Fűtéstechnika

Gyepfűtések, jégpályahűtési rendszerek II.

2016/11. lapszám | Kaszab Gergely |  668 |

Figylem! Ez a cikk 6 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az előző részben részletesen taglalt jégpálya felülethűtési rendszerek kényes feladatnak tekinthetők, hiszen folyamatos az igénybevétel, és a jég állapota miatt állandó visszajelzést kap a megrendelő többek között a beépített csőrendszer minőségéről. Amennyiben egy-két kör nem működik, egyből látszik a jégfelületen a vízfoltok megjelenése, a minőségi hiba. A focipályák gyepfűtései nem adnak ilyen egyértelmű visszajelzést a felhasználóknak, és használatuk is ritkább, idényjellegű.

Mivel a pályafűtések a gyep alatt lévő nagy felületfűtések, a folytatásban többek között arra keressük a választ, hogy milyen üzemeltetési költségkülönbség van az elektromos és a vizes rendszerek között, milyen felületfűtési csövekkel épülnek, miért fontos a szigetelt osztó-gyűjtő, vagy hogy milyen módszerekkel kapcsolják össze az osztó-gyűjtőt a felületfűtő vezetékekkel.

Miért gyepfűtés?

A foci világában járatlan olvasóban elsőként az a kérdés merül fel, hogy miért szükséges ezt a nagy, szabadtéri felületfűtést megépíteni, később jelentős költségért üzemeltetni. Korábban gyepfűtésről szó sem volt, mégis remek mérkőzéseket élvezhettünk.

Az elsődleges érv a pályafűtések gyors terjedése mellett, hogy a labdarúgás mára egy óriási üzletté vált, ahol nincs lehetőség a korábbi években alkalmazott három hónapos téli pihenőre. Vannak országok, ahol ez a szünet egy hónapra rövidült, másoknál még ennyi sem jut. Még hazánkból is adtak el játékost 5 millió euró feletti vételáron, így nagyon fontos szempont, hogy elkerüljék a téli hónapokban betonkeményre fagyott felületet, és ezáltal a „spilerek”esetleges sérülését.

---