Fürdőhenger
2018/7-8. lapszám | Sircz János | 9988 |
Figylem! Ez a cikk 8 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A 20. században a háztartásokban a meleg vizet elsősorban fürdőkályhára helyezett fürdőhengerrel állították elő. Manapság is alkalmazzák olyan helyeken, ahol a vízellátás megoldott, de sem elektromos, sem gázhálózat nincs kiépítve.
A fürdőkályha a fürdőhenger alatt helyezkedik el, általában öntöttvasból, ritkán acéllemezből készül. Tetején egy körgyűrű alakú illesztődarab biztosítja a fürdőhenger megfelelő felfekvését. Legtöbbször díszes kialakítású, és párja a henger tetején van, javítva a fürdőszobai látványt. A tüzelőanyag berakása a tüzelőajtón keresztül történik. A rostélyon áthulló hamu gyűjtésére fiókszerű hamuláda szolgál.
A kályha általában vegyes tüzelésű, tehát fa, szén, brikett, fahulladék és száraz mezőgazdasági hulladék (pl. kukoricacsutka) egyaránt eltüzelhető benne. A tüzelés célja kettős. Egyrészt a fürdőhenger alját érő láng és a füstcsövön áramló meleg égéstermék felmelegíti a hengerben lévő vizet, másrészt a kályha és a fürdőhenger meleg felülete fűti a fürdőszobát.
A fürdőhenger régebben kizárólag 0,6–0,8 mm vastag vörösréz lemezből készült 340–360 mm átmérővel, középen 99 mm átmérőjű füstcsővel, 1200–1400 mm magassággal. A magasabb esztétikai igények kielégítése érdekében a köpenylemezt gyakran mintázattal látták el és színezték is. Az alsó fenéklemez és a felső fedéllemez fémnyomással készült, általában lágyforrasztással rögzítették a köpenyhez és a füstcsőhöz. A köpenyen alul van egy menetes csatlakozás a csaptelep részére, felül a fedéllemezen egy másik a leszálló cső részére. Ehhez csatlakozik a zuhanycső is.
Később gyártottak olcsóbb fürdőhengereket is, például festett horganyzott lemezből és zománcozott vaslemezből.
A fürdőhenger üzemeltetése során, ha meleg vizet akarunk nyerni, akkor megnyitjuk a „meleg víz” szelepet, ami hideg vizet enged a tartályba. Ez felfelé nyomja a felmelegedett vizet, mely fenn a zuhanyrózsa vezetéke irányában lép ki. Ha a csaptelep „zuhany” jelű szelepe nyitva van, akkor a víz áthalad a függőleges csövön és a kádba engedi a vizet. Ha ezt a szelepet lezárjuk, a víz a zuhanycsövön át a zuhanyrózsán keresztül jut a fürdőkádba. Ha hideg vizet akarunk nyerni, akkor megnyitjuk a „hideg víz” szelepet, ezzel a csaptelepen lévő hálózati csatlakozóból engedhetjük a vizet a kádba vagy a zuhanyrózsába.
Mivel a fürdőhengert úgy méretezték, hogy rajta csak „átfolyik” a víz, nagyobb nyomású vízhálózat esetén célszerű egy, a rendszer előtti fojtószeleppel korlátozni a víz mennyiségét.
Ha valami miatt a fürdőhenger nincs „tele” vízzel befűtéskor, a lágyforrasz egy része kiolvadhat. Ilyenkor bádogos iparoshoz kell vinni javításra a fürdőhengert. A szakember a fenék és a palást közötti, valamint a tető és a füstcső közötti forraszanyagot (forrasztóónt) kiolvasztja, a feneket a füstcsővel együtt kihúzza a palástból, majd a hibát kijavítja. Utána összerakja, a szükséges forrasztásokat elvégzi, és ismét üzemkész a vízmelegítő fürdőhenger.
Gyakori hibaforrás volt, hogy amikor a vízhálózatot valami miatt lezárták, a hengerből a víz kiürült (a mélyebben lévő fogyasztók felé). A következő begyújtáskor elkerülhetetlen volt a forrasztások sérülése. Ennek elkerülésére találták ki a szakemberek a „szivornya” beépítését, amely kismérvű vízszintcsökkenés esetén szabad utat enged a levegőnek, így megakadályozza a fürdőhenger kiürülését és az ezzel járó meghibásodást.
