Passzív lakóépületek
2015/3. lapszám | Kocsis Lajos | 2414 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Fokozottan energiatakarékos lakóépületek akkor szerezhetik meg a német Passzívház Intézet „Tanúsított passzívház” minősítését, ha teljesítik az ehhez szükséges kritériumokat. Ide tartozik például a fajlagos éves fűtési energiaigény és a fajlagos éves primerenergia-igény. Az előbbinél 15 kWh/m2a a határérték, míg az utóbbinál 120 kWh/m2a.
E paraméterek esetében az „m2” az úgynevezett energiavonatkoztatású alapterületet jelenti. A minősítés során a „Passzívház tervezési csomag” (PHPP, Passivhaus Projektierungs-Paket) szoftverrel számított összes végeredmény e geometriai jellemzőre vonatkozik. Ezért különösen fontos, hogy pontosan kerüljön meghatározásra. A cikk ehhez nyújt segítséget.
Alapelvek
Az energiavonatkoztatású alapterület (a továbbiakban AEV jelöléssel) lakóház esetében lényegében a termikus épülethéjon belüli nettó lakóterület. Tisztázni kell, hogy felülről, oldalról és alulról hol húzódik a fűtött épülettérfogat határa, mely helyiségek, illetve terek vannak – a passzívházi követelményeknek megfelelően – fokozottan hőszigetelő és légzáró szerkezetekkel körülhatárolva. E zónán kívülre kerülők (pl. fűtetlen tetőtér, télikert, erkély, terasz, gépjárműtároló, pince stb.) eleve kiesnek a potenciálisan számításba jöhető padlófelületek köréből (1-3. ábra).
Az AEV érték megállapítása a belső méretek alapján történik, az alaprajzokon feltüntetett nyers faltávolságok felhasználásával. A metszetrajzok segítségével a helyiségek, illetve terek belmagasságát (bm) is szem előtt kell tartani. Ahol ez nem éri el a 2 m-t (pl. nyeregtető vagy lépcső alatt), külön szabályokat kell alkalmazni:
bm = 1-2 m-nél a nettó lakóterület 50%-a tartozik az energiavonatkoztatású alapterületbe;
bm< 1 m esetén semmi sem számít bele (4. ábra).
Az energiavonatkoztatású alapterület teljes értékű részei
Az AEV érték kalkulációjánál 100%-ban figyelembe vehetők
- a lakóhelyiségek, például lakószoba, étkező, konyha (huzamos tartózkodásra szolgálnak; közvetlen természetes megvilágítást adó transzparens nyílászáróik az alapterületük minimum 10%-át elérő méretűek, de ezek nem lehetnek pinceszinti világítóaknák);
- a lakáson belüli mellékhelyiségek, például háztartási helyiség, gardrób, kamra (nem huzamos tartózkodásra szolgálnak);
- a szaniterhelyiségek, például fürdőszoba, WC;
- a közlekedő helyiségek és területek, például szélfogó, előszoba, előtér, folyosó, közlekedő, max. 3 fokú lépcsőkar, lépcsőpihenő (5. ábra).
Az egyes helyiségeknél, illetve tereknél a nettó lakóterületbe beszámíthatók
- a 13 cm-nél nagyobb ajtómélyedések és padlóig nyúló ablakfülkék,
- a padlószegélyek, lábazati burkolatok,
- a beépített bútorok,
- a fürdőkádak, zuhanytálcák,
- a lépcső alatti padlók (6. ábra).
Az AEV érték csökkentett alapterületű részei
Egylakásos családi házak esetében 60%-os redukciót (0,6-es szorzót) kell alkalmazni azoknál a mellékhelyiségeknél és közlekedő felületeknél, amelyek olyan építményszinten – például pincében – vannak, ahol az alapterület max. 50%-át foglalják el lakóhelyiségek (7. ábra). Többlakásos társasházaknál szintén csupán 60%-ban vehetők figyelembe a lakásokon kívüli vagy pinceszinten lévő mellékhelyiségek és közlekedő felületek.
Az energiavonatkoztatású alapterülethez nem beszámítható felületek
Az „AEV” meghatározása során bizonyos alaprajzi felületeket nem lehet a termikus épülethéjon belüli nettó lakóterület részének tekinteni. E körbe tartozik
- a 3-nál több fokú lépcsőkar,
- a 13 cm-nél kisebb ajtómélyedés és padlóig nyúló ablakfülke,
- a 0,1 m²-nél nagyobb alapterületű kémény vagy akna (pl. felvonóakna),
- a légtér (pl. galériánál) (8. ábra).
