VGF&HKL szaklap

A végső csavar?

2015. március 2. | VGF&HKL online |  1642 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A végső csavar?

A törvénytervezet szerint idén november 1-től a Katasztrófavédelem veszi át a lakossági kéményseprőszolgáltatást (ingyenessé téve azt), a jelenleg működő vállalkozásoknak pedig maradnának a közületek. Kikerülnének a hatáskörükből az együtt minősített rendszerek is.

A kéményseprő-ipar kivéreztetése a rezsicsökkentéssel kezdődött, aminek veszteségét le kellett nyelniük, majd folytatódott a feladatkörük (ugyanazon az áron való) kibővítésével (pl. összekötő elemek, légellátás ellenőrzése). Mostanra a vállalkozások majd fele megszűnt, csődbe ment, feladta, ezek feladatát, jó esetben gépparkját és személyi állományát újonnan alakult önkormányzati cégek vették át, és így az önkormányzatok (azaz minden adófizető) fizetik a rezsicsökkentést. Ha az állami tervek megvalósulnak, az összes kéményseprő vállalkozás, legyen az magán- vagy önkormányzati cégben, bezárhatja a kaput. Lássuk hát, mik a szándékok!

A 2015. évi ... törvény szól a kéményseprő-ipari tevékenységről, valamint a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról. Néhány szemelvény: „A kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény alapján kötött, e törvény hatálybalépésekor hatályban lévő közszolgáltatási szerződések 2015. november 1. napján e törvény erejénél fogva megszűnnek.”

„A kéményseprő-ipari közszolgáltatásban jelentkező zavarok ugyanis az ellátásban bizonytalanságot okoznak, és ezzel tűz-, illetve életveszély kockázatát eredményezik. A jelenlegi közszolgáltatási rendszer ezért – tehát elsősorban életvédelmi és kármegelőzési szempontokra figyelemmel – nem tartható fenn. A kéményseprő-ipari szolgáltatás stabilizálása a lakossági ellátásban csak teljes körű állami szerepvállalással lehetséges. A lakosság részére a kéményseprő-ipari szolgáltatást közfeladatként a szakmai érintettség miatt a hivatásos katasztrófavédelmi szervnek indokolt a jövőben biztosítania.”...

„Nem tartozik a kéményseprő-ipari tevékenység körébe a tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezető ellenőrzése és tisztítása.”

A kialakulóban lévő helyzet kiváló elemzését adja a Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetségének levele, ennél jobban mi sem fogalmazhattuk volna meg:

A Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetségének levele

Címzett: Belügyminisztérium, Dr. Felkai László közigazgatási államtitkár
Tárgy: A kéményseprő-ipari tevékenységről, valamint a tűz elleni védekezésről. a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról szóló előterjesztés közigazgatási egyeztetése.

Tisztelt Államtitkár Úr!

Áttanulmányozva a megküldött tervezetet, meglepődve tapasztaltuk, hogy a szakmánkat, vállalkozásainkat alapvetően érintő jogszabálytervezet előkészítésénél egyik érdekképviseletünk szakmai véleményét sem kérték ki. A tervezett változtatások hatásainak jogalkotói elemzése, indoklása nem ismert számunkra, az elérni kívánt cél megvalósításának, megvalósíthatóságának részletei és a központi költségvetésből erre a célra elkülönítendő összeg nagysága sem. Egyetértve a Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestületének állásfoglalásával, a Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetsége is elfogadhatatlannak, szakmailag indokolatlannak és veszélyesnek tartja a jogszabálytervezetet és az abban vázolt struktúraváltást.

Tiszteletben tartjuk a Kormány azon szándékát, hogy a lakossági fogyasztók égéstermék-elvezetőinek esetén a sormunkában végzett kéményseprő-ipari közszolgáltatás térítésmentes közfeladat legyen. Szeretnénk azonban, ha ezeket az előnyöket a lakosság maximális biztonsága mellett az élet- és vagyon-, a tűzbiztonság, valamint a környezetvédelmi területeken nagy tapasztalatokkal bíró szakemberek, azaz a magyarországi kéményseprőmesterek részvételével, irányításával érhetnénk el, a jelenleg működő kéményseprő-ipari vállalkozásokkal.

A sormunkában végzett kéményseprő-ipari közszolgáltatás térítésmentes közfeladatként történő ellátására a következő megoldási javaslatot ajánljuk szíves figyelmébe egy működő modellből kiindulva.

Jelenleg azokon a területeken, településeken, ahol a közszolgáltató az anyagi ellehetetlenülése miatt felmondta a megbízási szerződését, a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően a Katasztrófavédelem közérdekű közszolgáltatót jelölt ki a jelenleg működő vállalkozások közül az átmeneti ellátás biztosítása érdekében (több helyen immár egy éve működik ebben a formában a közszolgáltatás). A kijelölt közérdekű közszolgáltatók többségében egyéni vállalkozók, magántulajdonú gazdasági társaságok. A jogszabályok lehetőséget adnak a kijelölt közérdekű közszolgáltatóknak, de „csak” azoknak arra, hogy a díjakból meg nem térülő költségeiknek kompenzálására igényt nyújtsanak be, tehát állami támogatással végezhetik a tevékenységüket ezek a vállalkozások. Az ezeken a településeken elő lakosság tehát már állami támogatás mellett kapja a szolgáltatást, mivel nem kell megfizetnie a ténylegesen felmerülő költségeket teljes mértékben. Ebből látható, hogy a jelenleg meglévő kéményseprő vállalkozások az önkormányzatok útján állami támogatásba részesülhetnek, amit alátámaszt az EU közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtó állami támogatásra vonatkozó bizottsági határozata (2012/21 EU).

Kiindulva az előzőkben leírtakból, kézenfekvő megoldás, hogy a jelenleg meglévő kéményseprő vállalkozások kapjanak állami támogatást – ahogy az a kéményseprő-ipari szerv esetén is tervezve van – a tervezetben meghatározott ingyenes kéményseprő-ipari sormunkájának ellátására az ellátásért felelős önkormányzatokon keresztül, mint állam által támogatott önkormányzati közfeladat után. Ezzel a megoldással a későbbiekben a jogszabálytervezet véleményezésénél felsorolt problémák nem jelentkeznek, a fűtési szezon elején az átszervezésből adódó vészhelyzetek, átmeneti ellátatlanság nem jön létre, továbbá:

• Nem kell a központi költségvetésből több milliárd forintot – számításaink szerint legalább 8-10 milliárdot – arra fordítani, hogy a vállalkozásoknál egyébként meglévő ügyfélszolgálatok, öltözők, fürdők, eszközök, műszerek, számítástechnikai hardverek, szoftverek, gépjárművek stb. újból kialakításra, beszerzésre kerüljenek.
• A lemorzsolódásból eredő többletoktatás költségeit és a vállalkozások kártalanításához szükséges összegeket is meg lehet spórolni, nem beszélve az egyéb járulékos, az átszervezéssel járó, előre nem tervezhető költségekről.
• Az ingyenes szolgáltatás ellátását a vállalkozások nonprofit módon, számításaink szerint országos szinten évente 5,5-6 milliárd forint állami finanszírozásból megfelelő biztonságot adó szinten, a szükséges létszámmal el tudják végezni, mivel ez esetben többek között nem szükséges kiépíteni a központi irányítást sem.

A tevékenységnél felmerült, több milliárdos költségeket ez esetben a központi költségvetésnek kell állnia a beszedett adókból (nem beszélve az elmaradt 1,5-2 milliárd forint ÁFA elmaradásáról), tehát azok is fizetni fogják, akik nem használnak kéményeket, égéstermék-elvezetőket. Az erre szánt költségvetési összeg nagysága számunkra nem ismert, de az ingyenességből eredő és évente jelentkező több milliárdos költségen túl az új kéményseprő-ipari szerv felállítása, felkészítése a tevékenységre további több milliárdos egyszeri állami kiadást jelentene, ha a tervezetet elfogadja az Országgyűlés, ami a jelenlegi közszolgáltatói struktúra megtartása mellett az ingyenesség bevezetésével nem szükséges.

Szakmai érveink és egyben a tervezettel kapcsolatos észrevételeink a következők:
Alapvetésben a tervezet a kéményseprő-ipari tevékenységet akarja szabályozni, holott az a közszolgáltatásba bevont tevékenységeknél lényegesen nagyobb feladatkört ölel fel. Az égéstermék-elvezető meghatározása a hatályos szabványok és szakmai szempontok alapján kifogásolható.

1. Hiányzik a tartalék (biztonsági) égéstermék-elvezető meghatározása, ami az erre vonatkozó ellenőrzési, szükség szerinti tisztítási feladatokban sem jelenik meg. Egy igen fontos terület maradna így felügyelet nélkül az égéstermék-elvezetők között, ami beláthatatlan veszélyforrásokat eredményezhet.

2. Szükséges a használatban lévő égéstermék-elvezető definiálása is.

3. Szintén hiányzik a zárt égésterű tüzelőberendezések meghatározása, hiszen ilyen tüzelőberendezések egyre gyakrabban fordulnak elő, és nemcsak gáztüzelés esetén, hanem mindenfajta tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezésnél.

4. A kéményseprő-ipari szolgáltatóknak, azaz a jelenlegi vállalkozásoknak „meghagyott” munkák csak néhány százalékát teszik ki a jelenlegi munkamennyiségnek (pl. egy 100-200 épületből álló. kb. 150-200 kéményes kis településen 5-10 kémény), a legtöbb területen a 10%-ot sem érik el. Mivel nem egyértelmű, hogy a „megmaradt” tevékenységet milyen díjakon, területen végezheti a kéményseprő-ipari szolgáltató, és „csak” megrendelés alapján, a szolgáltatás előre nem tervezhető, szezonális, illetve ad-hoc jellegűvé válik, és a likviditási bizonytalanság miatt a vállalkozások ellehetetlenülnek. A cégek néhány hónaptól közel 10 évig terjedő megbízási szerződésekkel rendelkeznek, amiket az ellátásért felelős önkormányzatokkal kötöttek, és az ellátandó terület nagyságának megfelelő létszámmal, eszközökkel, ingatlanokkal, gépjárművekkel stb. rendelkeznek, melyek kizárólag a több éves közszolgáltatási tevékenység végzésére lettek beszerezve, és többségében más célokra nem is használhatók, értékesíthetők. A legtöbb vállalkozás állami és önkormányzati finanszírozás nélkül az elmúlt két év rezsicsökkentésének (közel 50%) eredményeként már így is a gazdasági ellehetetlenülés szélére sodródott, több vállalkozás hitelt vett fel, melynek visszafizetése a tervezet hatályba lépése esetén lehetetlenné válik. Továbbá egyéb hosszú távú elkötelezettségeik is vannak a vállalkozásoknak, melyek szintén komoly anyagi, munkajogi és egyéb jogi problémákat eredményeznek (végkielégítések, hosszú távú bérleti szerződések idő előtti felmondása, munkahely-megtartási támogatás esetén a kötelező továbbfoglalkoztatás, folyószámla- és hosszú lejáratú, deviza- és forintalapú hitelek, alkalmazottak esetén tanulmányi szerződések, egyéb pályázati feltételek stb.). Ezeket a veszteségeket a vállalkozások önkormányzati vagy állami kártérítés, kártalanítás, átvállalás nélkül képtelenek rendezni, hiszen tartalékaikat felélték, amit igazol az a tény is, hogy idáig közel 20 vállalkozás mondta fel a megbízási szerződését és szűnt meg, vagy olvadt bele önkormányzati, azóta is támogatott vagy veszteséges vállalkozásba.

5. Az ingatlanok és az általuk használt kémények szétválasztása sok esetben, elsősorban városias környezetben egyszerűen lehetetlen.

6. Amennyiben a kéményseprő-ipari szerv át kívánja venni a szakmai állományt – hiszen jelenleg sem szakemberük, sem eszközeik nincsenek, és erre a tervezet semmilyen szempontból nem utal –, és a jelenlegi vállalkozások megmaradnak a „közületi” munkákra, úgy sok esetben a terület mester végzettségű szakemberei nem kerülnek át, mivel gyakran a vállalkozás vezetője maga a mester, így a kéményseprő-ipari szervhez „csak” szakmunkások kerülnek, pedig több olyan feladat is van, amihez mesterszintű tudás, végzettség szükséges.

7. A tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők kivonása a feladatok közül műszakilag, szakmailag elfogadhatatlan, hiszen kialakításában, kivitelezési munkavégzésében, üzemeltetésében semmiben sem különbözik a nem együttesen tanúsított égéstermék-elvezetőktől, ugyanazokat a kivitelezési hibákat, veszélyhelyzeteket, üzemeltetési problémákat hordozzák magukban. Az ilyen égéstermék-elvezetők esetében sokszor ugyanarról a termékről beszélünk, hiszen a tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezető a vele nem együttesen tanúsított tüzelőberendezéssel is összeszerelhető több esetben. Ebből adódóan az eljárásrendben való megkülönböztetés szakmailag nem elfogadható, és sok esetben lehetetlen. A tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezetés, mint fogalom nincs definiálva, műszakilag nem is lehetséges, ezért a megkülönböztetésük lehetetlen, az elmúlt több mint 20 évben telepített több tízezer ilyen rendszer esetén pedig visszamenőleg teljességgel kizárt. Mindezeket alátámasztja az Európai Parlament és a Tanács mellékelt (szaklapunkban terjedelmi okok miatt nem közölt) rendeleti javaslata.

8. Szakértői tevékenységet csak szakértő végezhet, a kéményseprő-ipari szerv vagy szolgáltató vagy annak alkalmazottja nem, hacsak nem bejegyzett szakértő.

9. Amennyiben a kéményseprő-ipari szolgáltató (ezek a vállalkozások többségében kizárólagosan csak erre a tevékenységre létesültek) megrendelésre kell, hogy végezze a tevékenységét, az teljességgel tervezhetetlen, mind munkaerőigényben, mind időben és felszereltségben, nem beszélve az árbevétel rendszertelenségéről.

11. Az összeférhetetlenség megfogalmazása csak az alkalmazottra vonatkozik, vagy az alkalmazott többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezetre, ami elfogadhatatlan, hiszen maga a kéményseprő-ipari szerv vagy a szolgáltató ezek alapján végezhet ilyet. Amennyiben a cél az, hogy a szolgáltatók nem kizárólagos joggal végezhessék a továbbiakban a szolgáltatást, úgy az összeférhetetlenség valóban nem vonatkoztatható az ellátási területükre, mivel az nem rögzített.

 

időtényező

Egy lehetséges ok, amiről hallottunk, hogy miért kerüljön át a Katasztrófa-védelemhez a kéményseprés. Nincs pontos statisztikánk arra nézve, hogy effektíve mennyit dolgozik, azaz van akcióban egy tűzoltó, de remélhetőleg nem sokat. A többi idejét készenlétben tölti. Nos, tegyük fel, hogy a jelenlegi állományt át- (ki-) képzik kéményseprő szakmunkássá, és kiküldik sormunkára. Néhány alapembert persze a kaszárnyákban hagynak, ezek azonnal indulnak a technikával a helyszínekre, ha mint tűzoltók riasztást kapnak. A terepen kéményt seprő kollégákat a diszpécser villámgyorsan értesíti, azok pedig eldobják a golyót, kefét, és szirénázva a helyszínre sietnek, és összeáll a csapat.

 

12. Érthetetlen, hogy a tűzvédelmi hatóság csak a kéményseprő-ipari szolgáltatót kívánja ellenőrizni mindenféle szempontból, és esetleg bírságolni akár 1,5 millió forintig, tehát a kéményseprő-ipari szervnek nem kell megfelelnie a szükséges szakmai és egyéb szempontoknak. Ez oly mértékű diszkrimináció, ami elfogadhatatlan, nem beszélve arról, hogy a kéményseprő-ipari szolgáltatóknál maradnának a szakmailag magasabb tudással rendelkező szakemberek. Ennek mentén a tervezet értelmezésében csak a kéményseprő-ipari szolgáltatóra kell előírni a meghatározott feladatok szakmai követelményeit, módszereit és a feladatvégzés eljárási rendjét, ami ráadásul a nem rögzített ellátási terület miatt is megkérdőjelezhető.

13. A november elsejei átállás súlyos problémákat vetít előre, és életveszélyes, hiszen a fűtési szezon kezdetén az ilyen lépés akarva, akaratlanul fennakadást, ellátási zavarokat okozhat, ami beláthatatlan következményekkel fog járni. A 2015. november 1-jei hatálybalépés komoly gondokat fog okozni a jelenleg még szerződés alapján működő vállalkozásoknak, hiszen ha az ingyenesség is hatályba lép, akkor minden érintett november 1. után fogja kérni a szolgáltatást, ami egyrészt már most az azonnali leállását eredményezi a vállalkozásoknak, hiszen nem lesz bevételük, másrészt megoldhatatlan feladatot ró a november 1-től bizonytalanul felálló kéményseprő-ipari szervre. További diszkriminációt eredményez, hogy akinél november előtt végzik el a szolgáltatást, annak fizetnie kell, akinél ezt követően, annak nem. Egy ilyen átállást legjobb esetben is csak január 1-jével szabadna meglépni, de csak igen komoly, akár egyéves előkészítő munkát követően.

14. A lezárt vagy folyamatban lévő ügyek dokumentumainak átadása elektronikus úton sok esetben lehetetlen, hiszen ezek többségében „csak” papír formátumú dokumentumként vannak irattározva, több százezres vagy akár milliós darabszámban. Ezek szkennelése komoly anyagi megterhelést és több hónapos vagy akár éves munkát jelent. A csak papír formában kötelezően megőrzendő dokumentumok közül a tanúsítványok (melyeket az egyéb műszaki dokumentumokkal jelenleg 5 évig kell megőrizni) a legtöbb vállalkozásnál az elmúlt 1 évvel ezelőtti években együtt vannak, egy papíron a számlamásolatokkal és a fel nem használt számlákkal, 1 példányban, így a számviteli törvény által előírtak – a számlamásolatokat 10 évig a vállalkozónak meg kell őriznie – miatt csak a tanúsítványok adhatók át, azokról a számlamásolatokat le kellene választani több százezres vagy milliós darabszám esetében, ami szintén pénzbe és sok időbe kerül. További nehézséget jelent a dokumentumok között szétválasztani a lakosságra és nem lakossági szervezetekre vonatkozó iratanyagokat, feltételezve, hogy csak a lakosság körében keletkezett dokumentáció átadására vonatkozik a kötelezés. Az sem egyértelmű, hogy milyen időintervallumra vonatkozik visszamenőlegesen az iratanyagok átadása.

15. A számítógépes nyilvántartások (név, cím, kéménytípus, darabszám stb.) átadása nem jelenti azt, hogy azt a kéményseprő-ipari szerv azonnal tudja használni, hiszen azt csak a jelenleg alkalmazott, általában bérelt szoftverek képesek kezelni. Egy országosan egységes szoftver elkészítése, tesztelése hónapok vagy akár évek kérdése, nem beszélve az akár százmilliós nagyságrendű költségről, a szükséges és nem minden esetben végrehajtható adatkonvertálásról, melyhez az eredeti szoftver tulajdonosa, bérbeadója is szükséges, és szintén komoly pénzbe kerül, továbbá az éves bérleti és üzemeltetési költségek is elérhetik a százmillió forintos költséget is.

