VGF&HKL szaklap

Esély vagy teher?

2018. április 10. | Versits Tamás |  1217 | |

Esély vagy teher?

Összefüggések és előírások az idén ősszel érvénybe lépő gáz- és olajtüzelő berendezések károsanyag-kibocsátásának (NOx) szigorításairól.

Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, újrafelhasználható alapanyagokat, alacsony fogyasztású járműveket használunk, már LED technikát alkalmazunk a világításban is – hasonló megfontolásból –, és legalább A+ energiahatékonysági osztályba sorolt háztartási gépeket vásárolunk otthonainkba. Miért pont a gázkészülékek esetében érezzük tehernek a környezet védelmét és az energiatakarékosságot?

Megkockáztatom, hogy az „idegenkedés” a nem megfelelő tájékoztatásból fakad, ami nagyon régre tekint vissza. Az ember mindig is „félt” a nem megfogható dolgoktól, ilyen az égéstermék, illetve annak összetétele is. Anno, mikor füstnek hívtuk (alapvetően a szilárdtüzelés miatt), mindenki számára „látható” következményei voltak, ha valaki „rossz fát” tett a tűzre. A gáztüzelés térhódításával a füstöt felváltotta az égéstermék, a kéményt az égéstermék-elvezető fogalma. (A magyarországi földgázellátási lefedettség napjainkra >90%, és több mint 2,5 millió érintett gázfogyasztó készülék működik, megközelítőleg 3,5 millió háztartásban!) Gáztüzelésnél a távozó égéstermékben lévő káros anyag szabad szemmel nem látható, annak hatásait először a tudósok ismerték fel, ám mára már a lakosság is saját bőrén érzékeli. Itt kimondottan az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátására (CO2, NOx, stb.) gondoljunk, elsősorban a környezet és a levegőtisztaság védelmére.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Kondenzációs kazán