VGF szaklap

Az óbudai üzem végnapjai

A városi gáz története VIII.

2019. július 8. | Dobai Gábor |  13 | |

Az óbudai üzem végnapjai

A fővárosi gázgyártás történetét bemutató sorozatunk utolsó darabjához érkeztünk. Az óbudai gyár hosszú évek gyengélkedései után 1984-ben zárta be végleg a kapuit. A terület egy része már hasznosult, más részei rekultivációra várnak.

A vég az 1960-as években kezdődött, amikor egyre több gondot okozott a gázgyári kemencék állagának romlása. A ’70-es években az állagromlás folyamata felgyorsult, s ettől kezdve a Gázgyár sorsa a lassú hanyatlás lett. Ennek oka a természetes elöregedésen kívül az volt, hogy gyenge sülőképességű szenet használtak. A folyamatot megállítani, főleg megfordítani nem lehetett. Az üzemképes kamrák száma az eredeti 116-ról a VIII. blokk leállása után 78-ra csökkent 1975-ben, 1980-ban 63, 1983-ban 38, míg végül 1984-re csupán 28 kamra működött, amelyekkel az üzemet már nem lehetett fenntartani. 1984. október 25-én a nagymérvű elhasználódás következtében a kemencékkel együtt a teljes szénfeldolgozó rendszer, a szénelőkészítő, a kokszfeldolgozó és a gáztisztító üzem is leállt. A továbbiakban már csak a levegős földgázbontó berendezések üzemeltek egy darabig oly módon, hogy a földgázzal feltöltött gáztartókba keverték a levegős eljárással bontott gázt. 1986. április 6-án a levegős gázbontás is leállt, amit 14-én a távnyomóüzem leállása követett, s a városi gáz kiszállítása végleg megszűnt az Óbudai Gázgyárban.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Történelem