Csövek a lakásszellőztetésben
2016/4. lapszám | Kovács István | 597 |
Az épületgépészet vitathatatlanul legfontosabb alapeszköze a csővezeték. Tulajdonképpen úgy is definiálhatnánk az épületgépészetet, mint az anyag és energia csővezetékeken történő szállításának tudománya. Az egyes ágazaton belül használt csövek anyagai, kötései idővel fejlődnek, nézzük csak meg a rómaiak kőből, téglából épített aqueduct rendszerét, illetve hogy mit használunk ma az ivóvíz szállítására.
A szellőzés területén sokáig egyeduralkodó volt a horganyzott acéllemez használata, jellemzően korcolt kötésekkel megformálva a csövet, csatornát. Az ipari, kereskedelmi területeken a fejlődés elhozta a korrózióálló csöveket (például élelmiszeripar), alumíniummal kasírozott szigetelőhab alapú, táblákból szabott légcsatornákat (például hűtéstechnika), vagy a textilcsöveket (például szerelőcsarnokok). A lakásszellőztetésben egyedül a már valamivel régebb óta elérhető műanyag lapos csatornák jelentették az egyetlen – bár nehézkesen és korlátozottan használható – alternatív lehetőségét a spikocsöveknek. Az energiatakarékossági intézkedések folyományaként a lakásszellőztetés előtérbe került, és ezzel egy időben megjelentek a fejlettebb csőrendszerek.
A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.
Ha van előfizetése, itt tud bejelentkezni.
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!
