VGF&HKL szaklap

Vízellátás

Az elárasztott gépházakna története

2016/11. lapszám | Bokor András |  1197 | |

Az elárasztott gépházakna története

Egy családi ház úszómedencéjének vízgépészeti berendezései mentek tönkre egy aprócska figyelmetlenségnek köszönhetően. Hiába volt egyszerű, már-már rutinmunka a kivitelezés, a hibának köszönhetően majd 3 millió forintos kár keletkezett. A biztosító pedig nem fizet! Bokor András története.

Bokor András okleveles gépészmérnök, igazságügyi szakértő rovata

A rutin, meg az évek

Első hallásra – és nem alaptalanul – felhorkanunk; a biztosító már megint nem akarja megtéríteni a károkat, hiába fizetünk évekig, évtizedekig. Amikor szükség lenne rájuk, beintenek! Nem véletlenül alakult ki ez a kissé előítéletes szemléletmód. Számtalan történetet ismerünk, hogy a biztosító „olcsó”, semmitmondó kifogásokra hivatkozva nem téríti meg, vagy csak hosszú hónapokat késve, sok utánajárással viseli a károk költségeit. Ez alkalommal azonban ki fog derülni, a biztosító jogosan nem fizetett, a kivitelező egy elsőre talán bagatellnek tűnő, ám nagyon is jelentős hibán csúszott el.

Egy családi ház kültéri, kisméretű úszómedencéjéről lesz szó, ahol a víz betáplálását, elvezetését és a vízgépészeti rendszert kellett kiépíteni. Olyan cég volt a kivitelező, amely maga is forgalmazza az uszodatechnikai berendezéseket, és egyben épít is. Óriási rutinnal rendelkező vállalkozásról beszélhetünk, amely szerint ennél egyszerűbb munkát, mint egy családi házas, 3x5 méteres medence, el sem lehet képzelni, csukott szemmel is el tudják végezni a feladatukat. Tervek nincsenek, hiszen típus-szűrőtartálya van, típusszivattyúk, típus-elosztószekrény, így csak össze kell szerelni az alkatrészeket, mint egy legó játékot.

Valóban, egy működő rendszert a helyszínen, tervek nélkül ki lehet építeni, mert ilyeneket napi gyakorisággal szerelnek. Azonban a mérnöki és műszaki intuíció ez alkalommal is hiányzott, ami a rutint felülírja ebben a speciális helyzetben. Bírósági ügy csak akkor kerekedik csak az ilyen esetekből, ha nem várt hiba áll elő.

És akkor jött a biztosító…

A házi úszómedence vízforgató gépháza kicsit nagyobb méretű, mint egy vízmérő akna, ebben helyezték el a szűrőtartályt, a szivattyúkat, az elektromos vezérlőszekrényt stb. Az építtető akkor vette észre a hibát, amikor a gépházból a fedlapon keresztül „bugyogott” ki a víz. Mivel a kivitelezővel jó a kapcsolat, ő is üzemeltette, szervizelte évente többször a berendezést, végezte a téli leürítést, tavaszi üzembe helyezést, így számtalanszor meggyőződhetett a medencerendszer állapotáról. Ennek ellenére a gépház aknája vízzel telt meg, a benne lévő összes automatika, a motoros szabályozó szelepek motorjai, a szivattyúk, az elektromos elosztók tönkrementek, több millió forintos kár keletkezett. Azonban a tulajdonos nem esett kétségbe, kihívta a biztosítót.

A kárfelmérő kiszállt a helyszínre, és írt egy hibalistát, amelynek alapján megállapította, hogy a káreseményért nem tud felelősséget vállalni. Ilyen esetben minden józaneszű embernek felmegy az egekig a „vérnyomása”, és azt gondolja, hogy évekig fizetett valamiért, ami szükség esetén nem állt helyt. Nem csoda hát, hogy jogi útra terelődött az ügy; innentől kezdve lép a képbe az épületgépész igazságügyi szakértő.

Kismedence a szóban forgó gépházaknával.

Ki vigye el a balhét?

Amikor a biztosító szakértőjének okfejtését pontról pontra átvizsgálták, már körvonalazódott, hogy a biztosító szakembere is értette a dolgát. A biztosító sem jótékonysági intézmény, ami fizet, ha kell, ha nem, mert ha ez így lenne, nem lenne szükség mérnöki tervezésre. Az első jelentősebb kár esetén a biztosító megfizeti a tanulópénzt, majd ezek után elvégzi újra a kivitelező, immár a megfelelő műszaki tartalommal az építést? Jól hangzik, de a valóságban ez így nem lenne működőképes, a biztosító társaságok hamar csődöt jelentenének. Ha a lakó megtett mindent, hogy műszakilag korrektül és jól működjön a berendezés, csak akkor hajlandó a biztosító fizetni! Óvatosan azonban ezzel az állítással, mert korábbi ügyeinkben már láthattunk olyan történetet, amikor a biztosító fizetett, majd a kárt a tervezőtől, kivitelezőtől visszaperelte. Mivel azonban a mi esetünkben nem voltak tervek, és műszakilag hibás megoldás született, a biztosító alapból elutasította a fizetést, mert nem lett volna kin behajtani a keletkezett kár összegét.

A bűnös ÁVK

De mi is történt akkor valójában? Miért lett elárasztva a gépházakna?

A gépészeti rendszereket ellátó villamos vezérlőszekrényt mindig az adott rendszer kiszolgáló terében kell elhelyezni. Jó esetben a villamos vezérlőszekrény az elárasztható vízszint fölött kerül beépítésre. Azonban jelen kialakítás szerint a lakóházba nem kerülhetett, hiszen különálló, földalatti gépházat kapott a medence, ezért a vezérlőszekrény jelen körülmények között megfelelően került kialakításra. Ilyen földalatti vízgépházban – függetlenül a károsodástól – legalább IP65 kisnyomású, vízsugár ellen védett kialakítású kell, hogy legyen a vezérlőszekrény.

Gépházakna belseje, melynek alján jól látszik a zsompszivattyú.

A lehetőségekhez képest mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy vizet ne érjen a villamos vezérlőszekrény! A tárgyi vízkár esetében, amikor az akna megtelt vízzel, az IP65 besorolású szekrény sem védte volna meg a villamos elosztót. Az áramütés elkerülésének biztosításához – az áramütés elleni védelem kiegészítő védelmeként – szükséges beépíteni egy 30 mA-s ÁVK-t (hibaáram-védő kapcsolót, korábbi elnevezése: FI-relé), amelynek az a feladata, hogy amennyiben a hibaáram az emberre veszélyes értéket meghaladja, áramtalanítsa a villamos berendezéseket. Tehát elsődleges szempont az áramütés elleni védelem, ezáltal az életvédelem, és csak másodlagos az anyagi javak megóvása! Így a beépített ÁVK olyan elektromos felügyeleti eszköz, ami lekapcsolja a mögötte lévő hálózatot, amennyiben az emberre már veszélyes szivárgó áramot észlel. Ilyen eset például akkor fordulhat elő, ha – mint esetünkben is – az elektromos hálózatra kapcsolt fogyasztók valamelyike, vagy az elosztó rendszer eleme, a vezérlőszekrény tartósan vízzel érintkezik, hiszen az aknában csőtörés volt. Ezáltal a készülék már az esetleges áramütés kialakulásának lehetősége előtt lekapcsol.

A medence gépészetének villamos vezérlőszekrénye a kismegszakítókkal, relékkel és az ÉV relével.

A zsompszivattyút is lekapcsolta

Csak akkor kell hang- és/vagy fényjelzéssel ellátni a berendezést, ha az érintett személyek biztonságát és egészségét veszélyeztetné a felügyelet nélküli gép, hiba esetében. Esetünkben nem azért kellett volna kiépíteni az ÁVK-t hang- és/vagy fényjelzéssel (manapság korszerűen GSM üzenetként mobiltelefonon való riasztást), mert személyek biztonságáról van szó, hanem azért, mert egy ilyen vízgépház felügyelet nélkül üzemel, és a meghibásodásról, a biztonsági rendszerek működéséről tájékoztatni kell az üzemeltetőt.

A medence mérő és automata vegyszeradagoló berendezése, amely szintén a gépházaknában volt elhelyezve.

A vízgépház padlójában egy vízgyűjtő akna, ún. zsomp lett kialakítva, benne a zsompszivattyúval. A zsompszivattyú úszókapcsolós vízszintérzékelővel van gyárilag felszerelve. A zsompszivattyú vezérlése automatikus, mert a gyárilag felszerelt úszókapcsoló a zsompban emelkedő vízszint hatására bekapcsol, illetve a víz kiszivattyúzása után a szivattyút kikapcsolja. Ezek a berendezések kivétel nélkül IPX8, azaz víz alatt használható kialakításúak. Tekintettel arra, hogy ezek a szivattyúk biztonsági berendezések, csak a villamosenergia-ellátó hálózat olyan pontjára csatlakoztathatók, amely még vészhelyzet esetén is a legtovább feszültség alatt marad. Villamos bekötést ezért nem szabad a vízgépházba beépített elosztószekrényébe kötni, hiszen ez a szekrény az ÁVK működése esetén feszültségmentes állapotba kerül, ezáltal a zsompszivattyú nem tud működni.

Zsompszivattyú, amely a csőtörés miatt nem bírta megfelelő mennyiségben kiszivattyúzni a vizet az aknából. Miután a víz szintje elérte az ÉV relét, lekapcsolta a szivattyút, így megtörtént az elárasztás.

Esetünkben a bekövetkezett hiba/hibák miatt, az ÁVK – a szekrény által ellátott fogyasztókkal együtt – lekapcsolta a biztonsági szivattyút is. Ezt követően a szivattyú már nem tudta megakadályozni az akna vízzel való feltöltődését. A biztonsági berendezéseket nem szabad ÁVK után kötni, helyesen a lakóház főelosztójához kellett volna bekötni. Hibás volt továbbá a zsompszivattyú méretének megválasztása is, mert a történetbeli berendezés az 5 m3/h vízszállítási teljesítményével a csőtörésből származó vízhozamot nem volt képes elszállítani.

Kell a műszaki intuíció

Semmiféle szakmai előírás vagy szabvány nincs, ami kimondaná, hogy egy medence vízgépházát ellátó hálózati vízvezetékbe vagy a vízforgató rendszer vezetékébe elektromos működtetésű elzáró csap beépítése lenne szükséges. A szabványok és a műszaki előírások nem tudják lefedni a műszaki élet teljes palettáját, ezért kell ilyen és hasonló rendszereket megtervezni, és mérnöki, átgondolt műszaki megoldást adni. Felügyelet nélkül üzemelő gépháznál hiba (mint például az itt bekövetkezett csőtörés) esetén megfelelő gépészeti (elzáró, motoros csap beépítése, mely vízszintérzékelőről üzemel, megfelelő méretű zsompszivattyú beépítése) és villamos védelmet kell biztosítanunk (vízszintérzékelő beépítése, zsompszivattyút a villamosenergia-ellátó hálózat, például épület elosztójára csatlakoztatni, riasztás kiépítése).

Bokor András


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem