VGF&HKL szaklap

Harc a szénért

A városi gáz története VII.

2019. június 4. | Dobai Gábor |  79 | |

Harc a szénért

A szén, mint alapanyag, akadálymentes rendelkezésre állása elsőrendűen fontos volt az Óbudai Gázgyár számára. A történelem viharai azonban sokszor nagyon nehezen beszerezhetővé tették az energiahordozót. Szerencsére a legnehezebb időkben is meg lehetett oldani a zavartalan gázellátást Magyarországon.

A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. által üzembehelyezett dorogi gyár 1933 telén már nagymennyiségű és jóminőségű brikettet állított elő. A tatai, salgótarjáni, pécsi és nagybátonyi gyárak brikett-termelése megközelítette azt a napi 300 vagon mennyiséget, amelyre Budapest lakosságának a téli hónapokban szüksége volt, de a gázgyárnak importgázszénre volt szüksége. A Gömbös-kormány ipari miniszterének, Bornemissza Gézának és még jónéhány hazai szakembernek az érdeme, hogy 1935-ben újra elővették a kérdést: milyen módon lehetne hasznosítani a magyar szeneket a gázgyártásban?1936 volt az első év, amikortól import kímélés céljából az Óbudai Gázgyárban nagymányoki feketeszenet kevertek a külföldi gázszénhez. A kísérletek eredményeként 15% arányban nagymányoki szén került felhasználásra. 1937 márciusában a világpiac legizgalmasabb eseményei hetek óta a nyersanyagtőzsdéken, elsősorban a világ legnagyobb nyersanyagpiacán, Londonban játszódtak le. Érezhető volt a szenvedélyes fegyverkezési verseny, amely a győztes nagyhatalmak és Németország között folyt, s gyors ütemben felhajtotta a fémek, érceik és a szén árfolyamát.

Az Óbudai Gázgyár a leállás idején, 1984-ben

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Történelem