Figylem! Ez a cikk 6 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozatunk előző két részében a lakások vízvezetékrendszerében használt ólomcsövekkel ismerkedhettek meg. Újabb cikkünkben maradunk a vízellátásnál, de kilépünk a lakásokból, és az öntöttvas nyomócsövekre vetünk egy pillantást.
A magyar települések (városok, községek, falvak) vezetékes vízellátását elődeink általában öntöttvas csövek felhasználásával oldották meg. A csövek öntése legtöbbször függőleges helyzetben történt az egyenletes falvastagság biztosítása érdekében. Magyarországon egyebek mellett Budapesten, a Váci úti Acélöntő és Csőgyárban gyártottak ilyen csöveket.
Az 1960-as években munkavédelmi célú porkoncentráció-méréseket végeztem a gyárban. A por magas kvarctartalma (SiO2) miatt a munkahely szilikózisveszélyes volt. Tisztítás és a felesleges (az öntésnél keletkezett) csonkok eltávolítása után kívül-belül kátránybevonattal látták el a csöveket.
Az öntöttvas csövek egymáshoz kapcsolása karmantyús vagy karimás kötéssel történt. A karmantyús (tokos, muffos) csőkötés oldhatatlan (csak roncsolással oldható). Karmantyús csővég fényképe a 2., a csőkötés vázlata (metszete) a 3., fényképe a 4. képen látható. Alkalmazása akkor volt célszerű, ha a kötés megbontását belátható időn belül nem tervezték. A metszeten a függőlegesen vonalkázott (sraffozott) rész a tömítőkötél (laza kenderkötél tömörítve), a sűrűn, 45°-ban vonalkázott a megolvasztott, öntőkanállal (5. kép) beöntött és szilárdulás után zömített ólombetét. Ez biztosítja a tömítést. Az öntöttvas nyomócsövek egy része 10 atm-ig (bar), más része 20 atm-ig volt használható. A karmantyús csövek annak idején nagy méretválasztékban, 25–1200 mm belső átmérővel (belvilággal) készültek.
Az 1914-es kiadású „nagy Ulrich” katalógus adatai alapján például egy 100 mm belső átmérőjű cső falvastagsága 9 mm, súlya 24,4 kg/m, a tömítés ólomszükséglete 1,35 kg/karmantyú, gyártási hossza 3 m volt; egy 1200 mm átmérőjű cső falvastagsága 28 mm, súlya 825 kg/m, ólomszükséglete 639 kg/karmantyú, gyártási hossza 4 m volt. Ugyancsak nagy választék volt idomdarabokból is. Ezekből néhány megtekinthető múzeumunkban is. Némelyik újszerű állapotban, más darabok több évtizedes „föld alatti szolgálat” után, kissé megtépázva. A 6. képen egy felöntéses T-elágazás, a 7. képen pedig egy karmantyúkarima átmeneti idom fényképe látható.
5-6. kép. Ólomöntő kanál, felöntéses T-elágazás.
7-8-9.kép. Karmantyúkarima átmeneti idom, fix, egybeöntött karima, peremes csőkötés.
A karimás (peremes, flanschnis) csőkötés oldható kötés (roncsolás nélkül könnyen oldható), így elsősorban szerelvények (tolózárak, szelepek, nyomáscsökkentők) beépítésénél volt ajánlott. Vannak laza és fix karimák. Az öntöttvas csöveknél általában fix (egybeöntött) karimákat alkalmaztak. Fényképe a 8. képen látható.
A karimás csöveknek valamivel kisebb volt a méretválasztéka, 40-1200 mm belső átmérővel készültek. Például egy 100 mm belső átmérőjű cső falvastagsága 9 mm, súlya 25,6 kg/m, karimaátmérője 230 mm, lyukkörátmérője 80 mm volt. Háromméteres gyártási hosszban készültek, 4 db 21 mm átmérőjű csavarlyukkal az M 20 méretű összefogó csavarok részére. Egy 1200 mm belső átmérőjű cső falvastagsága 28 mm, súlya 845,6 kg/m, karimaátmérője 1440 mm, lyukkörátmérője 1350 mm, 28 db 31,5 mm átmérőjű csavarlyukkal, gyártási hossza 4 m volt.
A karimás kötések rögzítését hatlapfejű anyás csavarokkal, a tömítését általában textilbetétes gumi (ruggyanta) lemezből kivágott körgyűrűkkel oldották meg. Egy peremes csőkötés fényképe látható a 9. képen. A karimás kötések könnyű szerelhetősége miatt manapság is gyakran alkalmazzák laza- és fix karima formájában különböző anyagú csővezetékek esetén.
