Elméleti háttér

A hűtési körfolyamat megértéséhez ismerni kell a Log p-h diagramot. Az első ábrán látható, hogy az X=0-tól balra lévő terület a folyadékvezeték, a túlhűtött folyadékkal, az X=1-nél nagyobb területrész a túlhevített gőzmező. A kettő közötti rész folyadékot és túlhevített gőzt egyaránt tartalmaz, ez a nedves mező. Az A és a B pont között látjuk az elpárologtató fajlagos hőfelvételét (q₀).

Egy valós körfolyamatot a 2. ábrán láthatunk. Az elpárologtató fajlagos hőfelvétele q₀=h₁’-h₄. Ezzel szemben a kompresszorba belépő hűtőközeg nyomása és hőmérséklete a szívóvezeték ellenállása miatt az 1-es pontba kerül. Innen politropikus állapotváltozás mentén jutunk el a 2-es pontba. A 2-es és az 1-es pont különbsége a munkafelvétel, azaz a kompresszor áramfelvétele. A kondenzátor hőleadása a 2’ és a 3’ görbe alatti területtel egyezik meg. Az ábrán látható, hogy minden egyes vezetéknek van nyomásvesztesége, és hogy ez minimális legyen, a csőhálózatot megfelelően kell méretezni. A hasznos hűtőteljesítmény kiszámításánál figyelembe kell venni a geometriai szállítóteljesítményt, a fajlagos hőfelvételt, amely minden hűtőközegnél más, valamint a kompresszorba belépő hűtőközeg térfogatát. A fajlagos hőfelvétel és a belépő hűtőközeg térfogatának hányadosának minél magasabbnak kell lennie, mert az adott kompresszor annál nagyobb teljesítmény leadására lesz képes.

A cikk még 8 409 karakternyi szöveget tartalmaz.

Összefoglalva elmondható, hogy a hűtőközegek megválasztásánál, kiválasztásánál alaposan meg kell fontolnunk minden paramétert. Cikkünk néhány esetet dolgozott fel, de ahány szivattyú, annyi lehetséges kimenetel. A neves gyártók minden segítséget megadnak a hűtősöknek, ezenkívül a hűtőközeg-forgalmazóknál is lehet segítséget kérni. A rosszul méretezett rendszer sok bosszúságot okoz. Érdemes tehát előre gondolkodni egy kicsit.