben meghatározták, emelték a minimális szezonális hatásfokot is. A szilárdtüzelésű kályhákra vonatkozó tervezési kritériumokat 2022. január 1-től kell teljesítenie a termékeknek. A rendelet például meghatározza

• a szálló por maximális koncentrációját az égéstermékben, amely a tüzelőanyagfajta függvényében 20-50 mg/m³ (13% O₂) között változik,
• a szerves anyagok maximális koncentrációját, amely nyílt égésterű tüzelőberendezés esetén 120, zárt égéstérnél 60 mg/m³ (13% O₂),
• a szén-monoxid-kibocsátás maximális koncentrációját, amely nyílt égésterű szilárdtüzelésű berendezés esetén 120, nem pelletté préselt faanyagnál 1500, pelletté préselt faanyag esetén 300 mg/m³.
• az NOx-kibocsátást, amely biomassza esetén 200 mg/m³ (13% O₂) és szilárd fosszilis tüzelőanyag esetén 300 mg/m³ (13% O₂).

A lokális fűtések szezonális hatásfoka

A lokális fűtőberendezések készülékhatásfokát nem lehet meghatározni vízoldali hatásfokméréssel úgy, ahogy a gázkazánok vízoldali hatásfoka meghatározható, akkor sem, ha ún. vízteres készülékről van szó, mert a készülék által a helyiségnek leadott hő ebben az esetben hasznos hő, amely a készülékből nem a fűtött vízzel távozik. Ezen okból a lokális fűtőberendezések esetén a készülékhatásfokot leggyakrabban az égéstermékkel távozó hőmennyiség alapján, veszteségméréssel és -számítással ha-tározzák meg, az égéstermék tömegárama, közepes fajhője és hőmérséklete alapján, a készülék legnagyobb, 60%-os és legkisebb hőterhelésén, a vonatkozó európai szabványokban leírt módszerekkel. Az EU-rendelet viszont a szezonális hatásfokot a névleges terhelésen mért hatásfok alapján, egy képlet segítségével igyekszik meghatározni, amelyben a készülékhatásfokon kívül figyelembe veszi a hőmérsékletszabályozás pontosságának módját és más befolyásoló tényezőket. A szezonális hatásfok-megállapításnak az lenne az értelme, hogy a vevőt az éves átlagos hatásfokról tájékoztassa, annak érdekében, hogy meg tudja állapítani azt, hogy az általa megvásárolt energiahordozó éves szinten milyen hatékonysággal hasznosul.

Ha a megvásárolt megújuló energiahordozó esetében egy 1,45-ös szorzót építünk be, akkor a szezonális hatásfok megemelt értéke a vevőket félre fogja vezetni, arra ösztönözve őket, hogy olyan berendezéseket vásároljanak meg, amelyek üzemeltetése valójában költségesebb lesz annál, mint ami a szezonális hatásfok megadott értéke alapján elvárható lenne! Itt a vevők tudatos félrevezetéséről van szó, ami szerintem még a környezetvédelmi érdekre való hivatkozással sem megengedhető!

Az új rendelet szerint különös előnyt élveznek a heti szinten programozható termosztáttal vezérelhető készülékek. Bónuszpontokat kaphatunk egy ablaknyitás- és egy jelenlétérzékelő beépítéséért és egy távirányítóért is. Az EU-rendelet szerint egy állandóan égő gyújtóégő és a villamos segédenergia-igény, különösen standby üzemmódban, jelentős szezonális hatásfokcsökkentő tényezők. Meg kell jegyezni, hogy ezek a „veszteséghők” a lokális fűtőberendezések esetén a fűtendő szobában maradnak, így végül is hasznosulnak, ezért nem érthető, hogy miért is tekinti a rendelet a gázkazánok esetéhez hasonlóan veszteségnek? Ma már a jól hőszigetelt épületekben igen gyakori, hogy egy gyújtóláng hője is elég a helyiség temperálására, azaz a gyújtóégőnek kifejezett „termál” funkciója van, ami ebből következően nem veszteség. Ráadásul a gyújtóégő hője a készülék legkisebb teljesítményű égőjeként csökkenti a készülék főégőjének ki- és bekapcsolása által keltett hőingadozási érzést, azzal, hogy az állandóan égő gyújtóégő miatt a fűtés sugárzó hője sosem szűnik meg teljesen. Elérhető, hogy egy gázkonvektor hatásfoka gyújtóégő állásban 95-96% legyen, azaz a gyújtóégőre sokkal jellemzőbb és szükséges funkció, hogy a fűtési szezon alatt a készülék legkisebb égőjeként funkciónál, mint az, hogy a főégő begyújtását célozza, termál funkció nélkül. A gyártók könnyen megszüntethetnék a fűtési szezon alatt folyamatosan égő gyújtóégőket, de ennek káros hőérzeti és hatékonysági következményei lennének. Ugyanakkor a nyári szezonra is égve fejelejtett gyújtóégő valódi veszteségforrás, ezért célszerű lenne az EU-rendeletet az előbbiek figyelembevételével átfogalmazni, és csak a nyáron égve felejthető gyújtóégőfajtákat „büntetni”. Előnyös ugyanakkor, hogy a szezonális hatásfok számítási képlete lokális fűtőberendezések esetén +11%-kal figyelembe veszi a lokális fűtési módok rendkívüli rugalmasságának energiafelhasználást csökkentő hatását. Ennek megfelelően lehetséges kifejleszteni energiatakarékos, „A” energiahatékonysági besorolású gázkonvektorokat, amelyeket az EU energiahatékonynak ismer el!

Ez azért fontos, mert felmérések azt bizonyítják, hogy a lokális fűtésű, régi épületekben a fűtési mód megváltoztatása gazdaságilag észszerűetlen (a gázkonvektoros fűtés a gázkonvektoros fűtésű épületekkel együtt fog megszűnni), így ezeket az épületeket fennállásukig, még 20-40 évig gázkonvektorokkal fogjuk fűteni. A valós választási lehetőségünk arról szól, hogy egy épületszigetelés után a régi, rossz hatásfokú, rákkeltő azbeszttömítéseket tartalmazó, jelentős szén-monoxid-, nitrogénoxid-kibocsátó gázkonvektorokat szerelik-e vissza, vagy az új előírásoknak megfelelő, korszerű, energiatakarékos gázkonvektorokat, amelyek telepítése 1-5 év alatt gazdaságilag is megtérül? Ráadásul az ilyen cserékkel, egységnyi költséggel az ismert legnagyobb éves CO₂-kibocsátáscsökkentést érhetjük el.

Energiahatékonysági osztály

Az energiahatékonysági osztályt a már jól ismert címkével kell majd jelölni, a keretes írásunkban foglalt esetben is. Az elavult gázkonvektorok lecserélhetők lesznek megfelelő energiahatékonyságú, „A” besorolású” gázkonvektorokra, ahogyan a hagyományos gázkazánokat korszerű, kondenzációs készülékekre cseréljük, a wolframszálas izzókat pedig LED izzókra.

Korszakváltás

Éppen egy korszakváltást figyelhetünk meg, amelynek lényege, hogy a legolcsóbb termékek korszakát az energiahatékony termékeké váltja fel, amelyek esetében a hatékonysághoz képest a költségek szempontjai a korábbiakhoz képest hátrébb szorulnak. Magyarországon is véget ér a legolcsóbb készülékek korszaka.

Ez a cikk természetesen csak a figyelem felhívását célozza, nem helyettesíti a vonatkozó EU rendeleteket.

ErP

---