Fair Billing Közérthető számlázás
2015/5. lapszám | Schalbert Erik | 3054 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter február végi, a Főgáz számlázási rendszerével kapcsolatos nyilatkozata ráirányította a figyelmet a közművek és a fogyasztók közötti elszámolás metódusára. A politikus szerint nem megfelelő módon zajlott a fogyasztások megállapítása, több ponton is tisztázatlan a rendszer, és nem kizárható hasonló gyakorlat más szolgáltatók esetében sem. A jelentés ismeretének hiányában a kijelentés valóságtartalmáról nehéz volna biztosat mondani, azonban a miniszter úr szavai egyvalamire biztosan rámutatnak: szükség van a jelenlegi elszámolási rendszer átláthatóbbá és közérthetőbbé tételére!
Maradva a konkrét példánál: az országosan beépített gázfogyasztásmérők túlnyomó többsége úgynevezett membrános mérési elven működő mechanikus eszköz. A mérési elv nem új keletű, sőt, valójában immáron több mint 100 éves múltra tekinthet vissza, szinte változatlan konstrukció mellett. Mondhatjuk tehát, hogy jól bevált, kipróbált módszerről van szó, és mint ilyen, a szolgáltatók általában ragaszkodnak is hozzá, annál is inkább, mivel a mutatói költségoldalról is kedvezők. Egy mérési pont fajlagos költsége alacsonyabb, mint egy korszerűbb eszköz esetében, és ez szolgáltatói oldalon kedvezően befolyásolja az eredményt. Azonban ami az előnye, ugyanaz a hátránya is: megállt az időben, nem képes alkalmazkodni az új elvárásokhoz. Egy párhozamot vonva: történelmünk korai szakaszában úgynevezett „emberre vonatkoztatott” mértékegységeket alkalmaztak elszámolás gyanánt. Ami azonban egykor elégséges volt, az a követelmények megváltozása révén túlhaladottá vált, megjelent az igény egyfajta méretállandóság biztosítására. Esetünkben is hasonló a helyzet, az igények és a szükségletek megváltoztak, és ma már létező alternatívák állnak rendelkezésre, amelyekkel ezeknek meg lehet felelni. Országosan mintegy 3,1 millió gázmérő üzemel, egyáltalán nem mindegy tehát, milyen szinten képesek ezek garantálni a fogyasztók számára a közérthető, világos elszámolást.
A membrános, mechanikus gázmérők esetében a fő probléma abból adódik, hogy a mérőeszközön megjelenő fogyasztási érték nem azonos az elszámolási – azaz a számlán szereplő – mennyiséggel. Valós gázok esetében – ilyen az általunk használt földgáz is – a mért közeg tulajdonságait befolyásolja annak hőmérséklete és üzemi nyomása, illetve az elszámolási mennyiség jelentősen függ a földgáz fűtőértékétől (fajlagos energiatartalmától). Egzakt elszámoláshoz szükséges tehát valamilyen bázisértékre (gáztechnikai normálállapot) átszámítani a fogyasztásmérőn mért mennyiséget. Ennek eszközeként korrekciós tényezőket alkalmaznak a szolgáltatók, amelyek bonyolult egyenletek eredményeként adódnak.
Elvárható-e azonban, hogy egy átlagos fogyasztó ilyen mélységéig ismerje a természettudományos törvényszerűségeket? A válasz egyértelműen nem. És minthogy a fogyasztásméréseknél alkalmazott technológia ma már teljes mértékben alkalmas rá, hogy egzakt és közérthető módon jelenítse meg a számlázási adatokat már magán a mérőeszközön is, jogos az elvárás a közművekkel szemben, hogy ilyen eszközöket szereljenek fel a magyar háztartásokban. Nyilvánvaló, hogy a gázszolgáltatók lépéskényszerbe kerültek, hiszen a fogyasztói oldalon jelentkező jogos elvárások mögé mostanra a kormányzati szándék is felsorakozott. Olyan eszközre van szükség, ami képes fogyasztóbarát módon, egyszerűen megjeleníteni az elfogyasztott gáz mennyiségét, azt a mennyiséget, ami azután a számlán is vissza fog köszönni mindenféle érthetetlen algoritmusok használata nélkül. Ennek eszköze lehet például a mikrotermikus elven működő gázmérő.
A mérő statikus elven működik, azaz nem tartalmaz mozgó, kopó alkatrészeket. Ennek köszönhetően pontossága lényegében állandó marad a hitelesítési periódus végéig, szemben egy mechanikus eszközzel, ahol idővel az igénybevétel miatt változhatnak a karakterisztikák. Ugyancsak a mozgó alkatrészek hiányának köszönhetően gyakorlatilag zajtalan a mérés, ami fontos szempont egy háztartásban beépített eszköz esetében.
Maga a mérési elv azon alapszik, hogy a gáz áramlása során, azzal arányos mértékben torzítja a hőforrás által kibocsátott szimmetrikus hőréteg-eloszlást, amit – egészen pontosan a hőfokkülönbséget – két szenzor érzékel folyamatosan. A szimmetrikus formához képest mért torzulás közvetlenül utal az átáramló gáz térfogatára.
A mérési elv már bizonyított az egészségügyi és gépjárműszektorban. A korrekt elszámolás mindkét fél részére biztosított, hiszen a korábbiakhoz képest jóval pontosabban méri meg a nagyon alacsony áramlási értékeket, egy esetleges túlterhelésnek pedig jóval ellenállóbb az eszköz – ismét csak a mozgó alkatrészek hiányának köszönhetően. Legfontosabb előnye azonban a már említett hőmérséklet- és nyomásfüggetlen számlázási adat: akár a Kékestetőn, akár az Alföld sík vidékén, télen, -25 °C-os hidegben vagy nyári 40 °C-os kánikulában ugyanúgy egzakt számlázási adatot biztosít, ami a közérthető számlázás alapja. Amíg a kompenzációs tényezők éves elszámolás alapján becsült értékek, így a kiszámlázott fogyasztás is csak közelítő lehet, addig egy mikrotermikus mérő esetében az egzakt fogyasztások kerülnek eltárolásra és kijelzésre.
A mai kor követelményeinek megfelelően egy ilyen mérő integrált kommunikációs moduljának segítségével a számlázási és egyéb fogyasztási adatokat, riasztásokat képes vezeték nélküli, rádiófrekvenciás úton továbbítani adatgyűjtő eszközök felé, ezáltal okos rendszerek alapeszközeként is maximálisan alkalmazható. Az Európai Unió harmadik klímacsomagjában egyértelműen az okos mérés bevezetését tűzte ki céljául, így a tagállamok számára csak idő kérdése, mikor emelkedik törvényi erőre a kötelező, valós fogyasztásokon alapuló számlázás, ami nem megvalósítható a jelenlegi eszközparkkal. És ne álljunk meg a gázmérésnél, hiszen jóval szélesebb perspektívára láthatunk rá: mind a négy közmű esetében egyértelmű az útirány. Az Unió irányelve (bár elsősorban az elektromos áram és gáz esetére vonatkozik) az ivóvíz és a távhőszolgáltatás kapcsán is hasonlókat irányoz elő. Az elgondolás lényege: ha a fogyasztók rendszeres, napi szintű visszajelzést kapnak fogyasztásaik (és ehhez kapcsolódóan számláik) alakulásáról, az lehetőséget biztosít számukra, hogy fogyasztási szokásaikat racionalizálják. Célszerűbb akkor bekapcsolni a mosógépet, mosogatógépet, tölteni az akkumulátort stb., amikor az elektromos áram tarifája kedvezőbb. Így csökkenteni lehet az erőművek napi csúcsteljesítményét, ezáltal csökken az üvegházra káros gázok kibocsátása, ami végső soron a fenntartható fejlődés alapja. Ehhez szükség van olyan mérőeszközökre, amelyek vezeték nélküli kommunikációra képesek, és egy komplex kommunikációs és informatikai háttérhálózatra, amely az adatokat kezeli. Ezt nevezik okos mérésnek, vagy a külföldi szakirodalomban smart metering-nek.
Nem kicsi a tét, hiszen óriási munkáról és eurómilliárdokról van szó. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogyan vágunk bele egy ilyen volumenű beruházásba. Meg kell vizsgálni az egyes forgatókönyveket, melyiknek milyen megtérülése várható nemzetgazdasági szinten. Szerencsére számos nyugat-európai ország példája áll előttünk pro és kontra egyaránt, amelyek Magyarországnál jóval előrehaladottabb stádiumban vannak az okos rendszerek bevezetésében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a papíron jól működő elgondolások a valóságban nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Lényeges szempont tehát, hogy lehetőség szerint olyan rendszert válasszon az ország, amely már élesben is tudta igazolni állításait. Nem kell azonban átlépnünk a Lajtát ahhoz, hogy működő referenciákat találjunk. Idehaza, egy magyar gyártó által forgalmazott smart rendszer több helyen is bizonyított. A cég által gyártott valamennyi eszköz rádiózható, és a jelenleg több mint 500 000 beépített mérőeszközből 130 000 már most is valamilyen automatikus adatgyűjtő rendszer részeként működik. Az egyik ilyen referencia az Észak-dunántúli Vízmű Zrt. területén található Csép, ahol a vízművel közösen a település komplett vízhálózatát – 147 vízmérőt – sikerült fix adatgyűjtő rendszerbe vonni, 15 percenkénti mérőadatgyűjtéssel, 100%-os lefedettség mellett. A projekt sikerét mutatja, hogy az ÉDV Zrt. további két település vízhálózatának teljes rádiózását tűzte ki, immáron közel 1200 vízmérővel, amelynek kiépítési munkálatai jelenleg folynak.
A másik jó példa egy budapesti társasház a Sörgyár utcában. Itt víz- és hőmennyiségmérők kerültek beépítésre, és szintén egy fixen telepített adatgyűjtő koncentrátor segítségével, a lakók zavarása nélkül zajlik a havi adatgyűjtés és számlázás, az érintettek legnagyobb megelégedésére. Mindkét rendszer esetében a komplett település, illetőleg komplexum adatgyűjtése néhány másodperc alatt elvégezhető, egy irodából.
A fogyasztásmérés technológiája tehát jelentős – mondhatni forradalmi – változások előtt áll. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően már most komplex megoldások vannak valamennyi közmű fogyasztásainak mérésére – a mérőeszköztől a számlázásig bezárólag. A fogyasztók részéről egyre erősödik az igény az átláthatatlan, átalányon és éves elszámoláson alapuló számlázás rendbetételére, amely mostanra elért a döntéshozóig, és már kormányzati szándékká kezd sűrűsödni. Csak idő kérdése, hogy a szolgáltatók mikor lépnek. Járhatnak elöl jó példával, mint a fent említett ÉDV Zrt., vagy megvárhatják, amíg jogszabály kényszerítő hatására már nem lesz más választásuk. Így vagy úgy, de változás jön.
félreértés |
A Lázár János által felvetett probléma nem a mérési pontosságból, hanem a gázmérő nagysága szerinti (és rendeletben meghatározott) alapdíj-különbségből adódott. Erre világít rá felkért gázipari szakértőnk lentebb. A társasházi – egy közös gázmérővel történő – gázfogyasztás esetén nyilvánvalóan a mért gáz térfogatárama meghaladja a szokásos G-4 (névlegesen 4 m3/h) jelű gázmérők mérési határát, ezért nagyobb gázmérőket kell – megfelelő metrológiai szempontok szerint – kiválasztani és beszerelni. Ezen nagyobb gázmérők névleges térfogatárama általában a 20 m3/h-t meghaladja. Ez viszont azzal jár, hogy az alábbi „árrendelet” szerint kell a gázszolgáltatóknak eljárni: 28/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet a földgázpiaci egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó ár-szabások megállapításáról (árrendelet). 3. melléklet a 28/2009. (VI. 25.) KHEM rendelethez: A földgáz egyetemes szolgáltatás legmagasabb induló ára és díjelemei szerinti gázmérő alapdíjat kell fizetni a gáz felhasználónak. Ennek mértéke viszont a gázmérő nagyságától függ, az alábbiak szerint. Alapul véve az említett fogyasztói kör esetén szóba jöhető gázmérőket, a következőkkel kell számolni: Ebből következően a gázdíjat a miniszter úr által említett esetekben nem a mérési pontosság, hanem a mérőnagyság után (jogszabály szerinti) felszámított alapdíj okozta. Nyilvánvalóan ezek a különbségek vetették fel a kisebb mérőre való csere igényét, ám ezt mindig egyedileg kell elbírálni, mert az „árrendelet” erre is előírásokat ad az alábbiak szerint. "8. § (1) A felhasználó kezdeményezheti a gázmérő cseréjét a gyártási méretsorozatnak megfelelő típusú és teljesítményű gázmérőre, ha (2) Az (1) bekezdés szerinti felhasználói kezdeményezést a szolgáltató a rendelkezésére álló műszaki adatok figyelembevételével (beépített gázmérő névleges teljesítménye, üzemelő berendezések száma, teljesítménye, éves gázfelhasználás) köteles az elosztóval 30 napon belül felülvizsgáltatni. (3) A felülvizsgálat lezárását követően a szolgáltató a bejelentés időpontjától köteles a fogyasztást a műszakilag indokolt gázmérő teljesítményének megfelelő díjjal elszámolni. Ha az elosztó a felülvizsgálat alapján kicseréli a gázmérőt, az új gázmérő beszerzésének költsége a gázmérő tulajdonosát terheli. A mérőcserével kapcsolatos gázmérőkötés kialakításának költsége a felhasználót terheli, kivéve, ha az elosztó az indokolt gázmérőcserét 3 hónapon belül nem hajtja végre. Ami a mért gáz normál térfogatra való átszámítását illeti, a jelenleg rendelkezésre álló műszaki és mérőparki adottságok témáját a cikk, mint problémát, helyesen veti fel, és a „rendelet” ennek módját is előírja. Ezzel kapcsolatban alapelv az, hogy ugyanazon jellemzőkkel adja el a gázt a gázszolgáltató, mint amilyenekkel a szállító felé is elszámol. Bár a gáz elszámolásának Nm3 az alapja, az átadott gáz energiatartalmát MJ-ban kifejezve kell kifizetni, ezért a gázszámlákban és az ár megállapításában is MJ/m3-ben van meghatározva a fizetendő gáz ára. A mérő által mért m3 segítség arra vonatkozóan, hogy abból már könnyen lehessen átszámolni a gázmennyiséget: Az már nem ide tartozó kérdés, hogy az árszabás Q <; 1200 m3/év és Q > m3/év árkategóriákat különböztet meg háztartási fogyasztók esetén. A membrános gázmérők mérési pontossága tekintetében nem lehet szó akár több 10%-os mérési eltérésről. Szó sincs 1-2%-os pontossági eltérést meghaladó pontatlanságról sem! Csak példaként mutatom be a G-4 membrános gázmérők pontossági görbéjét (1. ábra). Ami a nagyobb mérőket illeti, azoknál is hasonló a mért térfogatáram függvényében adódó pontosság. |
|---|
