Figylem! Ez a cikk 5 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ma már természetesnek vesszük, hogy a mosás nem jelent fizikailag megerőltető munkát, holott ennek évszázadokon keresztül éppen az ellenkezője volt igaz. Az első mosógépet a XVII. században készítették Angliában, de természetesen technikájában ez még nagyon távol állt a ma ismert masináktól. Az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozatunkban ezúttal a ruhák tisztítását megkönnyítő szerkezetekkel foglalkozunk – személyes elemekkel átszőtt írásban.
A mosás igénye akkor merült fel először, amikor az emberiség textilruhákban kezdett járni. Eleinte folyókban, patakokban, tavakban kézzel nyomogatták át a textília pórusain a vizet, később fából faragott segédeszközökkel (botok, lécek) ütötték a ruhákat, vagy kövekhez csapkodták a hatásosabb eredmény érdekében. A kutak elterjedésével a mosást is azok közelében, dézsákban (dongás fa-edényekben), fateknőkben (egyetlen fából vájt, illetve később deszkából készített edényekben) végezték. Ekkor már a tisztítás hatékonyságának növelésére mosószappant is használtak.
A mosószappant egészen a közelmúltig maguk készítették az egyes háztartások, általában faggyú vagy avas disznózsír és lúgkő (nátronlúg: NaOH) összefőzésével, só hozzáadásával. Ez általában 2-3 órás tevékenység volt. A háborús évek végén az áruhiány miatt sokan elővették a szappanfőzés receptjét, így édesanyám is főzött szappant a mosás és mosakodás céljára, manapság pedig az önellátás, a környezettudatosság és némiképp a divat hatására állnak neki egyre többen az otthoni szappanfőzésnek. Számos vidéken mosószappan helyett a kemencékből kikerülő fahamut használták a mosás minőségének javítására, illetve a lúgos oldat elkészítéséhez.
A szappan tehát hatékonyabbá tette a ruhatisztítást, de nem könnyítette meg magát a mosást mint fizikai munkát. A mosógép megalkotásának gondolatával már Leonardo da Vinci, az itáliai reneszánsz jeles polihisztora is foglalkozott. Feljegyzéseiben megtalálható egy mosógép vázlata is. Az első könnyen használható mosógépet a XVII. században készítették Angliában.
A ruha mechanikai erővel történő tisztításának első eszköze a mosókerék volt, amelyet álló- vagy folyóvízbe helyeztek és kézzel hajtottak. Sok további (főleg fa) segédeszköz készült ebben az időben. Múzeumunk tulajdonát képezi például egy – általunk „lötykölőnek” elnevezett – fa segédeszköz is.
A „lötykölő”-nek elnevezett fa segédeszköz
Az első (fából készült, kézzel hajtott) mosógép a mosódob volt, amely 1845-ben Amerikában került szabadalmaztatásra. Ezen az elven működő, kézi hajtású, vörösréz lemezből készült (belül ónozott) gömb mosógép is van múzeumunk birtokában. Ezt egy lelkes magyar bádogos mesternő, Bertényi Mária készítette, aki később Macskássy Árpád professzor úrnál gépészmérnöki oklevelet szerzett.
Az első (fából készült, kézzel hajtott) mosógép a mosódob volt, amely 1845-ben Amerikában került szabadalmaztatásra. Ezen az elven működő, kézi hajtású, vörösréz lemezből készült (belül ónozott) gömb mosógép is van múzeumunk birtokában.
A mosógép további fejlődése során először a keverőtárcsás mosógépek terjedtek el. Hazánkban az 1952-ben alakult Hajdúsági Iparművek 1957-től kezdett gyártani ilyen mosógépeket. A rendszer lényege, hogy egy áramvonalas (az edény belső oldalfalán vagy alján elhelyezett) centrifugálszivattyú forgórész mozgatja a vizet a rendszerben. Egy ilyen (első sorozatban készült) mosógépet és centrifugát kapott múzeumunk a cégtől.
1957-től gyártott mosógép és centrifuga
Én fiatalon, 17 éves koromban, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a sorozatgyártás megkezdése előtt 7 évvel részt vehettem egy ilyen keverőtárcsás mosógép kisipari létrehozásában. Technikumi éveim alatt egy évig Felsőgödön laktam egyik anyai nagybátyámnál. Egyik rokonom (akinek szabadalma volt a csavargyártás forgácsmentes, hengerléssel történő megoldása) ott volt műszerész kisiparos. Ő amerikai ismerősétől kapott egy mosógép-tervrajzot. A keverőtárcsát és csapágytartó részét leönttette alumíniumból. Mivel tudta, hogy apám műhelyében kitanultam a bádogos szakmát, megkért, hogy készítsem el a gép edényét horganyzott vaslemezből, így részese lehettem az első magyar keverőtárcsás mosógép létrehozásának. A gép jól mosott, csak egy kicsit roncsolta a textíliát, mivel az alumíniumöntvény felülete durva volt. Ezt a sorozatgyártás során természetesen korrigálták. A mosott ruhák víztelenítése általában különálló centrifugával történt.
A mosógépek további fejlődése gyors és látványos, leírásuk, értékelésük utódaink feladata lesz.
A szerző az Épületgépészeti Múzeum igazgatósági tagja
