Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Épületgépészet

Forradalom

2018/4. lapszám | Szilágyi László |  6874 |

Figylem! Ez a cikk 6 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Forradalom

„A forradalom gyorsan jövő, megrázó társadalmi jelenség, amely teljesen átalakítja a társadalmi és politikai intézményrendszert, vagy komoly kulturális, gazdasági áttörést hoz.”

Ha a hazai épületgépészeti kereskedelemben bekövetkezett változásokra vetítjük, akkor ez a Wikipédából származó definíció így kap értelmet: A magyar épületgépészeti piacon gyorsan jövő, megrázó jelenség, amely teljesen átalakítja a kereskedelmi rendszert és komoly gazdasági áttörést okoz.

Úgy gondolom, hogy a változások soha nem valaminek a kezdetét vagy végét jelentik, hanem egy állandóan fejlődő, alkalmazkodó hatások és ellenhatások sorozata. Persze vannak kilengések, és sokszor ezek drasztikus változásokat okoznak, de mindig vannak előzményei és következményei. Nem szeretném, ha ez a cikk összeesküvés-elméleteknek adna támpontot, így mindössze személyes véleményemet írom le, mindenféle hátsó, gonosz, ördögi vagy politikai ráhatás nélkül. Célom mindössze egy gondolat megfogalmazásának elindítása, ami hatással lehet erre az örvénylő piaci helyzetre, és talán mindannyiunk számára nyújthat pozitív előrelépést.

A piac

Ne menjünk nagyon messze se térben, se időben, hagyjuk most az „ókori filozófusok már régen megmondták” anekdotákat, nézzük meg konkrétan, milyen változások történtek Magyarországon a rendszerváltás óta, azon belül is az épületgépészeti piacon. Milyen kereskedelmi változások történtek, mik voltak azok a pontok, amik jelentősen befolyásolták a kereskedelmet, mennyire voltak ezek kiszámíthatók, milyen hatásuk volt?

Elsősorban átalakult a termékstruktúra, kiszélesedett a termékkínálat. A nagy hazai gyártók vagy megszűntek vagy beolvadtak. Néhány privatizált nagyvállalat szép sikereket ért el, kilépett az exportpiacra, mások egytermékes gyártóként vegetáltak évekig. Alakult néhány új termékgyártó, és megjelentek hazánkban a nagy márkák kihelyezett gyártósorai. Sokan nem is tudják, hogy milyen sok terméket gyártunk itthon, amit később importtermékként vásárolunk meg. Több sikeres magyar gyártó tulajdonjoga is átkerült külföldi kézbe, akik a hazai márkát fenntartották vagy egyszerűen eltörölték. Ennek a folyamatnak voltak győztesei és vesztesei is, de a végeredménye egyértelműen az volt, hogy a kínálat növekedett.

A kereskedelmi szereplők is csatasorba rendeződtek: sokan kiestek, csődbe mentek, mások profilt váltottak. A nagy multik nem özönlöttek be a hazai piacra, mint vártuk, lassabban mentek végbe a folyamatok. Beszerzési társaságok alakultak, nagykereskedők és kiskereskedők összeolvadtak, hálózatok bővültek, miközben a helyi szakkereskedések megerősödtek. A verseny soha nem látott méreteket öltött, és tényleg csak a legjobbak tudtak talpon maradni.

A válság

Az elmúlt évek gazdasági visszaesésének hatására – ami itthon egyértelműen az ingatlanpiac stagnálásával járt – elkezdett átrendeződni az építőipari szektor. A kivitelezők szakmát váltottak vagy kivándoroltak más országokba, az utánpótlás, képzés létszáma drasztikusan visszaesett, a kereskedők létszámleépítésbe, költségcsökkentésbe kezdtek, majd megkezdődött az ész nélküli árverseny. A kevés munkáért egyre nagyobb lett a harc. A visszaesett forgalmat tulajdonosi nyomásra reprodukálni kellett. A kivitelezők olyan projektekbe szálltak be, amikhez nem voltak elég erősek, felkészültek, illetve olyan kockázatokat vállaltak, amit nem bírtak el. Pillanatok alatt alakult ki pénzügyi káosz, a kereskedők elkezdtek hitelezni, a beruházók halasztották a kifizetéseket, újabb munkába hajszolva a kivitelezőket, akik végül vagy nem fizették ki az embereiket és beszállítóikat és csődbe mentek, vagy teljesen eladósodtak. A kereskedők az árak mellett a finanszírozással nyerték meg a vásárlókat, így kialakult egy már átláthatatlan kintlevőségkezelési folyamat, ahol már nem is a terméken és az árrésen, hanem a hitelen volt a hangsúly. Szinte hitelintézetté vált néhány kereskedő.

A nagyobb, tőkeerős kereskedők és a gyártók között is elindult egyfajta változás. A gyártók sokszor kikerülték a hagyományos kereskedelmi rendszert, és közvetlen kommunikációval a kivitelezők, tervezők vagy a beruházók, végfelhasználók részére értékesítettek. Az árképzésükben ez új volt, hiszen eddig támaszkodtak a kereskedő készletére, értékesítőire, pénzügyi szolgáltatására és szakmaiságára. A kereskedők kihagyása új kihívások elé állította őket, melynek során sokan felismerték, hogy kihagyhatatlan a kereskedő az értékesítési láncból, de piaci magatartásukkal, részvételükkel a végponti értékesítésben kész feltételek elé állították a kereskedőpartnert. Közös céljuk a forgalmi cél elérése volt, az év végi számok teljesítése. Ez a nyomás mind a gyártón, mind a kereskedőn megvolt. Hatására az árrések csökkeni kezdtek. A projektértékesítések mellett viszont ez az árréscsökkenés a szerelői és lakossági piacon is lecsökkent, hiszen a kivitelező direkt ajánlatot kapott a gyártótól, azonos áron, mint egy kisebb kereskedő. Az internetes webáruházak elterjedésével a végfelhasználói árak teljesen publikusak lettek. Ezzel nem is lenne baj, ha a piacvezető márkák árversenyében nem törték volna le az árakat a projektárakig. Az árrésképzésben gyakorlatilag a gyártói haszonkulcs már megegyezett a végfelhasználói árral. A kereskedők sokszor az év végi bónuszból éltek, azt pedig el kellett érni, akár árrés nélküli értékesítéssel. A webáruházak álnéven, nagykereskedői készletekből értékesítettek.

Mi lett ennek az eredménye? Pont a legismertebb és legkeresettebb márkák, amelyek minden üzletben megtalálhatók voltak, kezdtek el árrést veszteni, hogy a forgalmi visszaesést kompenzálni tudják. A forgalmakat a cégek tudták stagnálni, de a haszonkulcs jelentősen csökkent. Embereket bocsátottak el, költséget csökkentettek, hogy fenntartható maradjon a működésük. Több kereskedés, amely felismerte ennek veszélyét, kivezette kínálatából ezeket a termékeket. Mások elkezdtek eredménytelenül dolgozni, veszteséget termelni. Erre több megoldás is létezik, törvényes és törvénytelen egyaránt. Mindkettőre volt példa. Megjelentek a külföldi webáruházak „áfamentes” kínálatai. Felbukkantak másolatok, hamisítványok, mások „titkos” exportértékesítésbe kezdtek, hogy hozzák a forgalmi adatokat. Nem ítélkezem, csak tényként állítom, hogy számtalan ilyen eset került napvilágra. Nem volt ez másként a végfelhasználók esetén sem. A kéményes gázkészülékek használatbavételének betiltása után hirtelen megugrott a kéményes készülékek eladása?! A piac mindig megtalálja a megoldást, csak az a baj, hogy sokszor az azonnali előnyök hosszabb távon ártalmasak lehetnek.

Martalócok

Aztán két éve újabb változás történt: beindult az építőipar, megnőtt a kereslet. A piaci szereplők viszont nem voltak erre felkészülve, sokan nem tudták ilyen gyorsan átállítani a gondolkodásukat, és beragadtak a korábbi piaci helyzetbe. Sőt, sokan még mindig nem vették észre, hogy most megfordult a helyzet! Tavaly a Dég megszűnése, illetve most a Mart csődeljárása nem lehet véletlen. Nem hiszem, hogy egy egészségesen működő, fejlődő kereskedelmi piacon ilyen gyors és drasztikus változások ok nélkül történnek. Biztos vannak véletlenek és vannak eseti ügyek, de jobb inkább levonni a következtetéseket és tanulni a hibákból, mint legyinteni és ráhúzni a vizes lepedőt valakire. Egy akkora hálózat bezárása, mint a Dég vagy a Mart, gyorsan átrendezi a piaci részesedéseket. Hatással van a gyártókra, kereskedőkre, kivitelezőkre. Mindenki gyorsan megtalálja majd a helyét és biztos sokan előnyt tudnak belőle kovácsolni. Persze lesznek sebek, lesznek martalócok, de bízom benne, hogy a tiszta kereskedelmi értékekkel rendelkező szakmai szereplők gyorsan betömik a piaci lyukakat.

Revolúció

Itt és most nekünk is változnunk kell, haladnunk kell előre! A bérek, a költségek növekednek, az alapanyagárak és a megrendelések szintén. Több emberre, nagyobb készletre van szükség, és ezzel együtt az árrésnek is egészségesen növekednie kell. Nincs értelme újabb árakciókkal harcolni. A gyártók a kapacitásaikat lecsökkentették vagy más piacokra irányították. Ha több áru lenne, nagyobb forgalmat érnénk el. Nem az lesz ebben a versenyben az első, aki olcsóbb, hanem akinek van! A nagyobb árréssel rendelkező termékek és gyártói képviseleteik most felvehetik a versenyt a bejáratott márkákkal. Az áremelések elkerülhetetlenek, de ezzel együtt fejlődést is hoznak. Növekedhet a minőség, a szolgáltatás színvonala, az alkalmazottak szakértelme, a beépített technológiák hatékonysága, a pénzügyi stabilitás.
Biztos, hogy át fog struktúrálódni a piac, cégek fognak megszűnni és felvirágozni, új termékek jelennek majd meg, a régiek eltűnnek. Aki most okosan játszik, megalapozhatja a jövőjét a hazai épületgépész piacon.

Változás

A világ változik, mi pedig alkalmazkodunk. Egyesek formálják, mások követik az irányokat, de mindannyian részesei vagyunk, és nem dughatjuk homokba a fejünket. Látnunk kell önmagunkat és környezetünket, hiszen ebben a nagy társasjátékban csak így maradhatunk játszmában. Vannak győztesek és lesznek vesztesek, de a játék megy tovább és kezdődik az újabb kör.