GázellátásSzakmatörténet

A gázszolgáltatás kezdete Magyarországon

2017/11. lapszám | Dobai Gábor |  3034 |

Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Mint ahogy a világ közelebbi és távolabbi tájain, úgy Magyarországon is a gázszolgáltatást a világítás iránti igény hívta életre. A földgázt, vagy ahol nem volt, ott a mesterségesen előállított világítógázt (községi gázt, városi gázt) kezdetben majdnem kizárólag világításra használták.

Európa nyugati feléhez képest csaknem százéves késéssel, Budán 1777-ben vezették be a közvilágítást, akkor még olajlámpásokkal. Európa nagyobb városaiban már egy évszázad óta világítottak az utcára szerelt olajlámpák pislákoló fényei, amikor Pest és Buda polgárai még kézilámpásokkal botorkáltak a koromsötét utcákon. Akit sorsa abban a szerencsében részeltetett, hogy megismerhetett valamely nagyobb külföldi várost, az hazatérve, élményeit mesélve, véletlenül sem felejtette el megemlíteni a városi utcák világítását, az oszlopokra szerelt lámpák sorát. Bécs városának 1689-től már majdnem minden utcáját oszlopokra szerelt négyszögletes olajlámpák világították, büszkeségükre a bécsieknek, s maradandó élményt nyújtva a külföldieknek. Az olajlámpák példája hamar elterjedt Európában, csak a konzervatív londoni tanács ragaszkodott a régi szokáshoz, így rendelkezvén: „Aki besötétedés után az utcákon ügyes-bajos dolgai után kénytelen járni, köteles száz lépésről látható lámpást vinni magával. E rendelkezést megszegők latorság gyanújával elfogattassanak, mert a sötétben csak tolvajok vagy más gonosztevők surrannak az utcákon.” Később, 1836-ban viszont épp London lepte meg a világot az első útközépi, ún. átfeszített világítással. A lámpák láncokra voltak függesztve a szemközti házak között, s így sokkal távolabbra szórták a fényt, mint az oszlopokra szerelt társaik.

Bécs után 88 évvel Budán is kigyulladtak az olajlámpák, 1790-ben pedig Pest is követte példáját. Ám a Belvárosban, Lipótvárosban és Józsefvárosban hiába volt a repceolajat égető lámpák fénye gyenge és lángjuk kormozó, a kerületek elöljáróságai, akárcsak más városok tanácsai, több helyütt sokáig elutasították a gázvilágítás bevezetését. A gázt, amely XIX. század elején Magyarországon mesterségesen előállított, ún. világítógáz volt, ahogy a neve is utal rá, eleinte csak világításra használták. Az első pesti gázlámpa fénye 1816. június 5-én kezdett pislákolni a Nemzeti Múzeum falára szerelt konzolon, miután e produkció megalkotóját nem hagyta nyugodni a Londonban látott fénypompa. Tehel Lajos a múzeum természettárának tudós felügyelője (aki mellesleg bölcsészdoktor volt) az akkori múzeumépület homlokzatán gyújtotta be ezt a lámpát, amely sokáig az egyetlen volt Pesten, s kezdetleges módszerrel, házilag gyártott légszesszel működött. „Nagy számú nép bámulta e hazánkban legelső és jól sikerült tüneményt” – írták az eseményről. Tíz év múlva már a jómódú pesti kereskedők gázzal világították boltjaikat, főleg a boltok bejáratát, minek eredményeként, főleg a korán sötétedő téli napokon vonzotta a pesti közönséget.

Történelem

---