VGF szaklap

Színpadon a gázszerelő

Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó kombi

2019. április 5. | Szilágyi László |  68 | |

Színpadon a gázszerelő

Fűtésszerelőknek kötelező! Ilyet még biztosan nem látott, hacsak nem a valóságban. Abszurd, kicsit groteszk, de nagyon valóságos élethelyzetet mutat be színdarabjában a Katona József Színház Kamra, ahol egy fűtésszerelő mester, Sándor gyilkossági ügybe keveredik. A mű szenzációs, és olyan szakmaisággal mutatja be a munkájának élő, elhivatott, szakzsargonban beszélő gázkészülék-szerelőt, mintha mindannyian ismernénk. Szinte el sem hisszük, hogy egy színész bújt a mester bőrébe.

Ennyire valóságos, magyar karaktereket ritkán lehet színpadon látni. Sőt a mikrokörnyezetet a díszletekben, a jelmezekben, a szöveg minden sorában átérezzük, és olykor annyira ismerősnek tűnnek, hogy felfedezünk ismerős karaktereket. Mintha a mi szomszédasszonyunkról mintázták volna Wágnernét és mintha a mi feleségünk szavait hallanánk vissza egy tűzhely melletti családi vitában. Bognár Pétertől, a színdarab írójától megtudtuk, hogy a történet múzsái igenis valós személyek voltak. Vonaton utazott, amikor fültanúja volt egy fiatal pár beszélgetésének, ahol azon vitáztak, hogy a bojler az kazán vagy cirkó? Innen már egyenes út vezetett a fűtésszerelő családi drámájának megalkotásához. Elsőre azt gondoltam, hogy biztos szakember az író, olyan mély szakmaisággal és pontosággal foglalta versbe a kondenzációs kazán működését. Kiderült, hogy tévedtem, szakembernek szakember, csak a szakmája a költészet. Kutatómunkájában az internet volt a támasza, ahol néhány katalógus és műszaki leírás, talán pont a vgfszaklap.hu volt a forrása.

Kocsis Gergely Sándor a fűtésszerelő alakjában

Nem árulunk el a cselekmény kapcsán nagy meglepetéseket, viszont nem lehet elmenni a megnevezett készülékmárka mellett, ami néhány percenként elhangzik a színpadon. „A »Junkers« márka még gyerekkoromból volt ismerős, annyira emlékeztem, hogy az egy nagyon drága, nagyon jó minőségű kazán volt, ami nekünk nem lehetett” – meséli Bognár Péter, mikor arról faggatom, miért pont ezt a márkát választotta. A sors iróniája, hogy Junkers már nem kapható kereskedelmi forgalomban hazánkban, mégis az elmúlt évtizedekben meghatározó presztízsmárka volt a szakmában, ami összecseng az író megérzésével.

A díszletek tervezésével is igyekeztek valós, jelenkori lakások enteriőrjébe varázsolni a nézőket. A rendező, Gothár Péter ehhez fotókból igyekezett ihletett meríteni, de sajnos a valóság néha annyira lehangoló, depresszív volt, hogy a darabhoz igazítva kicsitmég fel is javította látványt. Az egyik karakter, Sándor, a gázkészülék-szerelő lakásában számtalan háztartási kisgépet láthatunk a színen, akár csak az Épületgépészeti Múzeumban. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik vérbeli készülékszervizes kolléga lakásában is találunk ilyen rejtett kincseket.

Pelsőczy Réka (Wágnerné), Tasnádi Bence (István), Kocsis Geregely és Rujder Vivien (Nikolett) az egyik jelenetben

A színdarab dinamikája magával ragadó, az elején lassan, kis káoszból indul a karakterek felépítése, ami szépen összeszövődik, és a végére válik kerek egésszé, és kiderül, hogy mindennek van jelentősége. Vagy éppen nincs. A klasszikus bűnügyi krimi, egy komédia, egy dráma, egy tragikomédia, egy társadalomkritika és néhány táplálkozási jótanács (Ön szerint a kagylótól magasabb lesz az ember?) is megjelenik a két és félórás színdarabban.

Garantált a jókedv, pontosabban az önfeledten nyerítve hörgő nevetés. Csak a darab végén érezzük, hogy ez a szörnyű valóság és a néha abszurd szexjelenetek, a szexuálisan vonzó kazánok és a pitbullok fergetegében ez az egész mégiscsak rólunk szól, ezek mi vagyunk. A valóság terhe belenyom a színpadi székekbe, és percekig nem enged felkelni.

Az előadást 16 év alattiak nem látogathatják – bár, ha engem kérdeznek, én minimum 18 évnél húznám meg a határt, hiszen a fűtésszerelők napi szakzsargonjába beletartozik egy-egy durva vulgaritás is. De ezeket is olyan kontextusba teszi az író, hogy ha nem ismernénk a szavak pontos jelentését, akár egy verseskötetben is megállnák a helyüket.

Ha Ön fűtésszerelő, gázszerelő, klímaszerelő esetleg gépészmérnök, és idén csak egyszer fog színházba eljutni, akkor nem kérdés, hogy erre a színdarabra kell jegyet vennie!

A szereplők

  • Sándor: Központifűtés- és gázhálózat-rendszerszerelő. A munkájának él, szakkérdésekben nem ismer irgalmat. Van egy akváriuma.
  • Detti: Sándor felesége, látszerész és optikai árucikk-kereskedő. A gázszerelés iránt nem mutat érdeklődést. Egy évig angolul tanult.
  • István: Nyomozó hadnagy, rendőrköltő. Nagyon érzékeny ember, nagy fantáziával. Nem szereti az akváriumokat.
  • Kati: István felesége. Tömörebb, mint a kórosan soványak, de vékonyabb, mint amire már azt szoktuk mondani, hogy póniló alkatú.
  • Nikolett: Zászlós, István szeretője. Tisztaságmániás.
  • Wágnerné: Detti és Sándor szomszédja, özvegy. Jó szándékú, mindenkinek segíteni akar, de képtelen gondolkozni. Két unokája van, „a Tibike meg a Klaudika”.

Vers a kondenzációs kazánhoz

Hol van valami tünékenyebb, hangtalanabb annál,
mikor egyetlen csepp hideg pára
napfényt gyűjt, és visszaemlékezik a nyárra,
és árnyék jön, és csak a helye van már.

Talán csak az gyengédebb és ámulatosabb,
mikor egy bojler eléri a kívánt hőfokot,
és a bimetál átkapcsol,
és a test hűlni kezd, és csend van.

Vagy az, mikor az áram először érint meg egy kazánt,
és a kazán megérzi azt a teljesítményt, amire képes,
és a hulladékhő, ami valójában a kazán tudásának a maradéka az életről,
kicsapódik, páraként, a kondenzátorban.

(Bognár Péter)


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem