VGF&HKL szaklap

EU célok 2020-ra

2015. március 2. | Endrődy Eszter |  1363 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

EU célok 2020-ra

Az előző hónapban az ErP-témával kapcsolatban indult cikksorozat első részében már utaltunk arra, hogy ebben az évben teljesen körbejárjuk a 2015. augusztus és szeptember hónapban bevezetésre kerülő, károsanyag-kibocsátás csökkentését célzó EU-s jogszabályok témáját. Ebben a számban a szabályozás kialakulásával, történetével foglalkozunk, és fényt derítünk arra is, hogy mi változik a 100% feletti hatásfok számításának rendszerében.

A klímavédelem, mint globális kihívás

Összefoglalva, az Európai Unió előírása szerint 2015. szeptember 26-ától a fűtőberendezéseknek és tárolóknak meg kell felelniük bizonyos energiahatékonysági követelményeknek, továbbá energiahatékonysági címkével kell megjelölni a hőtermelőket 70 kW teljesítményig, és a kevesebb, mint 500 liter űrtartalmú tárolókat. Az intézkedés oka a klímaváltozás elleni globális küzdelem és a CO2-kibocsátás csökkentésének igénye. Már 1997-ben, a kyotói éghajlatváltozási világkonferencia résztvevői is bejelentették, hogy az iparilag fejlett országok üvegházhatást okozó gázkibocsátását átlagosan 5,2%-kal kell csökkenteni az 1990-ben mért adatokhoz képest. Az országok vállalták, hogy ezt az első, 2008-2012-es kötelezettségvállalási időszakban elérik. Később a katari klímacsúcstalálkozó delegáltjai megállapodtak abban is, hogy a kyotói protokollt 2020-ig kiterjesztik.

Az európai országok vezető szerepet játszanak a klímaváltozási célok elérésében, ezért az Európai Bizottság komplex intézkedéscsomagot terjesztett elő 2007 januárjában. Konkrét és mérhető célokat határoztak meg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, támogatva a megújuló energiákat és az energia-megtakarítást. Mindössze két hónappal később a 27 államfő és kormány kötelező formában lefektette az Európai Tanács 20-20-20 célokként ismert energia- és klímapolitikai céljait. Ezek a célkitűzések előírják, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának 1990-hez viszonyítva 2020-ra 20%-kal csökkennie kell, ezenkívül a megújuló energia energiaszektorbeli részesedésének 20%-kal növekednie kell ezen időpontra, miközben az energiahatékonyságnak szintén legalább 20%-kal szükséges emelkednie. Ezen célkitűzések elérése érdekében EU-szinten létrehozták az Épületek energiateljesítményére vonatkozó irányelvet, a Megújuló energiaforrások irányelvét és a Környezetbarát tervezés irányelvét.

Az épületgépészet szakma szempontjából ezek a célok azért kiemelten fontosak, mert a károsanyag-kibocsátás több mint 40%-át épületek, építmények bocsátják ki. Ezzel a szakma a legnagyobb arányban tud hozzájárulni a célok eléréséhez, hiszen a közlekedés 30%, az ipar pedig csupán 28%-ot képvisel.

Környezetbarát tervezés irányelve

A Környezetbarát tervezés irányelve az energiával kapcsolatos termékek (ErP) környezetbarát tervezésére vonatkozó követelményeinek európai szabályozási keretét alkotja. Ezen intézkedés következtében

  • a fosszilis energiát használó kazánok,
  • a legfeljebb 400 kW leadott teljesítményű hőszivattyúk, – a legfeljebb 50 kW leadott elektromos teljesítményű kombinált hő- és energiaegységek,
  • és a legfeljebb 2000 literes használati meleg víz- és puffertartályok

2015. szeptember 26-tól csak abban az esetben értékesíthetők az Európai Unióban, ha megfelelnek az irányelvek hatékonyságra, hangerőszintre (beleértve a hőszivaty-tyúk kültéri egységeit), és a tartályok hőszigetelésére vonatkozó előírásainak. Ez az Unióra vonatkozó irányelv érinti az olaj- és gázkazánokat, a hőszivattyúkat, a kapcsolt energiatermelő egységeket és a meleg víz- és szolártárolókat. Emellett 70 kW teljesítményig a hőtermelőket és rendszereket ugyanolyan energiahatékonysági címkével kell majd ellátni, mint amilyeneket az elektromos készülékek (mosógépek, hűtőszekrények, centrifugák és televíziók) esetében már alkalmaznak. A vásárlók így a címkéken látható különböző színek és betűk alapján azonnal látni fogják az adott termék energiahatékonyságát. A minimális hatékonysági követelmények durván a kondenzációs kazánok hatékonysági szintjének felelnek meg, és többé-kevésbé az alacsony hőmérsékletű, hagyományos gáz- és olajfűtésű kazánok végét jelentik. Az egyetlen kivétel a ventilátor nélküli nyitott égésterű kombinált gázkazánok legfeljebb 30 kW leadott teljesítményig. Az EU minimumkövetelményeket határozott meg a közvetett fűtésű használati melegvíztartályokra is. Ezeket a készenléti veszteség alapján számítják ki.

A szabályozás ezen részéből is látható, hogy az irányelv kifejezetten a károsanyag-kibocsátás csökkentését és az energiahatékonyság növelését célozza meg. Ezért nem kérdés a szabályozás szintjén az ellenőrzés kérdése, hiszen amennyiben középtávon, 2-3 év távlatában a gyártók nem fognak hagyományos készülékeket forgalmazni az Európai Unióban, a rendszer-kivitelezések szigorú szabályai is a kondenzációs technológia irányába lökik a kivitelezést. Nem lesz kérdés, hogy az irányelv által adott célokat elérjük-e.

A termék- és rendszercímke

A termékcímkéken kívül a csomagcímkéknek is tartalmazniuk kell energiaértékelési információt. Egy rendszercsomag hatékonyságát különféle vezérlőegységekkel, napkollektoros rendszerekkel használati meleg víz és fűtés számára, valamint kaszkádrendszerekkel lehet növelni. A hőtermelő hatékonyságára gyakorolt hatást a rendszercsomagba szánt komponensek alapján lehet kiszámítani. E számítás azután befolyásolja a címkézési besorolást is. A címkézés elve a hőtermelők különböző hatékonysági besorolására épül. Fontos kiemelni, hogy önmagában egy kondenzációs készülék már „A” kategóriás, hiszen hatásfoka 90 és 98% között van. A hatásfokszámítás helyes képlete alapján a felső fűtőértéket kell figyelembe venni.

A hagyományos módszer szerint ezzel az energiával nem számoltak idáig, mert a hagyományos készülékek esetében az égéskor keletkezett vízgőz veszteségnek számított, így a kondenzációs technológiában a vízgőzből nyert „plusz” energia hozzáadódott az alaphatásfok értékéhez. Így lehetséges az, hogy a hagyományos számítás alapján egy kb. 94%-os alaphatásfokon futó kondenzációs készülékhez hozzáadódik a lecsapódás energiájából nyert +8%, így máris 100% feletti értéket kapunk, és ezért félrevezető ez az adat. Az új szabályozás erre a kérdésre is választ ad, egyértelműen meghatározva, hogy egy kondenzációs kazán önmagában nem kaphat jobb besorolást, mint az „A” kategória. A+ és ezen felüli besorolású kizárólag csak olyan rendszer lehet, amelynek hatásfoka a számítások alapján 98%-os hatásfok felett van. Ezt jelölendő kerül bevezetésre az Ökodizájn címke. A kategóriák besorolásának menetéről, a címkékről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről a következő hónapokban számolunk be.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem