Gázvilágítás Magyarországon
2018/4. lapszám | Dobai Gábor | 614 |
Gróf Széchenyi Istvánt, akit Kossuth „a legnagyobb magyarnak” nevezett, úgy ismerjük a magyar történelemből, mint a magyar közlekedés és hajózás megteremtőjét. Ám egyéb, más műszaki érdekesség is fűződik a nevéhez, hiszen a gázvilágítás iránt is érdeklődött.
Kevésbé ismert, hogy a 24 éves huszárkapitány erősen érdeklődött a különféle műszaki újdonságok és találmányok iránt. Európa városaiban (hát még a falvakban) akkortájt kevesen tudták, hogy Angliában épp az ipari forradalom zajlik. A nemzedékeken átívelő előkészületek gyors fordulatot hoztak a XVIII. században: az országban nem voltak polgárháborúk és belső vámhatárok, nem érte idegen támadás, a népesség egy évszázad alatt másfélszeresére nőtt, beengedték a képzett külföldi munkaerőt, és kisemberek, munkások, parasztok, városi kispolgárok milliói jelentettek biztos vásárlóerőt a textilipar és az élelmiszer-kereskedelem számára. Eközben Itália, Flandria és Franciaország luxusigényekre épített textilipara fokozatosan hanyatlott. A kontinens legvilágosabban gondolkodó, politikában tájékozott, kiművelt emberfői – mint amilyen Széchenyi István is volt – látták, hogy a fennkölt elszigeteltségben élő Angliát érdemes közelebbről megismerni. Széchenyi az 1810-es évek közepén barátjával, Wesselényi Miklóssal hosszabb nyugat-európai körutazást tett, ennek során járt Angliában. A franciák elleni csatákban 1809 és 1814 között többször is kitüntették, ezért utána kérhetett beutazási engedélyt Angliába.
A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.
Ha van előfizetése, itt tud bejelentkezni.
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!
