VGF&HKL szaklap

FűtéstechnikaTanulságos történetek

Az óvatos társasházi lakó

2017. december 6. | Bokor András |  2718 | |

Az óvatos társasházi lakó

A sumák kivitelezők rettegett ellensége a túl óvatos, minden lében kanál tulajdonos. Ő az, aki mér, aki kérdez, aki nem restelli kikérni más szakember, ne adj’ isten szakági szakértő véleményét. Ez a fajta céltudatosság – no nem arra gondolunk, aki ha kell, ha nem laikusként szakember módjára okoskodik – alapjaiban rendezné át az építőipart egy jobb irányba, de sajnos a beruházók többsége ma még nem ilyen.

Szükséges óvatosság

Akik ma építkeznek, ritkán fogadnak műszaki ellenőrt, sőt a leggyakrabban tervek nélkül indítanak útjára egy-egy beruházást, és mindent a kivitelezőkre hagynak, végül azonban a saját kárukon lesznek kénytelenek tanulni. A szakemberek nem élnek vissza a bizalommal, de mint tudjuk, az építőipar felhígult, és a „kóklerek” bizony kihasználják a jóhiszemű megrendelőket. Az egyik társasház lakójának eszén azonban nem sikerült túljárni, nem volt rest alaposan megtekinteni a kivitelezést. Nem tetszett neki, amit látott a gépházban, és jó ütemben, az utolsó részlet kifizetését visszatartotta. A sejtés beigazolódott: a fűtési, melegvíz-előállítási rendszer egy szép napon leállt. A társasház kérte az igazságügyi szakértő állásfoglalását, hogy a hibáért mennyiben terheli a felelősség a tervezőt, illetve a kivitelezőt, és mi módon lehetne rendbe hozni a társasház fűtési rendszerét.

Hőszivattyúk és kombi cirkó

A társasházban öt lakást alakítottak ki, a fűtési rendszer házközponti, két hőszivattyú és egy gázkazán felel a HMV előállításáért, valamint a fűtésért a lakásokban. Az egyik hőszivattyú fűtési teljesítménye 20,3 kW, max. villamosenergia-felvétele 7,2 kW. A másik gép hűteni is képes, fűtési teljesítménye 20,3 kW, hűtési teljesítménye 21,3 kW, max. villamosenergia-felvétele: 7,2 kW. A beépített, zárt égésterű (turbós) fali gázkazán fűtési teljesítménye 21,3 kW. A hőszivattyúk kútvízzel dolgoznak, az elhasznált vizet nyelőkútba „csorgatják”. Fontos hangsúlyozni, hogy szó sincs visszasajtolásról (a két kút közötti védőtávolság sem megfelelő), ha nem bírja elnyelni a nyelőkút a vizet, akkor egy váltócsapon keresztül nemes egyszerűséggel a szennyvízcsatornába lehet beengedni az elhasznált kútvizet. Egyedi hőmennyiségmérőket is telepítettek, minden lakásban van padlófűtés, valamint fan coilos ráfűtés, illetve hűtés. A gázkazánnak több szerepe is van a fűtési rendszerben, abban az esetben, amikor a GEO tarifa miatt (naponta 2x2 órában) nem kap áramot a hőszivattyú és leáll, a gázkazán veszi át a funkcióját. (Nyáron ebben az üzemszünetben nincs hűtése a háznak.) De a gázkazán jut szerephez, ha a téli nagy hidegben a hőszivattyú fűtési teljesítménye kevés. A párhuzamosan beépített gázkazán rásegíthet a HMV fűtésére is. Sajnos a kivitelező elkövette azt a hibát, hogy kombi készüléket épített be a rendszerbe. A kombikazán hálózati hidegvíz-csonkja nem köthető be a fűtési rendszerbe, hiszen a HMV fűtését a beépített 500 literes indirekt tárolón keresztül és nem direktben fűti a falikazán. Ezt a kivitelező is észrevette, ezért a kazán alatti hidegvíz-bekötésnél a gömbcsapot zárt állapotba helyezte, valamint a gázkazán belsejében lévő üzemváltó csapot a kivitelező „megbuherálta”, hogy a fűtővíz mindkét ágon átfolyhasson.

A látvány önmagáért beszél

Ha körültekintünk a gépházban, a szerelés minősége is bőven hagy kívánnivalót maga mögött, ami feltűnt a szemfüles lakónak is.

A szerelés rossz minősége itt is tetten érhető. Igénytelen és átgondolatlan munka.

 

A fűtési rendszerbe épített „megbuherált” gázkazán. A kazán alatti hidegvízbekötésnél a gömbcsapot a kivitelező elzárta. A készülék belsejében lévő üzemváltócsaphoz is hozzányúltak.

 

Ez a kútvíz osztója. A rozsda önmagáért beszél, melyet némi drótkefézés, míniumos alapozás, csőhélyszigetelés után rendbe lehetne hozni.

 

A hőszivattyú ebből a kútból termeli ki a működéséhez szükséges kútvizet.

 

Ez az egyetlen beépített motoros váltószelep, mely a kazán üzemmódját váltja fűtési és HMV-termelés között.

 

Jól látható a lakásokhoz induló csővezeték-rengeteg.

 

A hőszivattyúkból távozó „elhasznált” kútvizet vagy a nyelőkútba csurgatják, vagy – ha az nem képes elnyelni – a csatornahálózatba.

 

A hideg, a meleg és a cirkulációs vízvezetékek és rajta a mérőórák. Leolvas, számol, kalkulál! – társasházi fejtörő minden hónapban.

 

Szinuszos osztó-gyűjtő, innen indulnak a padlófűtés-vezeték és a fan coilok vízcsövei. Mindegyikhez tartozik hőmennyiségmérő és szivattyú.

 

Frekvenciaváltó nélküli, egyfázisú AC motoros szivattyúk. Az ErP rendeletnek megfelelően ez a technika már nem lenne beépíthető. Az energiamegtakarítás érdekében korszerű szivattyúkra kell cserélni

 

A két hőszivattyú, az egyiknél a tönkrement keringetőszivattyút ki kellett szerelni.

Azonnal megakad a szemünk néhány, szabad szemmel is jól látható apróságon. Az elektromoskapcsoló-dobozba bejövő és elmenő vezetékek védőcsöveit nem vakolták el, a vízvezetékeket pedig nem szigetelték. A csőhéj hőszigeteléseket nemes egyszerűséggel a földre „hajigálták”, pedig nem lett volna különösebben nagy munka felhelyezni a vezetékekre. A terven szereplő hőszivattyúk felett az előremenő és a visszatérő vezetékbe beépített háromjáratú üzemmódváltó szelepeknél nem lett beépítve a szelepmozgató motor sem. A hőellátási rendszer megtervezett működése szerint az üzemmódváltó szelepek feladata, hogy a felső vagy az alsó alapvezeték felé irányítsák a fűtővizet. A felső alapvezeték a használatimelegvíz-tároló fűtésére szolgál, míg az alsó alapvezeték a lakások fűtése/hűtése felé vezeti a vizet. Igen sok variációs lehetőség biztosítható lenne a hidraulikai kapcsolással, de nincs villamos automatika sem, sőt nem lettek telepítve hőmérséklet-érzékelők a rendszerben, így a megfelelően vezérelt fűtési rendszer nem valósult meg, kvázi félkésznek mondható. De soroljuk tovább a problémákat. A száraz tengelyű vízszivattyú (amit már az ErP rendeleteknek megfelelően be sem lehetne építeni) sivító hangot ad az egyik hőszivattyúnál, a másiknál pedig tönkrement. Láthatjuk továbbá, hogy az öt lakásnak 300 literes HMV-tárolója van, és a tágulási tartály elé elzárócsapot építettek be, ennek pedig az a veszélye, hogy nem tud tágulni a rendszer, ha valaki elzárja a csapot. A szabvány szerint tiltott az ilyen szerelés (MSZ-04.142/2-83 számú „Épületek gőz- és melegvíz-fűtőberendezései. Melegvíz-fűtőberendezések” ágazati szabvány 3. fejezete). A visszacsapó szelep hiányzik a fűtési gerincvezetékben, ez pedig áramlási zavarokat okozhat.

Csövekből nincs hiány

A tervező a teljes háznak egy, úgynevezett szinusz osztó-gyűjtőt tervezett be. Minden lakáshoz két vezetékpár megy az osztó-gyűjtőről, az egyik a padlófűtési kört látja el – itt keverőszelep is található –, a másik vezetékpár a fan coilos rendszert szolgálja ki. Minden vezetékpárhoz tartozik egy hőmennyiségmérő is, és frekvenciaváltós szivattyú. Szemmel látható, hogy a tervező a rendszert túlbonyolította, hiszen végeláthatatlan csővezetékhalmaz indul a lakásokhoz és a tulajdonosoknak. A vezetékeket egyenként mérővel látták el itt a gépházban, így a tulajdonosoknak ide kell jönni az elfogyasztott hőmennyiségeket leolvasni. Ha rendelkezésre állnak a hőmennyiségi adatok, akkor a laikus lakó még nem tudja mennyi villanyt, mennyi gázszámlát kell fizetnie, azt ki kell számolnia. A fogyasztás arányában el kell osztani a teljes villany-, és gázfogyasztást, ami elsőre nem könnyű feladat! De ezzel még nem ért véget a havonta elvégzendő kálvária, ugyanis a vízfogyasztás meghatározása még összetettebb kihívást ró a lakókra.

Ez őrület!

A használati-melegvíz osztó-gyűjtőt is a társasház pincéjében helyezték el. Nem tudjuk, hogy a tervezőnek mi volt a szándéka, az azonban biztos, hogy a társasház lakóit fejtörésre kényszerítette. Persze lehet, hogy néhányan a fejüket inkább a falba verték volna, de hosszú távon nem ez a megoldás, hanem a számtani ismeretek alapos frissen tartása. A pincei hőközpontba érkezik a hideg víz, egy hideg vizes osztóhoz. Minden lakás felszálló vezetékén külön vízmérő óra található, ahol a hidegvíz-mennyiségeket egyenként lehet mérni. A 300 literes puffertároló meleg vize érkezik a meleg vizes osztóhoz, itt is minden lakásba felszálló meleg vizes vezetéken elhelyeztek egy-egy vízmérő órát. A pincétől távol vannak a lakások, a földszinten és az emeleten, ezért cirkulációs vezetéken keresztül jut el a meleg víz a lakásokba. A tervező azonban átgondolt ember, tudta, hogy a cirkulációs vezetékeket is külön kell mérni, itt is lakásonként egy-egy mérőt helyezett el. Tehát akkor „hány éves a kapitány”, hogy kapom meg a vízfogyasztást? – tehetnénk fel a vicces kérdést.

Ha egy lakás vízfogyasztására vagyunk kíváncsiak, akkor mérnünk és számítanunk kell. A meleg víz fogyasztásának meghatározására a melegvíz-mérő által mutatott értékből le kell vonni a cirkulációs vezetéken fogyasztott vízmennyiséget. A kettő különbsége lesz a tényleges melegvíz-fogyasztás. Ehhez hozzá kell adni a hidegvíz-mérőről leolvasott értéket, és így kapjuk meg a lakás tényleges vízfogyasztását. A költség pedig úgy határozható meg, hogy a teljes vízhozam költségét el kell osztani a ténylegesen fogyasztott vízmennyiséggel. A XXI. század számítógépes, szoftveres világában ez nonszensz. Azonban, akinek van némi műszaki ismerete, az tudja, hogy a műszerek pontatlanok, minden készüléknek van mérési hibája. Minél több műszert kell felhasználnom a méréshez, annál nagyobb lesz a hibaterjedés és a pontatlanság. Aki járt két félévet műszaki egyetemre, főiskolára, technikusképzésre, az ismerheti a Gauss-hibaterjedési formulát vagy egyéb hibaszámolási módot. Ilyen jellegű hibaszámításokat nem kérhetünk számon a lakóktól, vagy elfogadják a pontatlanságot, vagy egyszerűbbé, átláthatóbbá kell tenni a fűtési rendszert. Sőt, a műszereket pontossági osztályokba lehet sorolni, léteznek olyanok, amelyek pozitív irányba tévednek, mások negatív irányba. Sajnos előállhat olyan állapot is, amikor a cirkulációs vezeték többet mutat, mint a melegvíz-vezeték mérőórája, kvázi mintha visszatermelne valami hőt a rendszerbe. Nem beszélve arról, hogy a meleg víz készítésének hődíja még mindig nincs meghatározva. Újbóli számítást kell végezni ahhoz, hogy megkapjuk az össz hőfogyasztást, a ténylegesen felhasznált melegvíz-fogyasztás arányában. Nagyon bonyolult és pontatlan mérés, amely minden jó szándék ellenére a hibás tervezésből fakad.

Mi harminc? Mi mennyi?

Hogyan kellene pontosan mérni? Először is be kell építeni egy hőmennyiségmérőt a központi bojlerhez. A hidegvíz-oldalára beépítjük a vízmérő egységét és a hőmérőt, valamint a másik hőmérséklet-érzékelőt a meleg vízhez. Így meg tudom mérni a teljes ház melegvíz-fogyasztását, és a ΔT miatt a felhasznált hőenergiát is. A lakásokhoz gerincvezetéket kell kiépíteni (csak 3 csővezetéket: hideg, meleg, cirkulációs), nem pedig összesen 35 vezetékkel „felállni” a lakások kiszolgálásához. Innen minden lakásba külön-külön kell bevinni a cirkulációs vezetéket. Majd a lakások bejáratánál kell visszacirkuláltatni a vizet, és a bejárat után kell elhelyezni a távadós mérőt. A hőközpontba számítógépes felügyeleti rendszert is kell működtetni. Nemcsak az üzemmódokat fogja meghatározni a szoftver, hanem a fogyasztott hőmennyiségeket, vízmennyiségeket is kiszámolja havi lebontásban. Így a tulajdonosok csak a fizetendő pénzmennyiséget olvassák le, amit számukra a hónap végén fizetni kell.

Átépítésre is szükség lesz

A hőszivattyúk felett az előremenő és a visszatérő vezetékbe beépített háromjáratú üzemmódváltó szelepekre szelepmozgató motor beépítése szükséges, melyek üzemét a megtervezendő automatikának kell működtetni az alábbiak szerint. A csak fűtésre alkalmas hőszivattyú nyári üzeménél elégséges a HMV irányba állítani a szelepeket, a hűtésre és fűtésre alkalmas hőszivattyú nyári üzemben hűtheti a lakásokat és fűtheti a használatimelegvíz-tárolót. Azonban szerencsésebb megoldás, ha ez a hőszivattyú csak a lakások hűtését biztosítja, és a HMV tároló fűtését a gázkazánról oldjuk meg. Csak szükség esetén kapcsoljuk be a másik (csak) fűtő hőszivattyút a melegvíz-előállításra. A gázkazán is hibásan lett kiválasztva, mert kombi kazánt építettek be. A kazán hideg, és használati-melegvizes csonkjait le kell dugózni, azokra nincs szükség. A kazánba beépített váltócsapot olyan állásba kell fixen rögzíteni, hogy az előremenő fűtővíz csak a kazán bal szélső csonkján tudjon távozni.

A fűtési kapcsolást is át kell alakítani. A lakásokat ellátó SINUS osztón lévő padlófűtési körök háromjáratú szabályozószelepeinek mindegyikére szelepmozgató motor beépítése szükséges. A fűtési, hűtési, hideg és meleg vizes vezetékek csőhéj hőszigetelése sem maradhat el. A hőszivattyús osztón lévő szennyfogó szűrők leszerelendők és beépítendők a fal túloldalán, a hőszivattyúk bekötése előtt. Ebben az esetben tudja megfelelően ellátni az eszköz funkcióját, a szűrőkosárban a szennyeződés bennmarad, és nem hullik ki. A szűrők tisztításához szükséges, hogy előtte és utána egy-egy elzáró gömbcsap kerüljön beépítésre. A szűrő tisztításának szükségességét csak az esetben láthatjuk, ha elé és mögé beépítésre kerül még egy-egy feszmérő is. Javasolt a hőszivattyú szekunder oldali keringtetőszivattyújának cseréje is, korszerű, frekvenciaváltós kivitelre. A hőszivattyúk kötésénél 2 db 12 literes zárt tágulási tartályt kell beépíteni. Ezek talán a legfontosabb lépések, hogy a rendszer megfelelően és hatékonyabban tudjon működni.  

Felvetődik a kérdés, vajon mi volt a célja a kivitelezőnek? Némi extraprofitra szeretett volna szert tenni a be nem fejezett munka, az olcsón beépített, sufni tuningolt fűtőberendezések után? Az elfekvőben lévő készleteit próbálta még jó pénzért elsózni? Nem tudjuk. De mindig lehet egy szemfüles lakó, aki szeretné tudni, hogy mit kap a pénzéért, így a történet vége az elszámoltatás lesz – jobb esetben nem a bíróságon. Így még lehet esély arra, hogy a becsület is megmaradjon, és a lakóknak is meg legyen a megfelelő kényelem és komfort.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem