EszközeinkVízellátás

Leágazások létesítése meglévő csővezetékekben

2017/11. lapszám | Czire Attila |  1595 |

Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A felújítási munkák során rengeteg idő takarítható meg a leágazások létesítésének alapos végiggondolásával és korszerű technológiák választásával. A rendszer leürítésével járó hagyományos módszerrel szemben már eddig is léteztek alternatívák, ezek mellé sorakozott fel, valóban korszerű megoldásként a gyújtótöltetes T-elem, amely továbbfejlesztett aktiválót is kapott. Cikkünkben megvizsgáljuk a különböző technológiák előnyeit és hátrányait.

Hagyományos T-idom beszerelése

Akár T-idomot hegesztünk vagy forrasztunk a csőre, akár roppantógyűrűs vagy más nyomócsatlakozót alkalmazunk, nem kerülhetjük el a rendszer teljes leürítését, hacsak nem a rendszer legmagasabb pontján dolgozunk. Ezeknek a módszereknek előnye a kis anyagköltség, hátránya a leürítés, leszerelés szükségessége. A csővezetékek leürítését, amennyiben megtehetjük, ajánlatos elkerülnünk, ez ugyanis időveszteséget és így pluszköltségeket okoz, terheli a környezetet, ráadásul a friss, kezeletlen vízzel való feltöltés miatt fokozott korrózióval kell számolni, annak minden következményével együtt.

Egy fűtési vagy ivóvízrendszer leürítése, a leállások kényelmetlenségekkel és az állásidők miatti költségekkel jár. Emellett nem szabad megfeledkezni azokról a létesítményekről sem, ahol a rendszer glikolt is tartalmaz, leürítéskor jellemzően a szennyvízrendszerbe kerülnek ezek az anyagok. Technológiai víz esetén pedig a lágyított, sótalanított, biociddal vagy inhibitorral ellátott vizet a feltöltéskor ismét vegyszerezni kell, amely szintén költséget jelent.

Ha a leágazást a rendszer alján kell létrehoznunk és a leállításra, leürítésre nincs mód, mindenképpen más megoldást kell választanunk.

---