16. Számolni kell azzal, hogy sok kéményseprő mester, szakmunkás nem fogja vállalni a kéményseprő-ipari szervnél való munkavégzést, ami komoly munkaerőhiányt eredményezhet (végkielégítés), valamint a biztonsági szint drasztikus csökkenését. Egy szakmunkás kiképzése minimum 7-8 hónap a 800-1000 órás tanfolyamot és 3 vizsgát számítva, arról nem beszélve, hogy a betanításukat jelenleg „csak” mester végezheti. A betanított, képzés alatt lévő munkás bizonyítvány nélkül önállóan munkát nem végezhet, és a 7-8 hónapos bérezését, közterheit, költségtérítését, felszerelését és egyéb költségeit számolva, ez az oktatás, vizsgáztatás költségeivel több millió forint kiadást eredményezhet emberenként. Az elmúlt években és jelenleg is a képzéseket a vállalkozások szervezik országosan, azon belül regionálisan, és a vállalkozások állják annak anyagi terheit, mivel állami képzés nincs. Tehát az elmúlt években vagy az ez évben vizsgázott több mint 100 szakmunkásnak – akiket a vállalkozások költségein képeztek ki minimum 2 millió Ft/fő költség mellett – a vállalkozásokkal kötött tanulmányi szerződéseik értelmében kötöttségeik, leginkább anyagi jellegű kötöttségeik vannak, melyeket valakinek rendeznie kell.

17. A kéményseprő szakma történelmi múltjából adódóan kisipari jellegű, kézműves szakma (az EU tagországokban így is van elfogadva), amihez egy bizonyos szabadságfok és önálló munkabeosztás tartozik, mivel csak így lehet a legjobban alkalmazkodni az ügyfelek igényeihez (pl. szombati, vasárnapi vagy nyári viszonylatban a munkaidő utáni munkavégzések), mely igényeket sok esetben előre nem lehet tervezni. Az ütemtervek is sérülnek már az első napokban a kiértesítésre otthon nem maradó ügyfelek miatt. Sok kéményseprő szakmunkás (főleg az utóbbi két év alacsony bérezése miatt) vagy elhagyta a szakmát, vagy egyéb kiegészítő tevékenységet kezdett el, vagy a kéményseprő szakma hagyományainak megfelelően folytat – hiszen a legtöbbjüknek más szakmai végzettsége is van, amihez a kötött munkaidejű munkavégzés nem illeszthető –, így többen a kisebb felelősséggel járó második szakmájukat, gazdaságukat fogják választani. Azokon a területeken, ahol már most is szigorú munkaidőbeosztás szerint dolgoznak a körzetes kéményseprők, merev kiértesítéses rendszerben, lényegesen több a lakossági felszólalás a rögzített időpontok ellen, mivel a szabadságukból nem szívesen áldoznak egy-két napot az emberek a szolgáltatás elvégeztetésére. Mindezek mellett a nyugdíjba vonulás lehetőségével is élni fognak többen. Komoly további probléma az adminisztratív állomány munkajogi helyzete, ezen belül a műszaki adminisztrátoroké, akik igen fontos elemei a jól működő, szakmaspecifikus adminisztrációnak.

18. A kéményseprő-ipari szervet vagy szolgáltatót engedélyezőként nem lehet megjelölni, az „csak” jogszabályok által felhatalmazott hatóság lehet.

19. Elgondolkodtató, hogy a kéményseprő-ipari szervvel szemben felmerült panaszügyet a tűzvédelmi hatóság vizsgálja ki, gyakorlatilag egy szervezeten belül.

Tisztelt Államtitkár Úr!
Nagy tisztelettel kérjük, szakmánk iránt érzett aggodalmunk, alázatunk mellett, hogy javaslatunkat megfontolni szíveskedjenek, a lakosság és mindannyiunk érdekében! Javaslatunk részleteinek kidolgozásában kollégáimmal együtt állunk szíves rendelkezésükre.

Leikauf Tibor, elnök
környezetvédelmi szakmérnök, energiaauditor, kéményseprőmester
Budapest, 2015. január 27.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem