VGF&HKL szaklap

A városi gáz története V.

2017. szeptember 4. | Dobai Gábor |  387 | |

A városi gáz története V.

Az ásványi szenek felhasználása Magyarországon az elmúlt 25 évben drasztikusan visszaszorult az erőművi felhasználás területére. A szenet sokan a múlt füstös, kormos energiahordozójának tartják, mert nem veszik figyelembe, hogy sok kiaknázatlan lehetőség rejlik a felhasználásában, igaz, ezen a területen sok megoldatlan kérdés vár még a kutatókra.

A széntechnológia forradalmának hajnalán

Az egykori Szovjetunióban – ahol a nehézipar a nemzetgazdaság húzóágazata volt – a szén elgázosításának egészen újszerű módját kísérletezték ki. Hosszú előkészítő munka után sikerült a szenet kibányászás nélkül a bánya mélyén elgázosítani. Ezt a földalatti elgázosítást azonban csak ott lehet alkalmazni, ahol a szén tömör kőzetben van. Ebben az esetben voltaképpen maga a bánya a gázgenerátor. Az ötlet azonban egyáltalán nem volt új, már a Szovjetunió fennállásának idején sem. Dimitrij Mengyelejev (1834–1907) írta a „Hatalmas erők pihennek a Donyec partján” c. 1888-ban megjelent cikkében: „Bekövetkezik valószínűleg, az idők folyamán egy olyan korszak, amelyben a szenet a Föld mélyéből nem fogják előhozni, hanem ott a földben fogják átalakítani éghető gázokká, amelyeket csöveken nagy távolságokra fognak továbbítani.”

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Történelem