Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Épületgépészet

Emlékek mentén

2018/1-2. lapszám | Dr. Chappon Miklós |  7519 |

Emlékek mentén

Az épületgépészeti szakma múltja csupa meglepetés. Eleink míves, kimunkált, ötletes, olykor talán megmosolyogtató tárgyai a jövő szakembereinek és felhasználóinak is üzennek. Ezt az üzenetet őrzi és adja tovább az Épületgépészeti Múzeum, amelynek két tárgyát mutatjuk be most.

Intim női szükségleti cikk – a bourdaloue

Mi ez, tán szósztartó? Hát nem. Ez az igényes kivitelezésű edényke kifejezetten a nőket szolgálta a 17–18. században (sőt még a 19-ben is), amikor szó sem esett a vízöblítéses vagy bármilyen, gyorsan elérhető vécéről. Erre találtak ki egy hordozható, elmés megoldást a 17. században, csak nőknek, bourdaloue néven. Az intim használat abban nyilvánult meg, hogy félrevonultak egy kevéssé forgalmas sarokba vagy egy függöny mögé, és az oválisra formált, szósztartóra emlékeztető, áramvonalas edényt beügyeskedték a szoknyájuk alá. Állva könnyítettek magukon, a vizelettel teli edénykét pedig egy készenlétben álló szolgáló fedte le (a kifinomult bourdaloue sokszor fedővel is rendelkezett), és tüntette el.

Bourdaloue

Maga az edényke a legenda szerint Louis Bourdaloue híres francia jezsuita hitszónokról kapta a nevét. Az atya minden bizonnyal komoly morális támaszt nyújtó, ámde rettentő hosszú szónoklatait állítólag a nők nem bírták végigülni az edényke segítsége nélkül. A megkönnyebbült/hálás közönség így örökítette meg a prédikátor nevét.

Körbemelegítő kályha

Kezdetben a tisztálkodás, fürdés az élővizekben, tavakban, folyókban történt. Időszámításunk előtt 500 körül a „legtisztább nép” jelzőt a Római Birodalom polgárai birtokolták, hisz mindennapi fürdést írtak elő a számukra, és számos nyilvános fürdőt hoztak létre ennek érdekében. A ma is használatos „spa” szó kialakulása is erre az időszakra tehető, mely a „sanus per aquam” rövidítése, jelentése pedig: „egészséges a víz által”.

A XX. század elejére tehető a fürdőszoba, a fürdőkád újbóli elterjedése. A bádogosok egyik „csúcsterméke” volt ebben az időben a horganylemez fürdőkád. A komoly gondot az okozta, hogy a fürdővíz elég gyorsan kihűlt, ezért lehetetlen volt hosszabb ideig fürdőzni benne. Okos épületgépészek úgy oldották meg a víz melegen tartását, hogy egy „körülmelegítő” kályhát csatlakoztattak a fürdőkádhoz. Kevés fával befűtöttek, ami a gravitáció elvén működő, „automata vízmelegítőként” üzemelve kellemessé tette a vízben töltött időt.

Körülmelegítő kályha

Nagy előnye volt ezen fürdőberendezéseknek, hogy ott is felállíthatták ezeket, ahol sem vízvezeték, sem víztartály nem volt. Csak a kádat kellett feltölteni vízzel, befűteni a kályhába és már cirkulált is a víz. Az 1914-ben kiadott „Ulrich B.J.” katalógusból ki-ki a pénztárcája, illetve igényei szerint választhatott az álló vagy fekvő körülmelegítő kályhák közül.

Múzeum

Kapcsolódó