Légtechnika

Spórolás vagy energiatakarékosság?

2017/5. lapszám | Veresegyházi Béla |  7624 |

Figylem! Ez a cikk 7 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Legyen világosság! – ahogy az Úr mondta, no meg persze fűtés és víz, tette hozzá az ember. Egy átlagos lakástulajdonos, építkező ma lényegében ennyit lát, tart fontosnak. De hol marad a levegő? Mondhatjuk, hogy a levegőt ma levegőnek nézik, azaz jelenlétét természetesnek veszik. Pedig nem így van – egyrészt belső tereink lettek zártabbak, másrészt külső levegőnk lett szennyezettebb.

Egy kis történelem

Ne kezdjük nagyon messziről – a középkori kastélyok, parasztházak még jól átszellőztek, bár ha elmegyünk egy-két skanzenbe, láthatjuk, hogy a magyarok már akkor is ügyeskedtek. A földesúr kereste a lehetőséget, hogy a paraszt ne tudjon kibújni az adófizetés alól, ezért kivetette a kéményadót, mondván, tűzre mindenkinek szüksége van, azt nem lehet elsumálokni. Ebben igaza is volt, viszont a kéményt bizony elspórolta a jó magyar földműves, ezért látni ma annyi olyan skanzen-épületet, amelynek falai, plafonja az ajtó (ahol a füst kimehetett) tetejétől felfelé koromfekete. A magyar már akkor is görnyedezett (ha nem akart füstmérgezést kapni), de élt. Áttérve a modern időkre, sokan még emlé- keznek, amikor szeneskocsik járták ősszel Budapest utcáit, és öntötték, lapátolták róluk a szenet a pincékbe. Szintén emlékezhetünk a városi gázra, amelyet megint szénből állítottak elő, és mindez nem nagyon járult hozzá a nagyváros levegőjének tisztán tartásához. Majd jött a földgázprogram a ’70-es években, és ez tisztulást hozott, a ’80-as években például a nagy, esetenként központi kokszos kazánok helyett mindenhol gázkazánokat tettek be, és a nagyvárosokból lényegében eltűnt a szilárdtüzelés.

CO2

---