Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Az orosz gáz térvesztése Európában

Fejezetek a gázszolgáltatás történetéből XIII.

2015/12. lapszám | Dobai Gábor |  1855 |

Az orosz gáz térvesztése Európában

Az elmúlt évtizedek megszilárdult attitűdjei szerint Kelet-Közép-Európába földgáz csak keletről érkezhet. A szocializmus idejéből ránk maradt közhellyel élve ez történelmileg így alakult ki. Egyszerűen arrafelé található hozzánk legközelebb nagy mennyiségű földgáz. Ráadásul a gázvezetékeket, ha már egyszer kiépítették őket, nem lehet, illetve nem érdemes csak úgy átrakni máshova.

Az elmúlt években inkább annak lehettünk tanúi, hogy a közép- és délkelet-európai térség és Nyugat-Európa államai Ukrajnát elkerülő alternatív szállítási útvonalakat kerestek az orosz olaj és földgáz számára (Kék Áramlat, Északi Áramlat, Déli Áramlat), illetve Oroszországtól független gázforrásokat az ebből következő új útvonalakkal a Nabucco, AGRI, TAP, IGI gázvezetékek megtáplálására. Ezeknek az alternatív terveknek a legnagyobb hibájuk a bizonytalansági faktor. Némelyik országban a Gazprom bizonyult gyorsabbnak, s évekre vagy évtizedekre fölvásárolta az exportálandó földgázt. Kína eközben Közép-Ázsiában építgeti gazdasági s talán politikai erődítményeit, sőt már üzembe is helyezték az első kazah-kínai gázvezetéket. Kelet-Közép-Európa tehát – benne Magyarországgal – komoly hátrányba kerülhet a gázellátás szempontjából, s valószínűleg már került is. Ennek első és legszembetűnőbb jele a két gázos megaprojekt: a Nabucco és a Déli Áramlat meghiúsulása.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, .
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés