Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Fóliasátor fűtési megoldások

2015/1-2. lapszám | Lantos Tivadar |  16 768 |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Fóliasátor fűtési megoldások

A fóliasátrakat többféle módon fűtik, attól függően, hogy a létesítmény hol helyezkedik el, és ennek megfelelően az adott területen melyik a leggaz- daságosabb megoldás. Lehet jól és lehet rosszul kivitelezni a fűtési rendszert, ám sok múlik a szakszerűségen. Sokszor ősrégi, rossz hatásfokú, összetákolt, veszélyes üzemű berendezéseket üzemeltetnek ilyen helyeken, ezért talán nem érdektelen áttekintetnünk a jó megoldásokat.

Állandó hőmérsékletet kell biztosítani

A fóliasátrak létesítése előtt meg kell tervezni, hogy a szükséges hőt milyen energiahordozókból kívánják biztosítani. Többféle megoldás is szóba jöhet, többek között a gázkazános fűtési rendszer kiépítése, de ahol mód van rá, ott működőképes lehet a termálvizes rendszer, vagy használhatnak biomassza-kazánokat erre a célra. A fóliasátrak mérete sem elhanyagolható. Elsősorban a többhajós, tömbösített elrendezésű, dupla fóliával borított sátrakat lehet gazdaságosan fűteni. A szakirodalom szerint a lényeg, hogy a belső hőmérséklet a külsőhöz képest mindig 15 K-es pluszban (t) legyen. Léteznek egyszerűbb kivitelű, ún. hideghajtatásra tervezett fóliasátrak is, melyekben ún. vészfűtést építenek, amely akkor működik, ha a külső hőmérséklet a fagyhatár közelében jár, ilyenkor ez könnyen, gyorsan reagál, és felfűti a fóliasátrat a megfelelő hőmérsékletre. Hogy egy fóliasátornak mekkora a hőigénye, az nagyban függ annak kivitelezésétől, elhelyezkedésétől, tájolásától, valamint hogy milyen növényt termesztenek benne, és milyen módszerekkel. Ökölszabály szerint egy átlagos fóliasátornak 50 Wh légköbméterenként a teljes hőigénye, de a pontos adatokra vonatkozóan széles határokat szabnak meg a szakemberek. A szakirodalom szerint 0,18-0,27 kWh közötti hőigénnyel kell számolni négyzetméterenként a termesztő területek esetén, attól függően, hogy milyen növény lett elültetve.

Kígyózó csőkígyók és ventilátorok

Leggyakrabban csöves, melegvíz-keringteté-sű fűtési rendszert alkalmaznak a fóliasátrak fűtésére, csőradiátoros megoldás csak elvétve található. Elsősorban a termesztő sorok között, a padló közelében fut a csővezeték, amely a melegház levegőjét fűti fel. A termesztés módja is meghatározhatja a csővezetékek kialakítását, elhelyezését. Magasabb fóliasátrak esetében, vagy nagyobb hőigénnyel rendelkező növényeknél középmagasságban is futtatnak hővezető csöveket. Hideg hajtatásos fóliasátorok vészfűtésére azonban a legcélszerűbb a meleglevegő-befúvásos rendszerek kiépítése, ahol a kazán által felmelegített levegő ventilátor által jut be a sátorba, itt a légkeverés hatására megfelelően, gyorsan teríthető a fóliasátor egész hosszában a meleg levegő.

A fiziológiailag optimális fűtést általában csak a palántanevelésben használják. A palánták ugyanis rendkívül érzékenyek a hőmérsékletre, különösen a csírázási-kelési időszakban.

Változatos tüzeléstechnika

A propángázos technológia akár közvetlen légbefúvásra is alkalmazható, ezzel a vészfűtési rendszer egyik alapvető megoldásaként is használatos lehet. A propángázos fűtés alacsony létesítési költséggel valósítható meg, viszont üzemeltetése lényegesen drágább a nagyobb gázfogyasztása és a propán magasabb ára miatt. Tüzeléstechnika tekintetében a legkedvezőbb a biomassza-tüzelés, valamint a geotermális meleg vizes fűtési mód.

Bár ezeknek a beruházási költsége jóval nagyobb, az üzemeltetésen sokat spórolhatnak a termelők. Szilárd tüzelésű, biomassza-kazánok tekintetében kisebb teljesítmény (300 kW) esetén a kézi adagolású vagy félautomata kazánok jöhetnek szóba. Ennél nagyobb teljesítménynél már célszerű a tüzelőanyag-adagoló automatika, valamint az égésszabályozó használata. Itt számításba kell venni a különböző fabrikettel, -pellettel történő tüzelési módokat is. A faaprítékot, erdei hulladékot, szalmabálát célszerű brikettálni, így a tüzelőanyagot könnyebb tárolni, felhasználni, valamint az előtárolóba bekészített tüzelőanyagot könnyebb adagolni is. Az égési folyamat a primer és a szekunder levegő befúvásának szabályozásával valósulhat meg.

Talajhő

Nagyobb volumenben talán a leggyakoribb és leggazdaságosabb a geotermális energiával történő fűtés. Ezt a fűtési módot ott célszerű alkalmazni, ahol viszonylag kis mélységben találhatók magas vízhozamú forró vizek. A zöldségtermesztő fóliasátrak esetében a 40–100 °C-os termálvizeket hőcserélőn átvezetve melegítik fel a fóliasátor fűtőrendszerében keringtetett vizet. A termálvizet a hőhasznosítás előtt kezelni kell. Sok esetben magas a gáztartalma a víznek, ezért azt gáztalanítani kell, valamint a magas ásványianyag-tartalomtól is meg kell szabadulni, amely a csőrendszert és a hőcserélőt tönkreteheti.

A Széchenyi fürdő és az állatkert melegháza

A termálvíz hőjét legjobban a többlépcsős megoldások hasznosítják. Ha például egy termálfürdő mellett létesít valaki fóliasátrat, melynek fűtését annak vizével biztosítja, majd a lehűlt vizet a termálfürdőnek juttatja vissza, sokat spórolhat. Persze a rendszernek komoly feltételei vannak. (Az egyik, hogy nem szabad a vizet kezelni, annak termálvíz-minőségűnek kell lennie, ami a rendszer élettartamát csökkenti.)

A termálvíz-hasznosítás egyik szép példája a Széchenyi fürdő és a Fővárosi Állat- és Növénykert együttműködése. A fürdő gépházában lévő szivattyúk osztják el a termálvizet a különböző területekre, illetve hőcserélőkön keresztül hőenergiát adnak az állatkertnek is. A meleg víz ugyanúgy vezetékeken keresztül megy az állatkertbe, egy zárt körön keresztül. Az állatkertben ezt a hőenergiát a melegházak fűtésére használják.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem