VGF szaklap

A Mennyei Birodalom és a folyékony arany

avagy Kína kőolaj- és földgáz-gazdálkodása. Fejezetek a gázszolgáltatás történetéből XXII.

2016. december 10. | Dobai Gábor |  449 | |

A Mennyei Birodalom és a folyékony arany

Kína, amely az XX. század utolsó évtizedében „mászott a nyakunkra”, nem olyan jelentős kőolaj- és földgáztermelő a világgazdaságban, tehát nem ezért kell szót ejtenünk róla; éppen ellenkezőleg: bár maga is folytat szénhidrogén-kitermelést, az ezredfordulóra a második legnagyobb importőrként lépett fel az Egyesült Államok után, ezzel jelentős kőolaj- és földgázforrásokat vonva el Európától. Magyarországi fogalmak szerint távol van, mégis egyre képtelenebb dolog nem törődni vele.

120 év telt el azóta, hogy John Davison Rockefeller utazó ügynökei reklámcélból szétosztogatták Kínában a Standard Oil Company 500 ezer petróleumlámpáját. A megajándékozott kínaiak még egy jótétemény kegyelmében részesültek: a petróleumban. A Standard Oil utazóügynökei elmagyarázták a parasztoknak a két adomány gyakorlati hasznát, sőt útmutatásokat is adtak. A kínai urak és alattvalók milliói egyaránt hozzászoktak a civilizált Nyugat újabb jótéteményéhez, s mire észbe kaptak, a Standard Oil Company adófizetőivé váltak. Az agyakat persze elő kellett készíteni az ajándék fogadására. Óriásplakátok jelentek meg a kínai falvakban, olyanok, amilyenek manapság az autópályák mentén vannak, s az ámuldozó kínai parasztok milliói már olvashatták is a kivetett szellemi csalétket: „A boldogság, a béke és a hosszú élet áldása reátok! Ki részesül az áldásban? Csak az, aki fényben él. A boldogsághoz vezető út a fényen át vezet.”

A plakátok fennkölt szövege megpendítette a Konfuciuson nevelkedett szívek húrjait. Nemsokára újabb plakátok jelentek meg, most már valamivel prózaibb szöveggel: „Ahol világosság van, ott nem történhetik baj.” Ezek a mai reklámszövegek őseinek tekinthető bölcsességek a Broadway 26. sz. alatti Standard Oil irodákban születtek meg. Kína minden igyekezetét, hogy a Standard Oil ajándéklámpáit saját petróleummal töltsék meg, és ezáltal gazdasági önállóságra tegyen szert, ármánnyal és ravaszsággal folyamatosan meghiúsították. Xinjiang tartományban sok kőolajszivárgást ismertek, sőt kutatások is folytak, nem túl nagy intenzitással. 1897-ben feltárták a Dushanzi kőolajmezőt az orosz határ közelében, de termelése jelentéktelen volt. Komolyabb olajkutatás kezdődött 1900-ban Yanchang (Shaanxi) vidékén, ahol 1905 és 1907 között japán műszaki személyzettel dolgoztak. 1913-ban a Standard Oil kapott koncessziót, ők hét kutat fúrtak átlagosan 1200 m mélységgel és 2 millió dollár költséggel. Ezek a kutak nem annyira az olajtermelést célozták, épp ellenkezőleg: azt igyekeztek bizonyítani, hogy Kínában, ha van is kevéske olaj, az a legjobb esetben is csak csordogál.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Történelem