Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Ha nem zár a víz-bűzzár

2015/7-8. lapszám | Lantos Tivadar |  8323 |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Ha nem zár a víz-bűzzár

A bűzzárás, a megfelelő szifonok használata rendkívül fontos az épületben tartózkodók komfortérzete okán. A kellemetlen szagok elkerülése érdekében a bűzzárat a tervezett használat gyakoriságának, a használat körülményeinek figyelembevételével kell kiválasztani!

Mechanikai bűzzárakat már az ókorban is használtak. Az eszköz működésének lényege, hogy ha eltakarjuk a kellemetlen szagok forrását, akkor a bűz nem lesz érezhető. A víz-bűzzárak már fejlettebb technológiát képviselnek, több komponensből állnak össze, de alapvetően a víz a legfőbb alkatrészük. A víz kényes alkotóelem, mert több ok miatt is eltűnhet. A víz-bűzzárakra a párolgáson kívül rossz hatással van a vezetékrendszerben időnként fellépő vákuum, amelynek következtében a vízzár kisebb-nagyobb hányada eltűnhet a rendszerből. Attól függően, hogyan tervezik meg a szifont, más-más arányban képes a vákuum hatásának ellenállni, és a vízréteget megtartani a kívánt szinten.

Rosszul tervezett szifonok

Ma, Magyarországon több olyan gyártó is jelen van termékeivel, akik nincsenek pontosan tisztában azzal, hogy egy víz-bűzzárnak hogyan is kell működnie, melyek azok a paraméterek, amelyek képesek a megfelelő ideig megőrizni bűzzáró képességüket. A piacon találkozhatunk olyan silány szifonokkal, melyekből gyakorlatilag egyetlen vécélehúzást követően a bűzzár 95 százalékát kiszippantja a keletkező vákuum. Csak néhány milliméter magasságú vízzár marad bennük, amely rövid idő elteltével teljesen elpárolog. Megfigyelhető ez a jelenség például éttermek, kocsmák vécéjében, ahol régi, ún. szuez-elven működő, rosszul méretezett szifont építettek be. A rendszerből hamar eltűnik a bűzzár, állandóvá válnak a kellemetlen szagok.

Ha már a nyilvános vécéknél tartunk, meg kell említeni, hogy a szerelők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a piszoárokat egy átfolyós padlószifonba kötik be, így az abban kialakuló víz-bűzzár nagy koncentrációban vizeletet tartalmaz. Ez esetben természetesen a rácson keresztül párolgó kellemetlen vizeletszag a légtérbe kerül. Ez ellen az üzemeltető különböző szagtalanító tabletták piszoárba dobálásával próbál védekezni, általában kevés sikerrel. Ebben az esetben az ún. Primus-elven működő bűzzárbetét padlószifonba illesztése lenne a megoldás, azonban a legjobb módszer az átgondoltság és a megelőzés, ha már a rendszer kialakításakor odafigyelünk a vízelvezetés és a szifonálás szakszerű és átgondolt kiépítésére.

Még a korszerűbb épületek szociális helyiségeiben is megtalálható a piszoár alatt a falba bedugott buraszifon, amely nem más, mint egy kicsit átalakított mosdószifon. Ebben is az alkalmazott öblítővíz mennyiségétől függő koncentrációjú, vizelettel kevert folyadék biztosítja a bűzzárat, mely szintén a fent említett okok miatt lehet bűz forrása. A szakszerű megoldás az ilyen célra fejlesztett, leszívó rendszerű szifonok használata. Itt a vizelettel kevert folyadék telt szelvényű áramlása (és a megfelelő szifontest-kialakítás) miatt öblítéskor teljesen eltűnik, majd a lehúzási folyamat végén a szifon tiszta vízzel újra megtelik, biztosítva ezzel a zárást.

Mechanikus kiegészítő bűzzár

Látható, hogy a víz elég könnyen elpárolog a bűzzárakból, ezt erősíti, ha van a helyiségben padlófűtés, vagy egyszerűen csak ritkán használják az adott vízvételi helyet. Az ilyen és ezekhez hasonló helyekre célszerű mechanikus kiegészítéssel rendelkező víz-bűzzárat betervezni, beépíteni. Fontos, hogy a jó minőségű bűzzáraknak eleve nagy térfogata van, viszonylag sok víz fér el bennük, így nehezebben száradnak ki. Létezik olyan megoldás a piacon, amelynél a bűzzáró rendszerben található egy harang, ami függőleges mozgást végez, így ha kifogy alóla a víz, akkor képes egészen lesülylyedni. A harang teljes súlyával egy vízszintes felületre függőleges erővel zár rá. Más gyártók is észrevették a mechanikus víz-bűzzár hasznosságát, és alternatív megoldásban gondolkoztak. Vannak, akik gumimembrános lezárást alkalmaznak, vannak, akik rugós ellentartással próbálják zárttá tenni a rendszerüket, megint mások csappantyús mechanikus megoldással egészítették ki a víz-bűzzárukat. Az említett alternatív kialakítások között jónéhány esetben a legfőbb probléma, hogy kicsi a bűz mechanikai elzárásához szükséges záróerő, a bűzzár hatékonyságát ugyanis nagymértékben befolyásolja a záróelem súlya és a zárófelület dőlésszöge.

A csappantyús megoldásnál (melyet csak teraszlefolyóknál szabadna alkalmazni) például a zárás a vízszintestől eltérő dőlésszögű felületre történik, melynek következében a teljes erőhatásnak csak egy része fordítódik a nyílás zárására. Más „izzadságszagú” megoldásoknál a szerkezet sajátságos kialakítása okán például a haj és más szennyeződések könnyű elakadása akadályozza a tökéletes zárást. Ezeknél kiszáradás után a csatornagázok kiáramlása óhatatlanul megkezdődik, a csatornagáz a zárt helyiségekben könnyen koncentrálódik, melynek következtében a bűz hamar érezhetővé válik. Egy jó mechanikai bűzzár záró felülete úgy kerül kialakítása, hogy azon ne tudjon megakadni a hatékony működését gátló szennyeződés.

Splitek, fan-coilok

A korszerű épületgépészet igényel mechanikai bűzzár-kiegészítést a klímaberendezések, fan-coilok cseppvizének elvezetésére is. Korábban a kondenzátumot egyszerű vízbűzzáron keresztül kötötték a szennyvízrendszerbe. Elsősorban télen, mikor a klímakészülékeket nem használjuk, kiszárad belőlük a víz-bűzzár, és ilyenkor a csatornagázok kijuthatnak, ezért mechanikus kiegészítő bűzzárral ellátott készülékszifon beépítése indokolt.

Alacsonyabb padlók

A szabvány 5 cm-es víz-bűzzár-magasságot ír elő. Abban az esetben, ha a beépítési magasság ezt nem teszi lehetővé, akkor alacsonyabb szifont kénytelen az épületgépész beépíteni. Ez a probléma viszonylag sokszor előfordul. Nyilván takarékossági szempontok miatt az építészek alacsonyabb padlót terveznek, illetve szeretnének nagyobb belmagasságot, a gépészetre és a szerelvények elhelyezésére nem gondolva. Ilyenkor határozottan megmutatkozik, hogy ki ért igazán a bűzzárak gyártásához, és ki nem, mondta el Gémes Attila, szakértőnk. Léteznek olyan, neves gyártók által készített padlóösszefolyók, folyókák, melyekben 15-20 mm a vízzár magassága, amely a körülmények hatására (padlófűtés, vákuum, párolgás) rövid időn belül el is tűnik. Gémes Attila elmondása szerint volt olyan ügyfele, aki igényesnek mondott, új építésű apartmant vásárolt meg, ahová a szerelők az egyik ismert gyártó folyókáját építették be. A lakásba belépéskor a tulajdonos orrát szörnyű bűz csavarta minden nap. A folyóka kicserélése nagy átalakítással járt volna, az egész zuhanyozót fel kellett volna vésni, a rendes lefolyót meg kellett volna venni, újra szigetelni, csempézni. A póruljárt ügyfélnek első közelítésben légbeszívó szelep beszerelését javasolták, ennek alkalmazásával a vákuum kevésbé képes a vizet leszívni a rendszerből, ezzel talán elkerülhetők a bontási munkálatok. Sajnos az sem mindegy, hogy hová építik be a szelepet. Az átgondolt tervezésen sok múlik.

Tanulságos történetek

Aki gyakorlott szerelő, és tisztában van az alapvető követelményekkel, eredményesebben végzi a feladatát. A tulajdonosok próbálják a költségeket alacsonyan tartani, így az épületgépészeti tervezés sokszor áldozatául esik a spórolásnak, „majd a szerelők megoldják” címszó alatt. Egyik eklatáns példa a kivitelezés során elkövetett hibákra, amikor a kivitelezők olyan visszacsapó szelepeket szereltek be nyomott rendszerbe, melyeket csak gravitációs rendszerekbe lehetne beépíteni. A lefolyórendszerbe egy szivattyút építettek, a visszacsapó szelep a felszálló ágba került. Gyakorlatilag két mosdó vizét 5 méter magasba kellett felpumpálni. Az 5 méter magas vezetékbe alulra helyezte el a szerelő a viszszacsapó szelepet, előtte pedig a szivattyú volt. Maga az 5 méteres vízoszlop fél bar nyomással rendelkezik, erre a szivattyú még rádolgozott, így oly szélsőséges nyomásviszonyok jöttek létre, hogy a szelepben a golyó erőteljesen fel-le csapkodott, és szétverte saját magát. A szerelő először a gyártót hibáztatta, hitelrontással fenyegetőzött, de később belátta hibáját, ugyanis a gyártó katalógusa egyértelműen leírta, hogy a szelepet csak gravitációs rendszerbe szabad beépíteni.

A másik történet egy apartmanház kivitelezésénél történt, ahol a klíma kondenzvíz-elvezető, golyós mechanikai bűzzárral rendelkező szifonjait egyszerűen befalazták, így a tisztítónyílás nem volt elérhető. Mivel gipszfalazatú volt a belső falrendszer, a gipszpor a falak csiszolásakor beleszállt a gépekbe. A próbaindításkor bemosódott a szifonokba ez a finom szemcséjű por, és letapasztotta a golyókat, elzárva a távozni kívánó kondenzátum útját, ezért a víz a beltéri klímaegységből az alattuk lévő ajtókra folyt. Mivel a tisztítónyílás be volt falazva, nem volt lehetőség a karbantartásra sem.

Gémes Attila szerint az ilyen hibák, tapasztalatok is kell, hogy ihletet adjanak egy rendes gyártónak. Tehát a vevői igény az, hogy a karbantartási igény kielégítése mellett a klímaszifon a falba rejthető legyen.

Összességében elmondható, hogy a bűzzáró rendszereket gondosan kell megválasztani. Sok európai gyártó van, viszont a gyártmányok többsége nem felel meg a szabványok előírásainak és a vevői elvárásoknak. Persze a legtöbbször a költségek szabják meg a határt, de egy fürdőszoba, egy konyha adott esetben akár több évtizedig kell, hogy kiszolgálja a tulajdonosokat. Nem mindegy tehát, hogy milyen az előkészítés és a felhasznált anyagok műszaki alkalmassága. Hiába rendezzük be lakásunkat elegáns és drága bútorokkal, ha a bűz uralkodik majd benne!


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem