VGF&HKL szaklap

Wellness-re, magyar, de nem mindegy, hogyan!

2015. június 5. | Lantos Tivadar Bokor András |  1462 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Wellness-re, magyar, de nem mindegy, hogyan!

Épülnek az uszodák, a gyógyfürdők, de sajnos nem minden esetben megfelelő színvonalon. Soron következő tanulságos történetünk ezúttal a légkezelés hibájára mutat rá. A szakszerűtlen munka jelen esetben több százmillió forint kárt okozott.

Hiába, Magyarország fürdőnagyhatalom. Szinte minden megyében, akár a legeldugottabb faluban is két kapavágás után felbugyog a termálvíz, és máris meglátják a helybéliek a település új bevételi forrását. A közélet is nagy hangsúlyt fektet az uszodák építésére, a közepes és nagyobb városokban sorra adják át a létesítményeket. Különösen annak fényében, hogy hazánk rendezheti 2017-ben a vizes világbajnokságot, felpörögtek az események. Ezért is választottuk meg úgy soron következő tanulságos történetünket, hogy egy város gyógyfürdője legyen a főszereplő.

A fan-coilokat burkolattal teljesen eltakarták, így mögüle nem jut ki a levegő.

A hanyag kivitelezés, a rossz gépészeti tervezés például szolgálhat a jövőre vonatkozóan, hiszen az uszodaépítés, a gyógyfürdő speciális felkészültségű szakembert igényel mind a tervezési, mind pedig a megvalósítási oldalon. Ahhoz, hogy évtizedekig vagy azon is túl is használni tudjuk a létesítményeket, a természeti adottságokon és a pénzeszközökön kívül szakértelemre is szükség van. Bokor András egy újabb izgalmas és tanulságos történetet osztott meg velünk.

Wellness helyett 62 csapás

Történetünk egy magyarországi városkában játszódik, ahol kiváló gyógyvíz tört fel a földből. A fürdő jó ideig a maga természetességével szolgálta ki az igényeket, azonban a különböző EU forrásoknak és a növekvő népszerűségének köszönhetően kinőtte magát, ezért szállodát, korszerű fürdőkomplexumot hoztak létre a páratlan gyógyvízkincs minél hatékonyabb kihasználására. Az építtető azonban nem sokáig örülhetett felhőtlenül a wellness központnak, ugyanis a tervezésből és kivitelezésből adódó, egy négycsillagos létesítményhez méltatlan hibák hamar kiütköztek. Már az összesített hibajegyzék is önmagáért beszél; 62 különböző tételről tesznek említést. Ezek közül itt elsősorban az épületgépészeti hibákra térünk ki részletesen, a többi furcsaságot csak megemlítjük.

Az épületben például a tűzvédelmi rendszer gyakorlatilag nem működik, mert az összes sprinklerfej korrodálódott a magas páratartalom (ami gyógyvíz esetében még inkább veszélyes) miatt. Előfordult olyan sprinklerszerelés is, hogy a szórófejeket az álmennyezet fölé építették be, így azok semmiképpen nem képesek betölteni funkciójukat. A szivattyúk frekvenciaváltóit, villamos berendezéseit szintén tönkretette a pára, a korrózió az egész szálloda és fürdő területén megfigyelhető. Elöljáróban annyi elmondható, hogy a legfőbb gondot az épület légtechnikai rendszere okozza, amely nem működik megfelelően a rossz tervezésnek és a hanyag kivitelezésnek köszönhetően.

A törökök

A pára elsődleges forrása egy török fürdőnek nevezett létesítmény, ahol a levegő elszívása nem, csak befúvása valósult meg. A medence kerülete mentén helyezték el a fúvókákat, így a levegő még intenzívebben tud párát képezni a pezsgő gyógyvízzel. Elszívás a medence kupolaterében, ahol a pára összegyűlik, nem lett sem tervezve, sem kivitelezve.

Egy uszodaépületben légtechnikai szempontból a legfontosabb rész a medencetér, ahol a légállapotokat kiemelten kell kezelni a fürdőző közönség jó közérzete és az épülethatároló szerkezetek párától való védelmének biztosítása érdekében. A török fürdő esetében azonban a teljes holtzóna-mentes szellőzés indokolatlan beruházási és üzemeltetési többletköltséget jelentett volna, ezért elsősorban nem épületgépészeti megoldással kellett volna elejét venni a problémának. Nem okoz kárt a török fürdő menynyezeti vizesedése, mert az teljes egészében csempézett, a vendégeket sem zavarja az esetleges csöpögés a pezsgőfürdőzés közben. Ezért nem a szellőzéstől várandó el mindenhol a páralecsapódás-mentesség, hanem komplexen kell kezelni a folyamatot, mégpedig építészeti megoldásokkal.

A túlnyomásos, párás levegő (2000 m³/h) a török fürdőből kitódul a welness fürdő többi helyiségébe. Ez a levegő áramlik a szauna fogyasztóterébe és a közlekedő terekbe, sőt a szálloda egyéb helyiségeibe is. A tervek tehát rossz koncepció alapján készültek. A nagy páraképződéssel rendelkező térben friss levegő befúvását valósították meg a depresszió helyett, így a párát kiszorították az előterekbe, közlekedőkbe, ahonnan a levegő feljutott a felsőbb szintekre is, ahol az számos egyéb járulékos meghibásodást okozott.

Hiányzik a térelválasztás

A medenceteret és az emeleti büfét a pihenőtérrel, a gyógyászati hallal sem építészetileg, sem gépészeti berendezéssel nem választották le. A több szintkülönbségű tereket hosszú lépcsősorral kötötték össze. A feljárati lépcsősoron a kémény kürtőhatása következtében feláramlik a meleg és párás levegő. A közlekedőben beépítettek ugyan egy sávbefúvó sliccet, ennek szélessége 4 mm, de a közlekedő ezen szakaszán a belmagasság 4,8 méter, éppen ezért a sávbefúvót a legnagyobb jóindulattal sem lehet a két tér lezárására alkalmazni. Ilyen megoldással két nagyságrenddel kisebb levegőmennyiség áramlik át, mint a gépészeti úton lezárást biztosítani tudó kapulégfüggöny esetében. Ezen hiányosságoknak a következménye, hogy a meleg, párás levegő érezhető a feljebb lévő szinten, az épület más szolgáltatást nyújtó területein is. Mindezeken túl a medencetér szellőzőrendszere a párátlanítási funkcióját nem tudja megfelelően ellátni.

Itt fújják be a levegőt a török fürdőbe, elszívás nem lett betervezve.

A szellőzőgép kiváltása

Az építőiparban gyakran előfordul, hogy bizonyos berendezéseket, anyagokat kiváltanak; azokat olcsóbbra, ám ugyanolyan paraméterekkel működőkre cserélik. Bokor András szerint ezt nem jó út. Esetünkben is történt ilyen beavatkozás, mind a nyolc légtechnikai berendezést kiváltották.

Az uszodatechnikában kiemelten fontos, hogy a gép megfeleljen azoknak a körülményeknek, ahol alkalmazva lesz. A fürdőkben használt légtechnikai berendezés automatikája párára szabályoz, melynek alapján tudnia kell, mekkora a frisslevegő-igény, és a többit vissza kell kevernie. Ezen kívül a gépek felületvédelme is egészen más, olyan korrózióvédelemmel készülnek, amely a normál, kommunális légkezelőknél elképzelhetetlen. Esetünkben ugyan uszodai gépekre cserélték a berendezéseket, de mégsem voltak ideálisak. Tény és való, hogy nagyon drága berendezés lett betervezve eredetileg a gyógyfürdő légtechnikai rendszerének ellátására. De a létesítmény funkcióját, elhelyezkedését, a beruházás költségeit figyelembe véve a légkezelő berendezés, mint tétel, szinte elhanyagolható. Jelen esetben a tervező ragaszkodott az eredeti elképzelésekhez, azonban a kivitelező keretébe valószínűleg nem fért bele az eredeti gép. A forgalmazó a beruházót meggyőzte, hogy mindenben megfelel a kiváltó készülék az eredetinek, autós hasonlattal élve így lett a Mercedesből Volkswagen. Közben a beruházót még meg is vezették, hiszen a leszállított gép sem Volkswagen volt, hanem Zastava, de Volkswagen emblémával látták el. Így lett jóval olcsóbb a termék.

Légcsatornák felszakadása

A légcsatorna több helyen is eldeformálódott, ráadásul olyan helyen történt sérülés, ahol senki nem tudott hozzáférni, így a külső mechanikai beavatkozás kizárható. A beépített légcsatornák P3 típusú, előszigetelt panel-légcsatornák, melyeket igen pontos technológiai utasítások alapján szabad csak kivitelezni. A szétnyílt légcsatorna-hálózaton jól látszik, hogy nem lettek beépítve a rendszert merevvé tévő, rejtett csatlakozók, a PVC „H” alakú bajonett, a saroklapok, a saroktakaró elemek. A gyártó az előírása alapján meghatározza, hogy milyen keresztmetszetnél, milyen hosszban mennyi merevítő beépítése szükséges. Eszerint csak párban helyezhetők el a merevítő rudak. De ahol be is építették, ott is rossz kiosztásban, nem a gyártó által előírt szerelési technológiát követve.

Párás levegő a pincében is

A tervező elmulasztott a pincében külön szellőzést biztosítani. A pincében 8-10 igen nagyméretű légkezelő berendezés dolgozik, emellett több szivattyú is üzemel, meleget termelnek. Tulajdonképpen egy zárt gépházról van szó, amelyben a medencékhez szükséges vízkezelő vegyszereket félig nyitott ballonokban tárolják, így veszélyes gőzök párologhatnak ki. A vegyszer tárolását külön helyiségekben kellett volna megoldani, külön szellőzési rendszerrel. Az állandó meleg és levegőtlenség miatt az üzemeltetőknek valahogy meg kellett oldaniuk a pincei szellőzést.

A légcsatorna kidobó oldala átment egy helyiségen, melynek különleges funkciója nem volt, csak kvázi légcsatornaelemként funkcionált. Ennek a szobának az ajtaját kinyitva át tudott szellőzni a pince. Egy nagy hiba volt, hogy a légkezelőnek a nyomott oldalán a párás levegő lépett ki, így ez az agresszív, párás levegő betolult a pincébe, amely a villanymotorok frekvenciaváltóját, a légkezelők automatikáját is egy éven belül tönkretette. Az elektronikus vízmérők, a vegyszeres ballonok szivattyúi ugyanígy az enyészetéi lettek.

Fan-coil takarásban

Sok hibát elkövetett a kivitelező is, például a fan-coilokat burkolattal teljes egészében eltakarták, így a berendezések hatásfokát nagymértékben csökkentették. A tervek alapján alul és felül 10-10 cm-es szabad nyílást kellett volna kialakítani a levegő beszívására és kifúvására. Ezzel szemben a kivitelezés nem a tervek szerint készült, elmaradtak az alsó beszívó nyílások, valamint a burkolaton belüli terelőlemezek. Ahol az MDF lapburkolat nem lett földig lezártan kialakítva, ott feleslegesen és hibásan egy fémlemezrács került beépítésre, amely szintén gátolja a levegő szabad áramlását. Mindezek eredménye, hogy a burkolat mögül nem jut ki a hűtött, illetve fűtött levegő, aminek következménye, hogy az agresszív, párás levegő a falfülkén belül megreked, a fan-coil készülék burkolatán a hideg levegő lecsapódik, és ez a berendezés korróziójához vezetett.

Leszakadó masszázsfejek

A medencékben található masszázsfejeket szakszerűtlenül kivitelezték. A fejeket nem kötötték össze menetesen a vízvezetékrendszerrel, hanem beragasztották a medenceszerkezethez. A masszázsfejek, befúvóidomok gyári típuselemek, beépítésüket nehezíti a medenceburkolat kiegyenlítő vastagsága, melyet még tovább bonyolít az íves felület. Emiatt még kevesebb (1-2) menettel lehetett csak hozzáfogatni az idomokat a csatlakozó csővégekhez, ezért a beépítésnél a kivitelező ragasztással próbálta tartósabbá tenni a cső és masszázsfej összekötését. Az 1-2 menetfog és a kis felületen történő ragasztás a kitóduló vízsugár nagy erejének nem tudott ellenállni. Ezen kívül még a fürdőző vendégek akarva-akaratlanul hozzáérnek a masszázsfejekhez, így azok játszi könnyedséggel váltak le.

A jelen

A kár pénzben is óriási lett, azonban az a tény, hogy a fürdőt nem tudják a vendégek kényelmesen, rendeltetésének megfelelően használni, tovább nehezíti a helyzetet. Érdemes tehát többször is átgondolni, hogy kivel terveztetjük meg az uszoda, fürdő épületgépészeti rendszereit, hiszen ez egy technológiai épület, amely megkívánja a gondosságot, szakszerűséget. Többször kiderült már, hogy az olcsó valójában a legdrágább, nem beszélve a presztízs, a szakmai becsület elvesztéséről – ezeknek az értéke felbecsülhetetlen.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem