Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Olvasói levél homlokzati füstgáz-kivezetésről, OTÉK-ról, a kamara szerepéről, a kéményseprőkről, illetve a szakmáról, majd a kollégák reakciói.
F.F.
Nemrég szembesültem az alábbiakkal egy ÉGÁZ-DÉGÁZ tervjóváhagyás alkal mával. Az OTÉK (253/1997. [XII. 20.]) Korm. rendeletet módosították a 211/2012. (VII. 30.) Korm. rendelettel. A hatályos OTÉK-ban a gáznemű égéstermék homlokzati kivezetés feltételeivel a 80. § foglalkozik:
80. § 271. (1) Homlokzati égéstermék-kivezetést létesíteni – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – építmény, építményrész homlokzatán nem lehet.
(2) Homlokzati égéstermék-kivezetési hely létesíthető – ha a kivezetési helytől mért 10,0 m távolságon belül nincs épület – e rendelkezés hatályba lépését megelőzően használatba vett, meglévő
földszintes és szabadon, illet ve oldalhatáron álló épület homlokzatán,
többszintes épület homlokzatán azzal, hogy lakásfűtő (6 kW-nál nagyobb hőteljesítményű) és vízmelegítő (együtt vagy külön) gázfogyasztó készülék homlokzati kivezetésének tengelyétől mért 2,0–2,0 m-es sávban a kivezetés felett a teljes épületmagasságra vonatkozóan a homlokzaton szellőztetésre szolgáló nyílás vagy nyílászáró nincs.
(3). Homlokzati égéstermék-kivezetési hely nem lét síthető
a gyalogos és gépkocsival használt átjárókban, aluljárókban, áthajtókban,
a légaknában,
272. a légudvarban, a 71. § (5) bekezdésében foglaltak kivételével,
a bevilágító aknában,
a zárt, át nem szellőző, kis alapterületű belső udvarban, verandán, beépített loggián, tornácon, padláson, ki nem szellőző zugokban,
a közvetlenül csatlakozó járdaszinttől mért 2,10 m-es magasság alatt.
Az MMK szakmailag vizsgálta-e ezt a műszaki ostobaságot? Homlokzat és homlokzat között óriásikülönbség van! A jogszabály szövege homlokzatról beszél, és NEM homlokzatokról! A települések utcaképében főleg az utcai homlokzatok dominánsak! Megint a kéményseprők érték el ezt a szövegezést?!
Műszakilag a kondenzációs kazánok alacsony károsanyag-kibocsátása miatt nem indokolja semmi a homlokzati kivezetések korlátozását, sokszor az oldalsó homlokzaton előnyösebb a füstgáz-kivezetés létesítése, mint a födém- és tetőátvezetéssel történő áttörésen, annak beázási hibáival együtt. Az OTÉK 211/2012. (VII. 30.) Korm. rendelettel történő módosítását követően az épületgépész szakma értetlenül áll a jogszabályban foglaltak előtt! Vajon az építészek hogyan veszik figyelembe a terveikben az épületgépészeti lehetőségeket (pl. kémény[ek], füstgáz-elvezető[k] stb.)? Mikor fog a kamara jogszabályvizsgálatokat végezni, műszaki butaságokat kiszűrni, kezdeményezni?
Nem így kell a homlokzati kivezetés! De hogy kell, az bizonyos. Az ErP értelme az, hogy biztonságos, komfortos és energiatakarékos fűtési rendszereket alkalmazzunk. Ezzel ellentétes irányt képvisel az OTÉK.
Az OTÉK, a maga elavult épületgépészeti passzusaival, a műszaki haladással, az életvédelemmel és az európai normákkal szembemenve korlátozza, szinte lehetetlenné teszi többek között a kondenzációs kazánok homlokzati kivezetését. A VGF, a korábban már három szakmai szervezet által, a homlokzati égéstermékelvezetési előírások módosításáról szóló beadványát támogatva, szakmai vitát és egyeztetést kezdeményez az indokolatlanul szigorú előírások megváltoztatásáról! ErP-ügyben már sikeresen és eredményesen összefogott a szakma! Ha ez is fontos és hasznos, fogjunk össze most is!
L.T.
Csak egy hozzászólást tennék: a kéményseprőknek ehhez a szabályozáshoz semmi közük nincs és nem is volt. Több éve képviselem a kéményseprő szakmát a jogalkotás terén, résztveszek a szabványalkotásban (a kéményeket illetően), tehát van rálátásom, hogy mikor, mihez és miként szóltunk hozzá. Az oldalfali kivezetés előírásai valóban elég szigorúnak tűnnek, de az, hogy az oldalfali előnyösebb az esetleges beázási probléma miatt, finoman szólva badarság.
S.G.
Több esetben szembesültem ezzel az értelmetlen OTÉK előírással. A szakma (pl. MÉGSZ, Gáz ipari Vállalkozók) írásos javaslatokat tett a 2 méteres és 10 méteres szabály megszüntetésére. Nem lehet csak a legfelső szinten kiváltani a kéményes kazánokat, konvektorokat, parapet készülékből csak a 6 kW alatti tervezhető. Gyakorlatilag leállt a középmagas épületek fűtéskorszerűsítése. Maradnak a kéményes kazánok, konvektorok, meg az ezzel járó CO-mérgezések. Kinek jó ez? Ki a felelős ezért?
N.SZ.L.
Azért ez nem ennyire fekete-fehér. Szó sincs a fűtéskorszerűsítések leállásáról. Nagyon kevés az a lakás, amely nem távfűtéses lévén nem rendelkezik legalább 1 db saját kéménnyel, mely kéményen keresztül az égéstermék-elvezetés és égésilevegő-bevezetés megoldható (pl. C92, C93 megoldással). Födémáttöréses beázás csak akkor fordulhat elő, ha pancser a kivitelező. De ez esetben más gondok is lesznek…
Az OTÉK-ban már régóta így található meg az oldalfali kivezetés. Mivel tervengedélyezéskor az MBSZ-nek, illet ve az adott technológiai utasításnak kell megfelelni, ezért ilyen értelemben az OTÉK földtől elrugaszkodott előírásai általában irrelevánsak. Arról nem is beszélve, hogy az oldalfali kivezetés az MBSZ értelmében és az ÉGÁZ-DÉGÁZ T04 utasítása szerint is csak akkor létesíthető, ha az égésterméket tetőhéjazat fö lé nem lehetséges kivinni. Így eleve azoldalfali kivezetés ritkán kerül elő. Az pedig önmagában vicces, hogy ez az anomália még csak most tűnt fel valakinek, aki annyira bennfentes, hogy újságcikket is ír a témáról. A szakma megfelelő emberei már számtalan fórumon tettek észrevételt az eltérés és az OTÉK túlkapása miatt.
Á.
Részemről S.G. úrral értek egyet. Találkoztam olyan esettel, hogy a tulajnak megvolt a pénze és az elszántsága is korszerű fűtés- és HMV rendszer kiépítésére, de a jelenlegi OTÉK és DÉGÁZ előírások miatt egyszerűen lehetetlen volt azt megvalósítani. Kondenzációs kazánt szeretett volna, decsak gyűjtőkéménye volt, amibe nyilván nem köthetett, homlokzatra pedig a 2 m-es védőtávolság miatt nem volt esélye. Nem tudom, mi a megoldás, de ez a mai világunkban igencsak sántít.
M.Z.
Alapvetően a magam részéről is a tető feletti füstgáz-kivezetés híve voltam. A mi nap viszont egy ′70-es években épített, 55 m²-es, földszinti lakás fűtéskorszerűsítését kellett megoldani, ahol volt egy gyűjtőkémény és egy 14×14 cm-es kémény, cserépkályhával. Kondenzációs gázkazán telepítésével 1,2 millió Ft-ból lehetett volna a 4 kW névle ges hőveszteségű lakás fűtését megoldani. Ezzel szemben az egyik parapet konvektor minikazánra cserélésével 250 ezer Ft-ból biztosítani lehetett a lakás fűtéskorszerűsítését, azaz 950 ezer Ft-tal olcsóbban! Várható éves fűtési energia 7500 kWh, 100 ezer Ft-os éves fű tési gázszámla. A kondenzációs kazán talán 30 ezer Ft/év megtakarítást jelentett volna, de a kazán aligha élné meg a 32 éves életkort, ami a nominális megtérüléshez kellett volna! Be kell látni, hogy a társasházi lakások döntő többségének a fűtési igénye jelentősen kisebb, mint 6 kW, azaz a homlokzati kivezetésű minikazánokkal jelentősen lehetne javítani a mai helyzeten! Hátulütője a dolognak, hogy kondenzációs kivitel tudomásom szerint egyelőre nincs belőle.
Egyébként az OTÉK gépészetre vonatkozó előírása iban bőven van egyéb butaság is, csak egy példa: 92. §, 4. A frisslevegő-vételi és a szennyezett levegőt kibocsátó nyílást egymástól legalább 3,0 m távolságra úgy kell elhelyezni, hogy sem gravitációs, sem szélhatás ne eredményezzen visszaáramlást.
N.G.
Alapvetően egyetértek mindazokkal, akik a homlokzati égéstermék-kivezetések indokoltnál nagyobb akadályozásával, illetve a meg lévő gyűjtőkéményes ingatlanok fűtéskorszerűsítési lehetőségeinek ellehetetlenítésével vádol ják az OTÉK gépészeti szempont ból megkövesedett szabályrendszerét. Hozzáteszem; a gáz szakmai berkekből jövő, „arccal a homlokzati elvezetések felé” szemlélettel sem tudok azonosulni (az érmének mindig kétoldala van). Az OTÉK épületgépészeti vonatkozású szabályozásának teljes felülvizsgálatára most már égető szükség lenne (és nem elsősorban csak a homlokzati elvezetések ellentmondásai miatt).
Az OTÉK épületgépészeti szempontból legirritálóbb, és hozzáteszem, a humán komfortra legveszélyesebb „szent tehene”, hogy a nyílászárókat (ajtó, ablak) még mindig természetes (gravitációs) szellőzéstbiztosító elemként kezeli, holott már régen nem azok! Az egyik legárulkodóbb mondat: OTÉK 69. § (2) „a gravitációs szellőzés céljára – a közvetlen szabadba nyíló nyílászárókon túlmenően – légakna, légudvar, szellőzőkürtő, szellőzőcsatorna, illetőleg szellőzőrács létesíthető.” Holott mindannyian tudjuk (a rendeletalkotók kivételével), hogy a hőtechnikai előírásoknak és előírt komfortfeltételeknek megfelelő nyílászárók csak fokozott légzárásúak lehetnek, vagyis az általuk határolt komforttér szellőzésében (a keletkező káros gázok elvezetésében, a fogyó oxigéntartalompótlásában), va gyis a friss levegő pótlásában nem vesznek részt. A nyílászárók csak vészszellőzésre alkalmasak és alkalmazhatók (még arra is csak korlátozottan, mivel a használat szubjektív a belsőlevegő-minőség te kintetében), vagyis folyamatos levegőellátásra nem vehetők figyelembe.
Megdöbbentő, de szinte naponta találkozhatunk főleg családi házak építési-engedélyezési terveinek általában építész tervezők által jegyzett állításával: „a helyiségek szellőzése a nyílászárókkal megoldott”! Pedig nem, és a tel jes építési folyamat során sem nagyon törődik senki ezzel a fals állítással. Mint ahogy sokszor azzal sem, hogy meglévő lakóépületben – fűtéskorszerűsítés címén – esetleg az egyetlen (szellőző kürtőként is funkcionáló) kéményt foglalják el egy „CXX” típusú gázkészülékkel, és a tettesnek eszébe sem jut, hogy az esetek túlnyomó részében ezzel a komforttér szellőzését szüntette meg. Ami kor penészesedéssel, vizesedéssel kár keletkezik az ingatlanban, akkor pedig elindul a mutogatás. Lenne tehát bőven javítanivaló az OTÉK-on, de az MBSZ alkotóinak is lenne még tennivalója.
Hogy L.T.-nek is legyen további teendője: a 63/2012. (XII. 11.) BM rendelet a kéményseprő-ipari közszolgáltatás ellátásának szakmai szabályairól 3. mellékletében szereplő (hibajegyzék) I. hibakódjai (közvetlen tűz- és életveszély) közül kimaradt az égéslevegő-ellátás hiánya, elégtelensége, aminek ellenőrzési kötelezettsége tudtommal ez év január 1-től már a kéményseprők feladata. Ismereteim szerint a CO-mérgezések túlnyomó részét pedig ez a hiba okozza. Sürgősen orvosolni kellene a BM rendeletben is!
C.GY.
Kedves N.G.! Vitathatatlan, hogy van jobb és rosszabb szellőzés, például a lakóépületekben. Azzal is egyet lehet érteni, hogy törekedjünk a jobbra. Azonban a rosszabb még nem jelent egyértelműen rosszat. Elég meghökkentően hangzik, ha azt állítjuk, hogy amióta lakóépületekben éltünk, és az ablakok szolgáltak szellőztetésre, elfogadhatatlan körülmények között voltunk. Más szóval az ablakszellőzésnek vannak hátrányai, de hátrányaival együtt alkalmas szellőzésre. Vagy tiltsuk be? Tűzzünk ki határidőt, ami után az ablakszellőzés tilos?
Kicsit a kérdés műszaki részére is kitérek. Az ablakszellőzés egyik veszélye az elégtelen légcsere. Ha nagyon jó szellőzést akarunk, akkor ventilátoros és érzékelőkkel szabályozott szellőzést kell kialakítani. Elégtelen légcserére vezet azonban az is, ha ablak helyett légbevezetőket és ventilátorokat használunk, a használó azon ban kikapcsolja a ventilátorokat, vagy bármilyen rendellenesség miatt nincs meg a szükséges térfogatáram. Bízzunk abban, hogy az életszínvonalnak és az emberek tájékozottságának javulása odavezet, hogy egyre több lakásban lesz egészséges és takarékos szellőzés.
N.G.
Kedves C.GY.! Kivételesen nem tudok veled egyetérteni. A folyamatos és szakaszos szellőzés között ugyanis óriási különbség van. Két ablakos szellőztetési ciklus között ugyanis csökken a komforttér O2-tartalma, és nő a CO2-koncentrációja. Az itteni terjedelmi és képi okok miatt nem tudom bemutatni, hogy egy átlagos lakásban miként csökken viszonylag rövid idő alatt a levegő oxigéntartalma kritikus érték alá, és miként növek szik a CO2-tartalom a megengedett határérték fölé, miközben az adott légtérben tartózkodók fogyasztják az oxigént és növelik a CO2-tartalmat, és vízpárát is termelnek. Nehéz lenne őket rábírni, hogy két szellőztetési ciklus között ezt ne tegyék. Ennél sokkal kisebb CO2-terhelést jelent egy gáztűzhely égésterméke a lakásra (ami ugyancsak CO2 és vízgőz), bezzeg ott napi 24 órás terhelést feltételezve előírja az MBSZ a kW-onkénti 12 m³/h légcserét 24 órán keresztül (ez már a verébbel ágyúra lövés minősített esete). Tudomásul kell venni, hogy a fokozott légzárású nyílászáró légátbocsátása közel 0, az ablakok résszellőzés-funkciója pedig például nyílászárócsere esetén a felületi hőátbocsátási tényező javulásával elért megtakarítás lenullázását jelenti, vagyis a hőtechnikai számításban jól mutat a látszólagos hőmérleg-javulás, csak éppen a valóság hoz nem sok köze van.
Egy átlagosnak tekinthető 4 tagú család átlagos napi tevékenysége esetén 100-120 m³ leve gő oxigéntartalmát fogyasztja el, és ennek megfelelő mennyiségű szén-dioxidot bocsát a légterébe. Közelítő számítás alapján könnyen belátható, hogy egy éjszakai pihenési ciklus (8 óra) és átlagosnak tekinthető 180 légköbméter térfogatú lakás esetén a CO2-koncentráció már 3-4 óra alatt meghaladja az egészségügyi határértéket (50 g/m³), illetve az oxigéntartalom alsó határértéke 16-17 tf% alá csök kenhet. Ráadásul a folyamat önger jesztő, az O2-tartalom csök kenésére és/vagy a CO2-tartalom növekedésére az emberi szervezet légzésgyorsulással (légszomj) reagál. Vajon melyik családban szokás éjsza ka 3-4 óránként ablak- vagy ajtónyitással szellőztetni?
Bizonyított tény az is, hogy az oxigéntartalom 18-19% alá csökkenése, illetve a CO2-tartalom 60 mg/m³ fö lé dúsulása már rövid távon is károsan befolyásolja az agyműködést, valamint az emberi anyagcserét. Káros hatása a felnőtteknél sokkal érzékenyebb gyerekekre hatványozottan fennáll.
Még markánsabban tetten érhető a folyamatos levegőigény biztosításának szükségessége nyílt égésterű tüzelőberendezés esetén (és itt ne csak kéményes gázkazánra gondoljunk). Ugyan mennyi ideig képes az égéstermék távozni egy ingatlanból, ha a határoló szerkezeteken nem jut be folyamatosan az égéshez elengedhetetlenül szükséges oxigén? Szinte semeddig (mert a kémény nem vákuumszivattyú)! A füstgáz kiáramlása a kéményen rohamosan csökken, az égéstermék is egyre lassabban távozik a tűztérből, majd megáll, és oxigénhiány mellett azonnal indul a CO-termelés, ami elvezetés hiányában a készülékből a tüzelőberendezés helyiségébe kerül (a szén-monoxid mindig a tüzelőberendezésben keletkezik!). Nem ajánlom kipróbálni, de vajon zárt ajtók, ablakok mellett méretezett légbevezető szerelvények hiányában egy sima kandallóban vajon meddig ég a tűz, mikor kezd CO-t termelni?
Állításom tehát: az emberi komfortot kiszolgáló szellőzést nemlehet és nem szabad ablaknyitogatásos szellőztetésekre alapozni, egészségkárosodás kockázata nélkül, a szakaszos kézi szellőztetés ugyanis nem képes garantálni az egészségügyi határértékek betart hatóságát!
Chiovini György
Kedves N.G.! Mintha elbeszélnénk egymás mellett. Az ablakszellőzés nem tökéletes. Aki teheti, térjen át jobbra. Új lakásnál senki ne sajnálja egy megfelelő szellőzés árát. De is merve a statisztikai adatokat, hosszú idő telik el még, amíg a magyar lakásállomány kicserélődik. A felújítások számával sem dicsekedhetünk. Ráadásul éppen azok a megoldások terjednek jobban (fokozott légzárású nyílászárók beépítése, régi nyílászáró légtömörré tétele), amelyek akár ronthatják is a belső levegőminőséget. Reálisan nézve még hosszú ideig együtt kell élni az ablakszellőzéssel. De ez így volt „az idők kezdete óta”.
Még egy észrevétel. Az ablakszellőzés nemszakaszos. Ki kell nyitni; teljesen vagy bukóra. Én is tudom, hogy bejön a hideg, zaj stb. Semmi sem tökéletes…
F.M.
A külföldi tapasztalatok tükrében úgy látom, hogy a homlokzati kivezetések kérdéséről itthon kialakult közfelfogást mára már erősen befolyásolták az OTÉK előírások. Magyarországon ezért ma már az indokoltnál sokkal veszélyesebbnek ítéljük a homlokzati égéstermék-elvezetéseket. Néha célszerű távolabb menni, kilépni az itthoni, szokásjogszerű vagy akár jogszabályokkal is alátámasztott gyakorlatból. Ezzel a szemüveggel úgy látom, hogy a homlokzati kivezetések esetében a vonatkozó európai szabvány előírásait kellene betartani, mert az határozza meg a műszakilag reális követelményeket, és ez jelenti ebben az esetben a megoldást is. Egyébként az MBSZ erre lehetőséget is ad, ugyanis a vonatkozó tételes előírások betartása helyett az MBSZ szerint a tervező hivatkozhat arra, felmentést kérhet az alapján, hogy a terve megfelel a vonatkozó európai szabványnak, és így ennek alapján kérheti elbírálni a terve megfelelőségét.
Az OTÉK-nak az építészeti szempontokkal kéne foglakoznia, és előírnia, hogy a vonatkozó európai szabványnak megfelelő megoldásokat úgy kell tekinteni, hogy azok kielégítik a műszaki-biztonsági és egészségügyi követelményeket. És az előbbieknek megfelelően az OTÉK-ból törölni kéne minden homlokzati kivezetésre vonatkozó műszaki és egészségügyi követelményt. Magyarország valójában kötelezettségszegést követ el, ha nem engedi alkalmazni a vonatkozó európai szabványt, ugyanis egy szabvány bevezetése nemcsak annyiból áll, hogy a Magyar Szabványügyi Testület nemzeti szabványként kiadja a vonatkozó szabványokat, és azok így nemzeti szabványként megvásárolhatók (de amúgy semmire sem használhatók), hanem teret is kötelességünk biztosítani a szabványok alkalmazásának. Az OTÉK vonatkozó előírási viszont magukban kizárnák a vonatkozó európai szabványban foglaltak alkalmazhatóságát. A gázkészülékekre vonatkozó európai szabványok elvileg nem függenek az installációs előírásoktól. A valóság azonban az, hogy ezek a szabványok mégis egy adott, leginkább nyugat-európai installációs előírásrendszer feltételezésével készülnek és készültek. Nehéz tetten érni, de végül szinte mindig kimutatható, hogy azok a helyzetek, amikor a hazai jogszabályok betartása mellett nem lehet egy épület fűtésének korszerűsítését elvégezni, a hazai installációs előírásoknak az európai trendtől való eltéréseiből adódnak. Tehát az európai készülékszabványok átvétele előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni az európai trendnek megfelelő installációs szabályozási környezet átvételét is. Az OTÉK előírásai a gyakorlatban legtöbbször konzerválják a gravitációs elvű kéményekre alapozott tüzelési technológiákat, és az ennek következtében nem megvalósult fűtéskorszerűsítések arányában felelősek a szén-monoxid-mérgezések jelentős számáért és a gazdaságtalanul üzemeltethető fűtések nagy arányáért is.
