HKLKlímatechnikaSzakmapolitika
Nálunk szigorúbb a hűtős szakma szabályozása?
2015/12. lapszám | Lantos Tivadar | 1668 |
Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A klímás szakma területén az adminisztrációs terhek egyre csak sokasodnak. ADR, regisztráció, kötelező tanfolyamok, ÁNTSZ stb., még leírni is sok, hogy mi mindennek kell megfelelnie egy szakembernek. Az 517/2014/EU rendelet fényében vizsgáljuk meg, hol tartunk most, és mi a helyzet a környező országokban. Erről beszélgettünk Várkonyi Nándorral, a HKVSZ főtitkárával. Elöljáróban annyit: ezen a területen igencsak túlbuzgók vagyunk!
A 14/2015 (II. 10.) Kormányrendelet által létrehozott Nemzeti Klímavédelmi Hatóság honlapján a „Klímagáz adatbázisnak” nevezett rendszer működik, a kezdeti akadozások, időpontcsúszások után szivárgásvizsgálatokat, egyéb jegyzőkönyveket fel lehet tölteni. Működik az előtöltött klímaberendezések viszonteladói tanúsításához szükséges internetes felület, valamint a hűtőközegek regisztrációja is.
A korábbi években már létezett egy jól kiépített és körülhatárolt rendszer, amit akkor az Országos Monitoring és Képesítő Testület üzemeltetett. Ezzel mi úttörők voltunk a környező országokhoz és Európa legtöbb államához képest, ahol az ilyen jellegű tevékenység még el sem indult. Hogy mennyire gyerekcipőben járnak az EU tagországai, arra bizonyság az EU 308/2008-as rendelete, amely a tagországok oktatással kapcsolatos jelentési kötelezettségeivel foglalkozik. A mostani tervezetben 2017. január 1-ig kell leadniuk a tagországoknak a tervezetet, hogy hogyan fogják kialakítani a klíma- és hűtéstechnikával foglalkozó szakemberek képzési rendszerét, képesítését. Mi ebben a tekintetben több évvel előrébb járunk.
Adminisztráció
Ezzel együtt óriási adminisztrációs teher szakadt az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest a szakemberek nyakába. Vegyük például a raktárkezelést, vagy az előtöltött berendezések forgalomba helyezését. Ha forgalomba kerül egy split klíma, akkor olyan tanúsítványt kell kiállítani, amit a kereskedő, a képesített cég is aláír, lepecsétel, a végfelhasználó adatai is belekerülnek. A folyamat legvégén, amikor a készülék beépítésre kerül, az a képesített személy is belép a rendszerbe, aki a szerelést elvégzi, és igazolnia kell, hogy szakszerűen végrehajtotta a telepítést. Nagyon szép elvek, de mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hűtős-klímás vállalkozásoknál többszörösére nő az adminisztrációs teher, külön adminisztrátort kénytelenek foglalkoztatni a nagyobb cégek, a kisvállalkozásoknál pedig éjszakákon át dolgoznak azzal, hogy a papírmunkával naprakészek legyenek. A HKVSZ többször jelezte a hatóság felé, hogy ez ügyben szükség lesz a változtatásra, könnyítésre, mert a terhek irreálisan súlyosak.
Tapasztalatok
Az 517/2014-es EU rendelet az alapja a nálunk megjelent 14/2015-ös kormányrendeletnek, melynek az egyik pontja kimondja, hogy a szivárgásvizsgálati határokat úgy kell meghatározni, hogy az ne jelentsen plusz terhet a kis, közép, és mikro vállalkozásoknak. Az európai uniós rendelet egy irányelv, ennél szigorúbbat lehet gyártani, csak kérdés, hogy mi a realitás, mi működhet a gyakorlatban. A jelek szerint a jelenlegi helyzetben ahelyett, hogy fehéredne a gazdaság, sokan felállnak, és visszaadják a vállalkozásukat. Ők vagy más munka után néznek, vagy pedig átállnak a „sötét oldalra”. A HKVSZ és a szakma többsége egyetért a tekintetben, hogy legyen egy rendszer, ami segíti, hogy azok jussanak munkához, akik veszik a fáradtságot, jogkövető módon levizsgáznak és beállnak a sorba. De a bonyolultságot, a fölösleges adminisztrációt mindenki ellenzi. Például egy jegyzőkönyvet nem elég elektronikusan feltölteni a rendszerbe, azt ki kell nyomtatni, alá kell írni, lepecsételni, és beszkennelve vissza kell tölteni. Adott esetben akár egy félórás javítás után is 5 db jegyzőkönyvet kell ily módon„legyártani”, és feltölteni mellékletként az adminisztrációs felületre.
Körülöttünk
Szlovákiában teljesen más viszonyok között dolgozhatnak a klímás szakemberek. Náluk is működött már a korábbi években is ez a regisztrációs rendszer, de az oktatással, tanfolyamokkal, vizsgáztatással az országos szakmai szövetség foglalkozik. A hűtőkör-regisztráció viszont az illetékes minisztériumhoz tartozik, így a kettő teljesen függetlenül fér meg egymás mellett.
Más országokban viszont, mint Románia, Horvátország, Szerbia (amely ugyan nem EU-tagállam, de aspiráns) tudtunkkal hozzá sem fogtak a képzések beindításához.
Nálunk mind a képzést, mind pedig a regisztrációt már a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság felügyeli. – Jogszabály-értelmezés kapcsán született az a korlát – az akkori pályázati kiírásoknak megfelelően –, hogy nem lehet a Szövetség a végrehajtója a képzéseknek és a monitoring tevékenységnek, mert nem gazdasági szervezet. Ezért a magyar hűtős szövetség kénytelen volt egy konzorciumot létrehozni, ily módon „kiszervezni” ezt a tevékenységet. Ez volt a HLH Monitoring Nonprofit Kft., amely 5 éven keresztül zökkenőmentesen működött.
2014-ben kiderült, hogy alkotmányellenes a HLH tevékenysége, annak okán, hogy nem állami szervezet nem végezhet állami tevékenységet. Az is igaz, hogy gyakorlatilag nem volt ellenőrzés, így csak azok regisztráltak, akik fontosnak érezték az átláthatóságot, és nem akarták kihasználni a kiskapukat. A mostani rendszer előnye az, hogy szigorú az ellenőrzés – sok esetben túl szigorú is –, és ez valamelyest visszaszorítja a fekete tevékenységeket, valamint a képesített szakembereket részesíti előnyben. Ha ez jól működne, kevesebb, élhetőbb mértékű bürokráciával, a szakma is sokat nyerhetne rajta, hiszen az élenjárók kaphatnának munkát. Akik pedig napjainkig a partvonalról ügyeskednek, arra sarkallná, hogy végezzék el a tanfolyamokat, vizsgázzanak le, és folytassanak legális tevékenységet.
Hozzáteszem, egy hűtésszerelő szakmai képességeiről nem alkothatunk reális képet kizárólag az alapján, hogy a környezetvédelmi képesítést megszerezte-e vagy sem – mondta el Várkonyi Nándor főtitkár.
2017. január 1. a céldátum az EU részéről
A jelek szerint a magyar hűtőipari szabályozás ezeken a kérdéseken jócskán túlhaladt, mi nyugodtan léphetünk át 2016 szilveszterén az újesztendőbe. A környező országoknak minden bizonnyal van még sok tennivalója. Ettől függetlenül olyan szabályozás kellene, amely megfelel az 517-es rendelet minden pontjának, de nem pakol pluszterhet a hűtős szakemberek vállaira. – Más EU tagországokban nincs az autóklímásoknak külön kategóriája, mert nem tartoznak szivárgásvizsgálati kötelezettség alá. Nálunk létezik ilyen kategória! A szállítmányhűtés, a hűtött pótkocsi megint más elbírálás alá esnek, azokra az EU is odafigyel, a nagyobb hűtőközeg-töltetmennyiség miatt is – teszi hozzá Várkonyi Nándor.
Sok esetben olcsóbb, könnyebb megszerezni a képesítést a környező országokban, például Szlovákiában. Ezt a dokumentumot itthon is el kell, hogy fogadják. – A 2015/LV. törvény foglalkozik a képzés és vizsgáztatás tarifáival. Ha összeadjuk, hogy mi minden kell a H2-es (5 tonna szén-dioxid-egyenérték töltet alatti berendezések telepítése) minősítés megszerzéséhez, akkor közel 200 ezer forint pillanatok alatt összejön. Szlovákiában ennek harmadáért lehet megszerezni a képesítést. Reméljük, hogy a hatóság a későbbiekben ezt az anomáliát figyelembe veszi, és megfelelő mértékben csökkenti az árakat, így elkerülhető lenne az, hogy tömegesen szerezzék meg a minősítést külföldön. Vannak törekvések a tanfolyamok, vizsgák idejének, árainak csökkentésére, de jelenleg Szlovákia olcsóbb, és a magyar árak e tekintetben nem versenyképesek – mondja el Várkonyi Nándor.
Körülnéztünk nyugatabbra is
Vannak országok, ahol a szabályozás bizonyos elemei sokkal szigorúbbak, mint nálunk, például Spanyolország vagy a skandináv országok. Az esetek többségében azonban nem ennyire bürokratikus a hűtős, klímás szakemberek élete tőlünk nyugatabbra.
A spanyoloknál a régi, elavult hűtőközegeket horribilis adóterhekkel igyekeznek visszaszorítani. Mindent lehet kapni, csak épp megfizethetetlen áron. Franciaországban vagy akár Németországban inkább a tiltást részesítik előnyben a hűtőközegek tekintetében. A klímagáz-nyilvántartásra vonatkozóan a szerelőknek sokkal egyszerűbb dolguk van, az adminisztrációs terheket leginkább a kereskedők viselik a vállukon.
Egyik országban sincs külön klímavédelmi hatóság. Az oktatási rendszer felépítése hasonló a miénkhez, ám sok könnyítést tartalmaz, hogy a szakemberek ne essenek ki tartósan a munkavégzésből. Ilyen az internetes vizsgázás és tanfolyamvégzés lehetősége; nem kell több napot a minősítés megszerzésével eltölteni.
Összefoglalva; talán rugalmasabb, olajozottabb rendszernek tűnik a nyugat-európai. A magyar döntéshozóknak fontos tanulmányozni a nyugati országok klímastratégiáját, de legfőképpen – ami a mi szempontunkból fontos – a hűtős szakma szabályozását, vizsgarendszerét. Csak reménykedni tudunk abban, hogy a jövőben nem növekedni, hanem csökkenni fognak a hűtős szakmára nehezedő bürokratikus terhek.
(Szerkesztőségünk mindig a minőségi technológiák és szolgáltatások pártáján állt, mint ahogy most is. Legyen rang megszerezni a jogot, hogy klímát, hűtést szerelhessen az ember! Követeljenek meg magas színvonalú tudást, eszközparkot a kollégáktól! Igen. Viszont csak akkor, ha a kollégák mindezek megszerzése, megfizetése mellett tisztességesen meg tudnak élni munkájukból, tehát itt is legyen ár- (azaz bér-) színvonal, jogbiztonság! Sőt, előbb jöjjön a hatóságok nyújtotta biztonság, és csak utána a követelés. Persze, ez csak egy immár aktualitását vesztette óhaj, a valóság másként működik.
A szerk.)
