Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az elmúlt évtizedek megszilárdult attitűdjei szerint Kelet-Közép-Európába földgáz csak keletről érkezhet. A szocializmus idejéből ránk maradt közhellyel élve ez történelmileg így alakult ki. Egyszerűen arrafelé található hozzánk legközelebb nagy mennyiségű földgáz. Ráadásul a gázvezetékeket, ha már egyszer kiépítették őket, nem lehet, illetve nem érdemes csak úgy átrakni máshova.
Az elmúlt években inkább annak lehettünk tanúi, hogy a közép- és délkelet-európai térség és Nyugat-Európa államai Ukrajnát elkerülő alternatív szállítási útvonalakat kerestek az orosz olaj és földgáz számára (Kék Áramlat, Északi Áramlat, Déli Áramlat), illetve Oroszországtól független gázforrásokat az ebből következő új útvonalakkal a Nabucco, AGRI, TAP, IGI gázvezetékek megtáplálására. Ezeknek az alternatív terveknek a legnagyobb hibájuk a bizonytalansági faktor. Némelyik országban a Gazprom bizonyult gyorsabbnak, s évekre vagy évtizedekre fölvásárolta az exportálandó földgázt. Kína eközben Közép-Ázsiában építgeti gazdasági s talán politikai erődítményeit, sőt már üzembe is helyezték az első kazah-kínai gázvezetéket. Kelet-Közép-Európa tehát – benne Magyarországgal – komoly hátrányba kerülhet a gázellátás szempontjából, s valószínűleg már került is. Ennek első és legszembetűnőbb jele a két gázos megaprojekt: a Nabucco és a Déli Áramlat meghiúsulása.
A 2009. januári földgázválság elindított egy folyamatot, amely arra készteti az Európai Unió tagországait, hogy csökkentsék függőségüket az Ukrajnán át történő oroszországi gázszállításoktól. Ennek érdekében közép- és hosszútávon szükségesnek látszott, hogy a cseppfolyósított földgáz (Liquefied Natural Gas, LNG) hajókon történő szállításának koncepcióját újra elővegyék, és komolyan foglalkozzanak vele. Ez, hosszú évek kutatásai és fölemésztett dollármilliárdok után, úgy tűnt, megérte.
A cseppfolyósított földgáz földrajzi léptékű távolságokba történő szállításának koncepciója nem új keletű. Franciaország és Nagy-Britannia már 1964-ben megkötötték az első, cseppfolyósított földgáz (LNG) szállításáról szóló szerződést Algériával, de ezt nem követték újabbak egészen az ezredfordulóig. A cseppfolyósító és lefejtő terminálok építésének költségei 30-40 év alatt a duplájára emelkedtek, az LNG szállítására szolgáló tankhajók építési költsége viszont felére zuhant, miután Japán és Kína beszállt az LNG tankhajók építésének üzletébe. A gáz cseppfolyósításának művelete is olcsóbb lett a több évtized alatt kidolgozott fejlesztéseknek köszönhetően.
Az Amerikai Egyesült Államok 2009-ben 620 milliárd m3 földgázt termelt, földgázkitermelésben ezzel önellátóvá vált, és a palagáz révén megelőzte Oroszországot, amely 582 milliárd m3 földgázt állított elő. Ez egy láncreakciót váltott ki. Katar, mely a legjelentősebb földgázkészletekkel rendelkezik Oroszország és Irán után, az elmúlt 15 évben a gáz cseppfolyósításra specializálódott. Az USA 2009-ben 70 milliárd m3 LNG-t utasított vissza Katarból. Európában viszont megkezdődtek, illetve felgyorsultak az LNG-terminálépítések. A folyamat következő stádiuma az volt, hogy a katari LNG-ből származó túlkínálat lenyomta az árakat, Oroszország Európába irányuló gázexportja jelentősen csökkent. A csúcson, 2007-ben ez 160 milliárd m3 volt, 2009-ben 140 milliárd m3, a Gazprom európai gázexportból származó árbevétele pedig 64 milliárd dollárról 40 milliárdra apadt. A Gazprom korábbi terveiben az szerepelt, hogy az USA gázszükségletének 10%-át fedezné, de a katari LNG-dömping és az amerikai palagáz boom miatt az eredetileg amerikai piacra szánt Stockman-mezőt érintő beruházás is ellehetetlenült.
Kína vonatkozásában évi 68 milliárd m3 orosz gáz szállításáról egyeztek meg két útvonalon, még 2006-ban, de a palagáz ezt a tervet is beboríthatja. A PetroChina energetikai társaság becslése szerint 45 trillió m3 palagázt rejt a Föld mélye Kínában, ami több az összes becsült orosz gáztartaléknál. Mindezek a történések ideges reakciókat váltottak ki a Gazpromból.
Azért az ördög mégsem annyira fekete, mert kedvező perspektívát nyújthat a Gazprom számára négy nagy gázos megaprojekt, továbbá ajánlata van Japántól egy csővezeték építésére Hokkaido szigetére, vagy esetleg egészen Tokióig. Kína földgázigénye is rohamosan nő, összefüggésben a fejlődő kínai gazdasággal és azzal, hogy a kínai gazdaság fokozatosan áttérni igyekszik a kőszén eltüzeléséről a földgáz irányába. Bár a szándék megvan a szénerőművek részarányának csökkentésére, a realitások diktálnak, azok pedig azt eredményezik, hogy a jelenlegi 70% körüli arány marad, annak ellenére, hogy a földgázfogyasztás abszolút értékben gyorsan nő. 2010-ben még úgy gondolták, hogy Kína földgázellátásának 25%-át palagázból nyerik majd, de ez sem megy olyan simán.
Az amerikai Energy Information Administration (EIA) 2013-as adatai szerint Kína 31 ezer milliárd m3, a Petro China szerint 45 ezer milliárd m3 kitermelhető palagázzal is rendelkezik három területen. Pillanatnyilag három ország van a világon, amelyeknek kereskedelmileg hasznosítható mennyiségű, technikailag kitermelhető palagáza van, és ezek közül az egyik Kína. Ha a becslések igazak, ezek a készletek nagyobbak az összes orosz gáztartaléknál, és nem csoda, ha ez aggodalmat váltott ki a Gazpromból.
Az USA és Kína kormánya megállapodtak abban, hogy az USA átadja a fejlett palagáztechnológiát Kínának, az pedig lehetővé teszi a palagázkitermelést amerikai cégek számára. Ez a megállapodás azonban több nehézséggel találja magát szemben, például a geológiai viszonyok sokkal bonyolultabbak, mint az USA-ban, és a vízkészletek is veszélybe kerülnek, amit a szakvélemények nem vettek figyelembe. Mindezen zavaró tényezők miatt úgy néz ki, hogy Pekingnek a jövőben mégiscsak szüksége lesz nagy mennyiségű orosz földgázra, miközben Európa és Közép-Kelet-Európa földgázellátása hosszú távon pillanatnyilag nem tekinthető megoldottnak.
Jelentősebb földgázszállítások a világon, 2013-ban. A számok jelentése: milliárd m3/év
Adria
1974-ben az Adria projekt (bár ezt a kifejezést akkor nem használtuk) aláírói kimondva vagy kimondatlanul – de azért inkább kimondatlanul – a szovjet olajfüggőséget akarták kiegyensúlyozni a közel-keleti beszerzésekkel. Ezt persze nyilvánvalóan nem lehetett volna elérni Moszkva beleegyezése nélkül, amit Leonyid Brezsnyev azért adott meg, mert a kétirányú szállításra tervezett vezeték új piacokat nyithatott volna meg a szovjet olaj számára azáltal, hogy lehetővé teszi eljutását a Földközi-tengeren hajózó tankerekhez.
Európa
Az orosz gáz részesedése Európában az ukrán válság után tovább csökkent, ma kb. 20% a válság előtti 23%-kal szemben. Ezek a folyamatok távol zajlanak Magyarországtól, ezért csak elvétve értesülünk róluk, és mire észrevesszük, hogy valóságos gázháború zajlik körülöttünk, addigra az LNG egyre nagyobb szeletet hasít ki a globális gázpiacból. Márpedig az ellátás biztonságán és az árakon keresztül ez minket is érint. Ezentúl olyan országok is képesek lesznek gázt exportálni, amelyek 20-30 éve erre nem is gondolhattak, így például az Arab-félsziget olajra épült, dúsgazdag államai járnak jól, amelyek jelenleg még a kőolaj kitermelésekor feltörő kísérőgázt jobb megoldás híján erőművekben eltüzelik, hogy villamos áramot termeljenek vele, aminek aztán 50%-át légkondicionáló berendezéseikben elpazarolják.
Nyugat-Európában már számos helyen léteznek LNG-terminálok, szám szerint 22, Oroszország pedig Murmanszkba és a Jamal projekt keretében Dél-Tambeybe tervez egyet-egyet. A hatalmas Jamal LNG projekt fővállalkozója, a Novatek szerepel a Nyugat által szankcionált cégek listáján, ezért a cég alelnöke, Leonyid Mikhelson Putyin segítségét kérte, aki ezt meg is adja.
Szűkebb térségünkben eddig még csak két terminál terve létezik, melyek közül egy építés alatt áll. Az egyiket a lengyel tengermelléken, Swinoujsciében építik, és már a befejezéshez közel áll, és fogadni tudja a katari szállítmányokat. Ugyanakkor a lengyel PGNiG és az amerikai Chevron leányvállalata, a Chevron Polska Energy Resources együttműködési megállapodást kötött palagázkutatásra, a lelőhelyek feltérképezése és a kockázatok megosztása érdekében. Az együttműködés sikeres feltárás esetén 50-50%-os amerikai-lengyel közös vállalat alapítását is eredményezheti. Donald Tusk (akkori) lengyel miniszterelnök Varsóban kijelentette, hogy az ukrajnai események tükrében a gázellátás biztonsága az állami szuverenitás alapvető feltétele. Tusk szerint Lengyelország 2035-re képes lesz biztosítani saját földgázfogyasztását, ezáltal energiabiztonságát. Európa legnagyobb palagázkészlete Lengyelországban található, s az 5,3 ezer milliárd m3-re becsült palagázkincs – mennyiségét tekintve – akár 300 évig is biztosíthatná a teljes lengyel szükséglet kielégítését.
Magyar szempontból fontosabb a horvátországi Krk szigetén fekvő Omisalj városkában építendő LNG-terminál, amely az Adria kőolajvezetéknek is kezdőpontja. Az Adria LNG-konzorcium ebben a kikötőben építi az Adriai-tenger első cseppfolyósított földgázterminálját, mely a tervek szerint 2019-től fogadná a földgáztszállító tartályhajókat. A terminál évente 10-15 milliárd m3 földgázt lesz képes fogadni, mely mennyiség Horvátország szükségletének háromszorosa, az átfejtett földgáz többsége exportra kerül, elsősorban Kelet-Közép-Európába és Olaszországba.
A régió ezekkel a beruházásokkal diverzifikálni tudja majd a földgázellátást, ami Magyarország szempontjából szükséges és hasznos, hazánk ugyanis a kihűlt Oroszország-EU viszony ellenére is megtartotta Oroszországot partnerként a földgázszállításban és fordítva, de hosszú távú energiastratégiánk megkívánja alternatív beszerzési források felkutatását és kihasználását. Meglehet, hogy pont az orosz-ukrán konfliktusból származó ellátásbiztonsági kockázatok miatt döntött úgy az Egyesült Államok kormánya, hogy felhagy a gázexport korlátozásával, ami alapjaiban változtatná meg a Föld energetikai, ipari és politikai térképét.
Az USA
Az amerikai palagáz-forradalom eredményeként a földgáz ma harmadába-negyedébe kerül a tengerentúlon, mint Európában. Az USA eddig kínosan ügyelt arra, hogy az olcsó palagáz a határain belül maradjon, élvezve ennek minden versenyelőnyét, most azonban egyre több jel mutat arra, hogy ez a politika változóban van. A szálak persze Moszkvába vezetnek. A történet – mely akár megkonstruált is lehet – John Boehner, az amerikai képviselőház republikánus párti elnöke szerint 2014 márciusában érkezett el arra a pontra, amikor az USA-nak lépnie kell, és le kell bontania a gázpiacon fölépített exportkorlátozásokat, és a bőséggel rendelkezésére álló palagázból származó előnyöket meg kell osztania Európával. A befolyásos amerikai politikus úgy látja, hogy az USA gazdasági és geopolitikai érdekei is azt kívánják, hogy nyissa ki gázpiacát, és jelentős exportőrré váljon. Ennek akadályai mindeddig a mennyiségi korlátok és a gázexport korlátozása voltak, de ezek mára lebonthatókká váltak.
Ha tényleg megvalósulna az amerikai gázexport korlátainak lebontása, és az USA rövid idő alatt jelentős gázexportőrré nőné ki magát, az forradalmi jelentőségű katalizátorként hatna a világgazdaságra. Az ipar, a kereskedelem, a háztartások mind-mind profitálnának a palagáz-forradalom áldásaiból, és ez az esemény alaposan átrajzolná bolygónk politikai térképét is. A V4 országok washingtoni nagykövetei – a csoport soros elnökségét ellátó Magyarország kezdeményezésére – 2014 márciusának első hetében levélben sürgették a képviselőház elnökét, a demokrata többségű szenátus vezetőjét, hogy engedélyezze a cseppfolyósított amerikai földgáz (palagáz) európai exportját. John Boehner a visegrádi országok kérésére hivatkozva eképpen sürgette Barack Obama amerikai elnököt a földgázkivitel engedélyezésének elősegítése témájában: „A múlt héten levelet kaptam több közép-európai szövetségesünktől az amerikai energia ügyében. Az amerikai földgázexportra vonatkozó de facto tilalom felmondása nem csak a gazdaságunknak tenne jót, de segítene Putyint is sakkban tartani” – mondta a házelnök. A V4 nagykövetek azért fordultak segítségért az Egyesült Államok kormányához, mert az általuk képviselt régióban a gázpiaci verseny, az energiabiztonság „létfontosságú aspektusa a nemzetbiztonságnak”, valamint a térség „geostratégiai stabilitásának és függetlenségének.”
Szomszédaink
A horvát-magyar energetikai együttműködés felértékelődik a 2014 novemberében kötött magyar-azeri megállapodás következtében, ami az azeri gáz Dél-Európán keresztül Közép-Európába történő szállítása tárgyában köttetett. A tervek szerint az azeri gáz Horvátországon keresztül jut majd Magyarországra, ehhez azonban szükség van a két ország gázrendszerét összekötő interkonnekt vezetékek kétirányúsítására. Az ehhez szükséges horvát beruházások mielőbbi elvégzése közös érdek – állapították meg mindkét oldal politikusai –, és üdvözölték, hogy az Európai Unió is kiemelten fontosnak minősítette ezt a projektet. Magyar Levente gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkár felhívta a horvát fél figyelmét arra, hogy Magyarországnak kiemelten fontos érdeke, hogy a gázszállítás horvát-magyar viszonylatban belátható időn belül megvalósulhasson.
Hazánk ellátásbiztonsága szempontjából fontos az is, hogy az 1980-ban üzembe helyezett Adria kőolajvezetéken válsághelyzetben, ha a keletről érkező szállítással problémák adódnának, számíthassunk olajszállításra. Ezt jelenleg néhány szabályozási kérdés akadályozza, amik remélhetőleg hamarosan megoldódnak.
A Krk szigetén most épülő horvát LNG-terminál terve hosszú időre tekint vissza, eredetileg magánbefektetők kezdeményezték megépítését, de a 2008-ban kezdődött gazdasági válság, majd a 2014-ben katonai incidensekkel kísért orosz-ukrán konfliktus fölborította az európai gázpiacot. Felismerve a létesítmény fontosságát, a horvát kormány saját kezébe vette az ügyet, és több alternatív finanszírozási lehetőséget is megvizsgált. Az egyik lehetőség, hogy Horvátország stratégiai partnert keres, aki befektetne az LNG-terminálba, s így tulajdonhoz jutna. Ezen lehetséges stratégiai partnerek között magyar részről az MVM szerepel, aki esetleg részt venne a projektben. Egy másik lehetőség, hogy az Európai Fejlesztési Bank és más kereskedelmi bankok meghiteleznék az építést, a harmadik opció pedig az EU-tól kapott vissza nem térítendő támogatások.
A horvát LNG-terminál ügyének jelenlegi állása szerint az ország vezető gáz- és árampiaci vállalatai, a HEP és Plinacro által alkotott projektcég, az LNG Hravatska hozza létre a terminált. A földterület jelenleg a Dioki Rt. petrolkémiai vállalat tulajdonában van. A tulajdonjogi kérdéseket még az építési engedélyek kiadása előtt rendezni akarják. A terminál kb. 331 100 négyzetmétert foglal majd el, a tengeri rész állami tulajdonban marad. A beruházás költsége kb. 630 millió euró.
Amos Hohstein, az Egyesült Államok energetikával foglalkozó koordinátora az Atlanti Tanács 2015. január 8-ai ülésén fontosnak nevezte az EU harmadik energiacsomagjának támogatását, amelynek része a horvátországi LNG-terminál építése. Ennek révén lehetővé válna Magyarország, Románia és Ukrajna amerikai földgázzal való ellátása is. „Ez egy kritikusan fontos csomópont, amely képes hatni számos országra, amelyek egyelőre egyetlen forrástól függenek.”
Ukrajna
2014 októberétől Ukrajna Norvégiától is vásárol földgázt, melyet a szlovák vezetékrendszeren keresztül szállítanak. Az ukrán Naftohaz és a norvég Statoil olaj- és gázipari vállalat megállapodása értelmében Ukrajna 340 dollárt fizet a földgázért 1000 m3-enként, a Statoil pedig átlagosan napi 11 millió m3 gázt tud szállítani. Az orosz gázszállításoktól történő függetlenedés érdekében Ukrajna nagy reményeket fűz palagázkészleteihez, melyek a harmadik legnagyobbak Európában. A gáztartalmú palarétegek, melyek Svédországtól Lengyelországon át Ukrajnáig húzódnak a mélyben, reményt adnak erre, bizonyosságot azonban csak a behatóbb kutatások nyújthatnak. Az évtized elején az amerikai energetikai tájékoztatási hivatal 1,2 billió m3-re becsülte egy Lvov melletti palagázmező készletét, ami kb. 25 évre fedezné Ukrajna fogyasztását. Ukrajna jelenleg mintegy 40%-ban támaszkodik hazai gázra, 60%-ban pedig orosz importra.
2011 nyarán a kijevi kormány két kutatási és kitermelési koncesszióra írt ki tendert – emlékeztetett a varsói Gazeta Wyborcza. Az első egy Donyeck és Harkov közeli mezőre szólt, ahol ukrán szakértők szerint 2 billió m3 gáz található, vagyis jóval több az amerikaiak által becsültnél, a másik a Lvov melletti mezőre, amelynek készletét 1,5 billió m3-re tartják. A versenykiírás sok érdeklődőt vonzott, annak ellenére, hogy a dokumentációért 1,3-1,9 millió dollárt kellett fizetni. A verseny 2012 májusában zárult, az első mezőt az angol-holland Shell, a másodikat az amerikai Chevron nyerte, mindkét olajmonopólium az egykori Hét Nővér egyike. A Shell 2013. január 25-én írta alá a termelés megosztásáról szóló szerződést. 15 kutatófúrásra 400 millió dollárt tervezett költeni, de Kijev abban bízott, hogy beruházásuk teljes értéke a 10 milliárd dollárt is el fogja érni, ami a valaha kötött legnagyobb külföldi befektetést jelentené Ukrajnában, a későbbi becslések ugyanis jóval derűlátóbbak voltak a korábbiaknál. Az első fúrásokat 2013 végén kezdték meg, melyek eredménye biztató volt. A Donyeck, Harkov, és Luganszk megyék határán fekvő terület a 46 milliós ország legiparosodottabb régiója, ám a fejlett acél- és hadiipar mellett sokkal fontosabb lehet a kb. 8000 km2 kiterjedésű Juzivszka palagázmező, mely akár 4 billió m3 gázt is rejthet.
Olaj- és gázlelőhelyek elhelyezkedése Ukrajnában, az orosz határ mentén. Zöld: olaj, sárga: hagyományos földgáz, piros: palagáz.
2014 májusában a Shell csoport ideiglenesen felfüggesztette a kutatást, mert munkaterületük abba a kelet-ukrajnai válságövezetbe esik, ahol a Szlovjanszk nevű, 120 ezer lakosú város található, melynek birtoklásáért elkeseredett harcok folytak az ukrán kormányerők és az Oroszországhoz húzó szakadárok között. Nem volt könnyű dolga a Chevronnak sem, elsősorban a helyi politikusok ellenállása miatt, így csak 2013. november 5-én sikerült aláírniuk az 50 évre szóló szerződést a Naftohazzal Kijevben, az Olesszka palagázmezőn végzendő kitermelés megosztásáról. A nyugat-ukrajnai Lviv, illetve Ivano-Frankivszk megyékben történő kutatásra, amely összesen több mint 10 milliárd dollárba kerül majd, az első szakaszban 350 millió dollárt szántak.
2013. november 27-én az ENI olasz energiaipari vállalat is aláírt egy szerződést a Fekete-tengeren folytatandó nem hagyományos szénhidrogén kitermelésről, és érdeklődést tanúsít még néhány további energetikai óriás, mint az ExxonMobil, a Repsol és a Petro China. A lelőhelyek területein tapasztalt mozgolódást, fegyveres összecsapást, sőt a Krím Oroszországhoz való visszatérését a nagyobb ívű politikai célok és etnikai konfliktusok mellett elsősorban a szénhidrogénkészletek, illetve az ezekhez köthető piacok és infrastruktúra birtoklására való törekvés motiválja. A Royal Dutch Shell vezérkara mindenesetre bizakodva várja a kelet-ukrajnai válság megoldását, mivel a busás haszon reményében 2014 közepéig közel egymillió dollárt fordítottak a geológiai kutatások finanszírozására.
Különféle olaj- és gázipari vállalkozások működési területe Ukrajnában. Minő véletlen: ez éppen az orosz-ukrán határvidék.
Nem lehet véletlen az sem, hogy a legelkeseredettebb harcok a palagázmező közepén fekvő Szlovjanszk városáért folynak, mely az ún. szeparatisták egyik központja, s amely első célpontja volt a Kijev által indított „terrorelhárító” akciónak. A palagázmezőn fekszik a Konsztantyinovka nevű település is, melynek rendőrségét és városháza épületét fegyveresek elfoglalták. Nemigen marad tehát kétség afelől, mint ahogy az orosz alsóház külügyi bizottságának elnöke, Alexej Puskov is állítja, hogy Kijev elsősorban a palagáztartalékok birtoklásáért háborúzik Kelet-Ukrajnában. Ezek német számítások szerint 5578 milliárd m3 körüliek. (Az USA palagáztartalékait jelenleg 8976 milliárd m3-re becsülik).
Csakhogy Ukrajna palagáztartalékai már 50 évre szóló koncessziók révén angol-holland, illetve amerikai kézben vannak. Az Egyesült Államok Ukrajna melletti kiállását magyarázza a legnagyobb nyugati olaj- és gázipari monopóliumok érintettsége mellett, hogy ugyancsak Kelet-Ukrajnában történő palagázkitermelésre kapott koncessziót a Burisma Holdings, a legnagyobb ukrán olaj- és gázipari magánvállalat, amelynek igazgatótanácsába beválasztották Joe Biden amerikai alelnök fiát, Robert Hunter Bident. Kijev azt követően döntött a kelet-ukrajnai „terrorellenes” hadműveletről, hogy Joe Biden tárgyalásokat folytatott az ukrán fővárosban, ahol többek között arról is szó esett, hogyan nyújthatna az USA műszaki szakértői segítséget Ukrajnának a földgázkitermelés felpörgetéséhez.
A Burisma tulajdonosainak neve államtitok. Annyit lehet tudni, hogy az igazgatótanács tagja két amerikai, két ciprusi, négy fiatal ukrán, valamint Alelexander Kwasniewski korábbi lengyel elnök.
Európa
További LNG terminált terveznek Finngulf LNG elevezéssel Finnországban, Uusimaa régióban, Inga mellett, csatlakozással a Baltic conector gázvezetékhez, melyet a Gasum cég fog üzemeltetni.
Habár a lengyel és a horvát LNG-terminálok megépítése ténylegesen javítja, illetve javítaná Európa keleti végének energiabiztonságát, és ezt az ügyet az Európai Bizottság és az Egyesült Államok Kormánya egyaránt támogatja, fontos megemlíteni, hogy a cseppfolyósított földgáz piaca voltaképpen globálisnak tekinthető, és az ázsiai piacon komoly árprémiummal lehet értékesíteni az LNG-t az európai árszintekhez képest. Ez egyben azt is jelenti, hogy az LNG jelenleg drágább alternatívát jelent Kelet-Közép-Európa országai számára az orosz földgázzal szemben. Csakhogy miközben Nyugat-Európa kormányai alig várják, hogy csökkentsék kiszolgáltatottságukat az orosz gáztól, a fejlődés igen lassú, s a pár éve még ígéretes európai palagázkutatások eredményei egyre kiábrándítóbbak.
A legutóbbi idők fejleményei visszalépést jelentenek Európa születőben lévő palagázipara számára, s 2015 nyarán ott tartunk, hogy a világ legnagyobb olaj- és gázipari monopóliuma, az ExxonMobil Corp., a francia TOTAL SA és a Marathon Oil Corp. barátkoznak a gondolattal, hogy felhagynak a palagázkutatással Lengyelországban, ugyanakkor a British Petroleum is úgy nyilatkozott energiaterveiről: nem valószínű, hogy jelentős palagázkitermelést folytatnának a következő 20 évben, Európában. Ebbe a sorba illeszkedik, hogy az ExxonMobil Magyarországon is felhagyott a Makói-árok kutatásával. A Chevron Romániában szünetelteti kutatásait, Litvániában és Ukrajnában pedig felmondta koncesszióit.
Működő vagy építés alatt álló LNG terminálok Európában
Objektum neve, beruházó, üzemeltető
Ország
Objektum neve, beruházó, üzemeltető
Ország
Fos-sur Mer, Elengy
Franciaország
Revithoussa LNG
Görögország
Montoir, Elengy
Franciaország
Adria LNG, ExxonMobil, Qatar Petroleum, Edison SpA, Porto Viro, Rovigo.
Olaszország
Fos Cavaou, Fosmax LNG
Franciaország
Panigaglia Terminal, GNL Italia, Snam, Protovenere, La Spezia
Olaszország
Hammerfest LNG, Snohvit
Norvégia
Zeebruggében, Fluxys
Belgium
Gate Terminal, Rotterdam
Hollandia
Sinesi LNG, REN
Portugália
Barcelona, Enagas
Spanyolország
Bilbao, Enagas, Ente Vasco de la Energia, RREEF
Spanyolország
Huelva, Enagas
Spanyolország
Sagunto, Valencia, Iberdrola, Union Fenosa, Endesa
